Erdélyi hegyisáska

rovarfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 15.

Az erdélyi hegyisáska vagy vöröslábú hegyisáska (Odontopodisma rubripes) a sáskafélék családjába tartozó, Kelet-Európában honos sáskafaj.

Erdélyi hegyisáska
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Család: Sáskafélék (Acrididae)
Nem: Odontopodisma
Tudományos név
Odontopodisma rubripes
(Ramme, 1931)
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdélyi hegyisáska témájú kategóriát.

Megjelenése

szerkesztés

Az erdélyi hegyisáska testhossza a hím esetében 15-18 mm, a nőstény 19-24 mm. Közepes termetű, viszonylag karcsú alkatú faj, a nőstények valamivel zömökebbek. Egyszínű fűzöld. A szemektől széles fekete csík indul hátrafelé a torpajzs oldalgerincén át egészen a szárnyakig és a potroh első szelvényeiig. A fej lefelé néz, csápjai rövidek, fonalszerűek, a homlok tompaszöget zár be a fejtetővel. A hátsó lábszár egy része vöröses, térde fekete. A szárny csökevényes, csak egy apró pirosas pikkely. A hímek potrohfüggelékei (cercus) enyhén görbültek, laposak, pirosas színűek, körülöttük a potrohvég fekete. A nőstények megnyúlt tojókampói szintén pirosak.

Nem ad ki hangot.

Hasonló fajok

szerkesztés

Közeli rokonaitól (déli hegyisáska, Schmidt-hegyisáska) csak a hímek ivarszerveinek vizsgálatával lehet megkülönböztetni.

Elterjedése

szerkesztés

Európában honos, a Kárpát-medence keleti felében (Északkelet-Magyarország, Kelet-Szlovákia, Kárpátalja, Erdély) szubendemikus. Legnagyobb állományai Erdélyben élnek. Magyarországon Beregben és a Szatmári-sík egyes területein, valamint a Bátorligeti-lápon fordul elő. Lokálisan gyakori is lehet.

Életmódja

szerkesztés

A változatos, dús növényzetű, nedves, magaskórós réteken, lápréteken, bozótosokban, erdőszéleken, tisztásokon fordul elő. A nedves, legalább vízzel borított területekre jellemző mikroklímát preferálja, ártereken, hullámtereken nagy számban fordulhat elő. Általában a gyepszint középső, illetve felső részében és a cserjeszintben tartózkodik, gyakran ül ki a nagyobb levelekre napozni. Növényevő, konkrét tápnövényei nem ismertek.

Kifejlett egyedeivel júniustól szeptemberig találkozhatunk. A nőstény a talajba rakja petéit, amelyekből a következő évben tavasz végén, nyár elején kelnek ki a lárvák.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek

szerkesztés