Ez egy kétdimenziós, közkincs mű hű fényképe. Maga a mű a következő okból számít közkincsnek:
Public domainPublic domainfalsefalse
Ez a mű közkincs abban az országban, ahol elkészítették, és minden olyan további államban, ahol a szerzői jogi védelmi idő a szerző élete plusz 70 év vagy kevesebb.
You must also include a United States public domain tag to indicate why this work is in the public domain in the United States.
Note that a few countries have copyright terms longer than 70 years: Mexico has 100 years, Jamaica has 95 years, Colombia has 80 years, and Guatemala and Samoa have 75 years. This image may not be in the public domain in these countries, which moreover do not implement the rule of the shorter term. Honduras has a general copyright term of 75 years, but it does implement the rule of the shorter term. Copyright may extend on works created by French who died for France in World War II (more information), Russians who served in the Eastern Front of World War II (known as the Great Patriotic War in Russia) and posthumously rehabilitated victims of Soviet repressions (more information).
https://creativecommons.org/publicdomain/mark/1.0/PDMCreative Commons Public Domain Mark 1.0falsefalse
A Wikimédia Alapítvány hivatalos álláspontja szerint „kétdimenziós közkincs művek hű reprodukciói közkincsnek számítanak”. Ez a fénykép ezért szintén közkincsnek számít. Más jogrendszerekben ennek a műnek az újrafelhasználása korlátozott lehet; lásd a Commons:Reuse of PD-Art photographs lapot a részletekért.
Képaláírások
Adj meg egy egysoros magyarázatot arról, hogy mit mutat be ez a fájl
{{Information |Description=. {{en|Dobozi and his Spouse}} |Source=[http://www.hung-art.hu/frames-e.html?/english/m/madarasz/muvek/index.html www.hung-art.hu] |Date= |Author=Viktor Madarász (1830-1917) |Permission=Reproduction of a painting that is in the
Ez a kép járulékos adatokat tartalmaz, amelyek feltehetően a kép létrehozásához használt digitális fényképezőgép vagy lapolvasó beállításairól adnak tájékoztatást. Ha a képet az eredetihez képest módosították, ezen adatok eltérhetnek a kép tényleges jellemzőitől.
JPEG fájlmegjegyzés
MADARÁSZ Viktor
(1830, Csetnek - 1917, Budapest)
Dobozi és hitvese
1868
Olaj, vászon, 116 x 310 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A magyar szabadságharcot végigküzdõ fiatal Madarász Viktor rövid bécsi tanulmányút után 14 évig élt Párizsban, ahol tanárai, Léon Cogniet és Paul Delaroche hatottak rá. A hazatérése elõtt két évvel, 1868-ban festett Dobozin mégis inkább Delacroix lobogó romantikájának visszfényét érezzük.
A vészjóslóan közeledõ törökök elõl vágtában menekülõ házaspár öngyilkossága elõtti utolsó pillanatok borzalma tükrözõdik a tájon és a táltosként ábrázolt lovon. A szélesen elnyúlt képformátum, a végtelen rónaságot határoló horizonttal párhuzamosan húzódó alkonyi felhõzet a halálos száguldás lendületét érzékelteti.
A Dobozi-téma - más-más megfogalmazásban - Székelynél és Lotznál is feltûnik múlt századi festészetünkben, a rabság helyett a halálos szabadság tisztességét választó nemzeti dilemma példájaként.
MADARÁSZ, Viktor
(1830, Csetnek - 1917, Budapest)
Dobozi and his Spouse
1868
Oil on canvas, 116 x 310 cm
Hungarian National Gallery, Budapest
The young Viktor Madarász fought throughout the entire War of Independence. After a short study-trip to Vienna, he lived in Paris for fourteen years, where he was influenced by his teachers, Léon Cogniet and Paul Delaroche. Yet, Dobozi, and His Spouse painted in 1868, two years before his return home, shows the impact of Delacroix's Romanticism.
The landscape and the horse - depicted as a magic steed - reveal the horror of the last moments of the couple running away in full gallop from the blood-thirsty Turks; on realizing that there is no escape, they commit suicide. The wide horizontal format and the horizontal line of the clouds at sun-set are used to emphasize the deadly speed of the race.
In different forms, the Dobozi theme was depicted repeatedly by Hungarian painters during the 19th century, for whom the suicide of the couple symbolized the idea of choosing death instead of slavery.