Esőkert

Az esőkert mesterségesen kialakított és növényzettel beültetett mélyebben fekvő felület a talajban, amelynek célja az esővíz felfogása, ideiglenes tárolása és szűrése. Az esőkert nem keverendő össze az ún. bioárkokkal, az esőkert ugyanis sík felület, míg a bioárok lejtős rész, amely elsősorban a víz elvezetését szolgálja, és csak másodsorban a tisztítását. Az esőkert nem keverendő össze a kerti tóval sem, amelyben folyamatosan van jelen állóvíz; sem pedig az esővíz tárolására szolgáló mesterséges tóval, amely az esőkertnél sokkal több ideig tárolja az esővizet.

Városi esőkert jellemző növényeivel: páfrányokkal és fűfélékkel. A visszamaradt vízben egy vadkacsa áll.

Története

Több medencés esőkert. Ebben az esetben nem vonható éles határ az esőkert és a bioárok közé.

Egy a járdaszigeten belül kialakított esőkert, amely az úttestről is kapja a vizet.

Egy kis méretű esőkert. Az útpadkát úgy alakították ki, hogy az esővíz közvetlenül be tudjon folyni a kertbe.

Az első lakossági felhasználásra szánt esőkertet 1990-ben hozták létre, amikor a marylandi Prince George’s megyében Dick Brinkerben, egy lakóépületek fejlesztésével foglalkozó vállalkozóban az a gondolat fogalmazódott meg, hogy a hagyományosan alkalmazott szennyvíztároló tavat egy beültetett földterülettel helyettesíti. Az ötlettel felkereste Larry Coffman környezetvédelmi mérnököt. A terv megvalósításaként egy lakónegyed minden ingatlanán 28–37 m² területű esőkertet hoztak létre. Ez az eljárás nagyon költséghatékonynak bizonyult, ugyanis a 400.000 dollárnyi csatornarendszer helyett kialakított esőkertek csak 100.000 dollárba kerültek. A későbbi évek megfigyelése szerint az esőkertek jelentősen csökkentették a nagy esőzések után a csatornákba került víz mennyiségét.

A városi esővíz környezeti terhelése

• A magas szinten beépített területeken az esővíz bármilyen nem vízáteresztő felületen képes megállni: aszfalton, betonon, kövön. Az összegyűlt vizet a csatornákba vezetik, amely azonban nem képes kezelni a hirtelen lezúduló csapadékot, a túlfolyáskor a szennyvíz így kijut a csatornából fertőzésveszélyt jelentve.
• Egy másik probléma, hogy a városi esővíz, mire a csatornába jut, néhány fokkal melegebb lesz, mint a talajvíz vagy a természetes vizek. A melegebb víz kevesebb oldott oxigént tartalmaz, ezért beáramlása károsítja az élőlényeket.
• A városi esővíz ráadásul sok mérgező anyagot mos a talajba az utakról, többek között különféle olajszármazékokat. Az esőkertek haszna abban áll, hogy nagy mennyiségű vizet tartanak vissza, azt megszűri és késleltetve, egyenletesen adják le.

Az esőkert előnyei

A szennyvíz vagy a szürke víz biológiai megtisztításához gondosan megtervezett és megépített vizes élőhelyekre van szükség. Környezeti előnyei között szerepel a megnövekedett vadon élő állatok sokszínűsége és élőhelyének megteremtése, az energiafelhasználás és a szennyezés minimalizálása. Az esőkertek kialakítása lehetővé teszi, hogy a nem áteresztő felületek mennyisége a minimálisra csökkenjen.

Az esőkert csökkenti az elszivárgó víz mennyiségét: a víz a kialakított területen addig gyűlik, ameddig a talaj telítetté nem válik. Ha eléri a talaj felszínét, könnyebben tud párologni, a víz pedig a talaj helyett a levegőbe kerül vissza. Az esőkertben a víz a növények rendelkezésére áll, amelyek így gyorsan tudnak növekedni. A növények szintén párologtatnak, ez a nedvesség szintén a légkörbe kerül.

Az esőkert az esővíz minőségét is javítja. A vizet nem csak a talaj szűri meg, ahogy a víz egyre mélyebbre hatol és különböző talajrétegekkel találkozik, de a növények gyökere is, amely minden hasznos elemet kivesz, amelyre a növényeknek szükségük van. Bizonyos anyagok a talajrészek és a gyökerek felületén megülnek, így a mikroorganizmusoknak kellő idő áll rendelkezésükre a lebontásukhoz. A növények gyökérzete porózussá teszi a talajt így növelve annak vízáteresztő-képességét és megakadályozva a tömörödést. A gyökerek életteret biztosítanak a mikroorganizmusok számára, a gyökerek oxigént is biztosítanak a lebontó folyamatokhoz.

A talaj és a gyökérzet a vízben oldott szennyeződéseket fogják meg, a levegő szennyeződését a növények leveleiken keresztül szívják fel és juttatják a talajba, a talajban lévő mikroorganizmusok pedig lassan lebontják azokat. Az esőkert előnye, hogy a szennyeződések nem koncentráltan folynak el a csatornába, hanem szétterülnek a kijelölt talajrészen, így téve lehetővé az elbontásukat. Bizonyos növények képesek nehézfémeket tárolni, visszametszésnél vagy az életciklus végén az eltávolításukkal ezek az anyagok eltávolíthatóak. „A [eső]kert kiszűri a nehézfémek több mint 90 százalékát, a nitrátok és nitritek 100 százalékát, akárcsak a szénhidrogének (például üzemanyag-maradvány) közel 100 százalékát.”

Az esőkert kialakítása

Egy esőkert vázlatos keresztmetszete:
A. Talajszint: a befolyónak (F.) magasabban kell lennie, mint a kifolyónak (G.), mindkét helyen kavicságyás védi a talajt, a háznak (E.) 10 m-re kell lennie az esőkerttől.
B. A kert mélysége: Az esőkert talajának mélysége 15-30 cm a talajszinthez képest a pangó víznek.
C. Felső szűrőréteg: 5-7 cm faforgács vagy komposzt vagy mulcs.
D. Az esőkert talaja: 60% homok, 20% komposzt és 20% felső talaj.

• „Átlagosan elegendő a begyűjtendő terület egytizedét-egyötödét esőkertté alakítani ahhoz, hogy az éves csapadék majdnem teljes mennyisége hasznosulhasson, tehát – mondjuk – egy 300 négyzetméteres területből 30-60 négyzetmétert.”
• Az esőkertben a víz legfeljebb 48 órát tölt. Ha ennél több ideig áll a területen, akkor kerti tóról, mocsárkertől vagy víztárolóról beszélünk. Az esőkertben nem áll olyan sokáig a víz, hogy vízi élőlények, többek között szúnyoglárvák jelenjenek meg.
• Az esőkert az épület közelében füves területen lehet kialakítani. Az épülettől azonban legalább 10 méterre kell lennie, hogy a vízszivárgás ne legyen kártékony hatással az épületre.
• Az esőkert mélysége, ahol a pangó víz áll, nem haladhatja meg a 30 cm-t. Ez alatt érdemes olyan talajt kialakítani, amely a vízkert funkciójának a legmegfelelőbb. A biológiai visszatartó talajkeveréknek általában 60%-ban homokot, 20%-ban komposztot és 20%-ban felső talajt kell tartalmaznia. A magasabb komposztkoncentrációjú talajok jobb hatást mutattak a talajvíz és az esővíz szűrésére. A nem áteresztő talajrészt el kell távolítani, és áteresztő talajjal kell pótolni a szűrés optimalizálásához. A kicserélt talaj akár 75 cm-es mélységig is érhet. A talajt feddhetjük valamilyen szálas növényi anyaggal, ami tisztítja a vizet, és megóvja a talajt a kimosódástól.
• Komplexebb megoldásoknál az esőkert talaja alá kavicsréteget tesznek, ami tovább szűri a talajba beszivárgó vizet. Ha az esőkertnek nagy mennyiségű vizet kell kezelnie, akkor az esőkertbe túlfolyócsövet is tesznek, amit a csatornába vezetnek. Így a víz nem önt ki a kertbe.
• Egyes esőkertek kialakítása engedélyköteles lehet.

Növények

Gazdagon beültetett esőkert: méhbalzsam (Monarda), árnyliliom (Hosta) és napfényvirág (Helenium).

• Az esőkertek jellemző növényei az évelő lágyszárúak és a fűfélék, ezek gyökérzete porózussá teszi a talajt, és gyors növekedési ütemüknek köszönhetően sok vizet képesek felszívni.
• A konkrét növényválasztásnak a talajhoz és az időjárási viszonyokhoz kell igazodnia, alapvetően olyan növényekre van szükség, amelyek mind a száraz, mind a telített talajt jól bírják.
• A vegetáció kialakításánál érdemes tekintettel lenni a szomszédokra is, ha az esőkertet családi ház kertjében helyezzük el, és a növények kiválasztásánál igyekezzünk elkerülni az inváziós fajokat.
• Az őshonos növények általában jobban adaptálódnak a körülményekhez, de idegen fajok is számításba jöhetnek. Minél többféle fajt használunk fel, a növények annál több nedvességet és tápanyagfélét hasznosítanak, a szennyeződéseket is annál jobban szűrik ki.
• A fáknak is fontos szerep juthat az esőkertben, szintén képesek nagy mennyiségű víz felvételére, de az árnyékolásuk is fontos, ugyanis, ha a víz megmarad a kertben, fontos, hogy minél hidegebb maradjon, mind a növények, mind az egyéb élőlények jobban tolerálják a hideg vizet, mint a meleget, amelyben kevesebb az oldott oxigén.

Javasolt növények

szárazságtűrő növények
varjúháj (Sedum)	levendula (Lavandula)	zsálya (Salvia)	sásliliom (Hemerocallis)	kasvirág (Echinacea)
közepes vízigényű növények
íriszek (Iris)	tollbuga (Astilbe)	gyűszűvirág (Digitalis purpurea)	díszcsorba (Liatris)	sásfélék (Carex)
vízigényes növények
réti füzény (Lythrum salicaria)	vízi menta (Mentha aquatica)	mocsári gólyahír (Caltha palustris)
árnyékkedvelő növények
vesepáfrány (Plystichum)	erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas)	fodorka (Asplenium)	rododendron (Rhododendron)	tündérvirág (Epimedium)

Gondozás

Az esőkertnek nincs szüksége trágyázásra, mivel a talaj folyamatosan újraépül a felfogott anyagokból és az elhalt növényi részektől. „Az eddig adatok azt mutatják, hogy még a huszonkét évvel ezelőtt telepített első esőkertben sem kellett cserélni a szűrőrétegeket, mert a felhalmozódó káros vegyületek átalakulnak a növények számára feldolgozható anyagokká, illetve a talaj lassan és szétterítve megköti őket.”

Források

• Megfogja a városi áradásokat az esőkert (Origo.hu)
• Drága az eső, ne hagyd veszni! (Gardenista.hu)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Rain garden című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.