Levélkaktusz

növénynemzetség
(Epiphyllum szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2018. július 13.

A levélkaktusz (Epiphyllum) nemzetség egy epifita kaktuszokat tömörítő genus, fajai széles körben elterjedtek Közép- és Dél-Amerika trópusi területein. A botanikai fajokat – néhány kivételtől eltekintve – kultúrában nagyon ritkán lehet megtalálni, azonban más nemzetségbeli, főleg Disocactus fajokkal alkotott hibridjeik széles körben elterjedtek a kertkultúrában, termesztésüknek az angolszász országokban nagy hagyománya van.

Levélkaktusz
Epiphyllum oxypetalum
Epiphyllum oxypetalum
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Hylocereeae
Nemzetség: Epiphyllum
Haworth, 1812
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Levélkaktusz témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Levélkaktusz témájú médiaállományokat és Levélkaktusz témájú kategóriát.

Elterjedésük

szerkesztés

Mexikótól Perun és Brazílián át Paraguayig megtalálhatóak trópusi eső-, köd-, és szezonális erdőkben.

Jellemzőik

szerkesztés

Bokros vagy kapaszkodó növekedésű, epifiton nemzetség. Hajtásuk hosszú, levélszerű. Ezek között vékony, hengeres, vesszőszerű hajtás is gyakran megjelenik, ezek tetején pedig levélszerű oldalhajtás képződik. A levélszerű hajtások széle többé-kevésbé hullámos, a hullámzugokban jelennek meg az areolák. Éjjel – a crenatum csoportnál nappal – nyíló virágaik tölcsér alakúak, hosszú csövesek. A nemzetség két csoportra bontható csíranövényeik morfológiája alapján: a juvenil példány egyes fajoknál sokáig hengeres hajtásokat képez csak, míg mások fiatalon is lapított hajtásokat növesztenek.

A Disocactus nemzetséggel keresztezett hibridjeit az × Epicactus hibrid nemzetségbe sorolják.

  • Nyffeler R. (2002): Phylogenetic relationships in the cactus family (Cactaceae) based on evidence from trnK/matK and trnL-trnF sequences. American Journal of Botany 89. p. 312
  • Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés