Erhard Schmidt
Erhard Schmidt (Tartu, 1876. január 13. – Berlin, 1959. december 6.) balti német matematikus, akinek munkássága jelentősen befolyásolta a matematika irányvonalát a huszadik században.
| Erhard Schmidt | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1876. január 13. Tartu |
| Elhunyt | 1959. december 6. (83 évesen) Berlin |
| Sírhely | Alter Friedhof Potsdam |
| Ismeretes mint |
|
| Szülei | Alexander Schmidt |
| Iskolái |
|
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Salomon Bochner Alfred Brauer Richard Brauer Lothar Collatz Alexander Dinghas Michael Golomb Guido Hoheisel Eberhard Hopf Heinz Hopf Martin Kneser Wilhelm Specht |
| Doktorátusi tanácsadói | David Hilbert[1] |
| Tudományos fokozat |
|
| Szakmai kitüntetések | |
| A Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Díja | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Erhard Schmidt témájú médiaállományokat. | |
Élete
szerkesztésTartuban született (németül: Dorpat), Livónia kormányzóságban (ma Észtország).
Tudományos pályája
szerkesztésTanácsadója David Hilbert volt, és 1905-ben doktorált a Göttingeni Egyetemen. Doktori disszertációja Entwickelung willkürlicher Funktionen nach Systemen vorgeschriebener címet viselte és egy integrálegyenletekkel foglalkozó munka volt. David Hilberttel együtt jelentős mértékben hozzájárult a funkcionálanalízishez. Ernst Zermelo szerint, a Schmidttel folytatott beszélgetések alapján, a matematikus nevéhez fűződik a „választási axiómá”-ból származó, 1904-es jólrendezési tétel klasszikus bizonyításának ötlete és módszere, amely a modern halmazelmélet szerves részévé vált.[2]
1922-ben a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen Neumann Jánost is tanította.
A Nemzetiszocializmus alatt
szerkesztésA második világháború alatt Schmidt vezető pozíciókat töltött be a berlini egyetemen, és különféle náci határozatokat kellett végrehajtania a zsidók ellen – ezt a munkát láthatóan nem végezte túl jól, mert egy ponton kritizálták, amiért nem érti a „zsidókérdést". 1951-ben Schmidt 75. születésnapja alkalmából egy prominens zsidó matematikus, Hans Freudenthal, aki túlélte a náci éveket, kritika nélkül beszélt azokról a nehézségekről, amelyekkel Schmidt szembesült abban az időszakban. Schmidt azonban konzervatív és nacionalista volt, és megvédte Hitlert a Kristályéjszaka után, és azt mondta Issai Schurnak: „Tegyük fel, hogy háborút kell vívnunk, hogy felfegyverezzük Németországot, egyesüljünk Ausztriával, felszabadítsuk a Saar-vidéket és Csehszlovákia német részét. Egy ilyen háború félmillió fiatal emberünkbe került volna, de mindenki csodálta volna a győztes vezetőnket. Most Hitler félmillió zsidót áldozott fel, és nagyszerű dolgokat tett Németországért, és én még mindig hálás vagyok neki".[3]
1948-ban Schmidt megalapította, és első főszerkesztője lett a Mathematische Nachrichten folyóiratnak.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Erhard Schmidt a Mathematics Genealogy Project adatbázisában
- ↑ Zermelo 1904.
- ↑ Sanford L. Segal, Mathematicians Under the Nazis, Princeton University Press, 2003, 358. o.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Erhard Schmidt című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Ernst Zermelo (1904). „Beweis, daß jede Menge wohlgeordnet werden kann” (német nyelven). Mathematische Annalen 59 (4), 514–516. o. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1007/BF01445300. (Hozzáférés: 2016. január 3.) Reprinted in English translation as "Proof that every set can be well-ordered", van Heijenoort 1976, pp. 139–141.