Erdélyi Ignác

Erdélyi Ignác (Zsigárd, 1828. február 8. – 1885. augusztus 15.) magyar misszionárius Kínában.

Erdélyi Ignác
Életrajzi adatok
Születési név	Erdélyi Ignác
Született	1828. február 8. Zsigárd
Nemzetiség	magyar
Elhunyt	1885. augusztus 15. (57 évesen)
Munkássága
Vallás	keresztény
Felekezet	római katolikus
Felavatás	1854. március 12.

Élete

Szegény földműves szülőktől származott; a gimnázium elvégzése után a bölcseleti tanfolyamra a nagyszombati papnevelőbe lépett, a teológiát pedig az esztergomi papnevelőben hallgatta. 1854. március 12. misés-pappá szenteltetett és Vadkertre küldetett segédlelkésznek. Már itt kezdette meg önsanyargatásait: papsága második vagy harmadik évétől kezdve soha húst, de még főtt ételt sem evett, csupán kenyérrel és gyümölccsel táplálkozott; ágyban nem hált, hanem vagy a puszta földön, vagy egy lócán, este pedig ostorozta magát, a keresztúti imákat végezve. 1859 január elején teljesült kiolthatatlan vágya, hogy misszionariussá lehessen; főpásztora Scitovszky bíboros végre engedett kérésének és elbocsátotta Rómába, ahol a missziótársaságba felvették és az újonci két évre Párizsba küldték; két év mulva Kínába utazott és ott megkezdte misszionáriusi működését. Huszonöt évet töltött Kínában és ebből tizenötöt folyton a misszióban, nap nap után prédikálva; mert az utolsó tíz évben betegeskedése sokat gátolta őt hivatásának teljesítésében.

Munkái

Leveleit a Magyar Sion és Új Magyar Sion közölte az 1860-as évektől kezdve 1883-ig; jelentek meg azonban levelei a Hazánk s a Külföldben (1886.), az Egyházi Lapokban (1868–69.) és a Magyar Államban is. Egyik levelében nálunk gyűjtést kért rendeztetni egy kintornára (sipláda); miután azon tapasztalatra jutott, hogy egy ilyennek zenéjével nagyon szép számú hallgatóságot tudott prédikációihoz édesgetni, s azon kecsegtetéssel, hogy beszédje végén ujra fog kintornán játszani, kezdő hallgatóit együtt is tudta tartani.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.