Pontuszi nőszőfű
A pontuszi nőszőfű (Epipactis pontica) a kosborfélék családjába tartozó, Magyarországon védett növényfaj.
Pontuszi nőszőfű | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 10 000 Ft | ||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||
Epipactis pontica Taubenheim 1975 | ||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Pontuszi nőszőfű témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Pontuszi nőszőfű témájú médiaállományokat és Pontuszi nőszőfű témájú kategóriát. |
Megjelenése
szerkesztésA pontuszi nőszőfű 13-23 (ritkán 40) cm magas, lágyszárú, évelő növény. Szárán 4-5 hosszúkás-lándzsás lomblevél található, amelyek hossza 2,5 cm, szélessége 0,7-1,5 cm.
Július-augusztusban virít. A virágzatot nagyjából egy irányba néző, laza fürtbe rendeződő 5-15 kissé bókoló, zöldes virág alkotja. A mézajak jóval rövidebb a zöldesfehér lepelleveleknél (szirmoknál); belső része (hypochil) széles, öblös csésze alakú, belül barnás vagy olívzöldes. A mesochil széles, az epichil (a mézajak külső része) lekerekített, zöldesfehér vagy zöldessárga (nagyon ritkán rózsaszínes); szélessége 3-4,2 mm, hossza 2,5-3 mm.
Termése toktermés, amelyben átlag 2650 (1500-3400) apró, 1 mm-es mag fejlődik.
Elterjedése
szerkesztésA Fekete-tenger törökországi partvidékén (a Pontuszi-hegységben) és Grúziában, a Balkánon (Délnyugat-Bulgária és Északkelet-Görögország), valamint Közép-Európában (Csehország, Szlovákia, Magyarország, Ausztria, Horvátország, Szlovénia, Északkelet-Olaszország) honos. Magyarországon hegy- és dombvidéki faj, az Északi-középhegységben, a Dunántúli-középhegységben, a Zalai-dombságon és a Kőszegi-hegységben található meg.
Életmódja
szerkesztésGyér aljnövényzetű bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben él. Árnyéktűrő, de félárnyákban jobban fejlődik. Élőhelyein a talaj kémhatását pH 5,1-7,5 közöttinek mérték.
Hajtásai júniusban jelennek meg. Július második felétől augusztusig közepéig virágzik. A virágok önmegporzók, esetenként kleisztogámok (ki sem nyílva porozzák be magukat). Általában nem nyílnak szélesre és a virágzatban egyszerre csak 5-6 virág van nyitva. Nagy részük (egy mérés szerint 68%) megtermékenyül. A magok szeptemberre érnek be. Ausztriában megfigyelték a vörösbarna nőszőfűvel alkotott hibridjét.
A többi kosborféléhez hasonlóan gombafajokkal alkot gyökérkapcsoltságot (mikorrhizát). Gombapartnere nem azonosított; a gyökérszőreinek kb. 15%-ában van jelen és ott a sejtek 13-15%-a érintett.
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésMagyarországon 46 állományát mérték fel, teljes egyedszáma néhány ezer lehet. 2001 óta védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
Kapcsolódó cikkek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Molnár V. Attila: Magyarország orchideáinak atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, 2011 ISBN 978-963-09-6694-8
- Pontuszi nőszőfű Természetvédelem.hu
- Pontus-Ständelwurz Die Orchideen Bayerns