Magyar: Schwartzer Ferenc, babarczi (1818–1889) elmegyógyász, egyetemi tanár, a magyar tudományos elmekórtan megalapítója, az első modern magyarországi elmegyógyintézet egyik megszervezője és vezetője, a munkaterápia első hazai alkalmazója és a kényszerítő eszközök megszüntetésének kezdeményezője; 1848-as honvéd törzsorvos; a Lipótmezei Elmegyógyintézet építésének egyik irányítója, az első magyar nyelvű elmekórtani szakkönyv szerzője; a Gellérthegy fásításának kezdeményezője. (Gerenday műhely alkotása, Fiumei Úti Sírkert, 9/2-1-35/36.)

• Vele: Schwartzer Ottó, babarczi, báró (1853–1913), Schwartzer Ferenc fia; elmegyógyász, egyetemi tanár, törvényszéki elmeorvos, az igazságügyi elmekórtan egyik hazai úttörője; harminckét éven át az apja által alapított elmegyógyintézet vezetője; a Budapesti Orvosszövetség elnöke, az Országos Közegészségügyi Tanács másodelnöke, az Igazságügyi Orvosi Tanács megszervezője és alelnöke, kórházalapító, a vöröskeresztes ápolónőképző intézet megalapítója; 1910-től báró, udvari tanácsos, a Főrendiház tagja.
• Meinigné Babarczi Schwartzer Angéla (1870–1889), Schwartzer Ferenc unokája, báró Schwartzer Ottó unokahúga; Meinig Artúr építész felesége.
• Rátz István (1860–1917) állatorvos, bakteriológus, főiskolai tanár; a halkórtani állomás felállításának kezdeményezője és vezetője; az MTA tagja. (Felesége: Schwartzer Ferenc leányának, Bickel Gusztávné Rózának (1851–1873) a leánya, Bickel Irén (1872–1956)^[1])
• Horánszky Lajos, hórai és tótfalusi (1871–1944) Schwartzer Ottó veje, író, történész, politikus, közgazdász, publicista; műgyűjtő, bankigazgató, a Nemzeti Társaskör, a Nemzeti Munkapárt, a Budai Aurora Kör, valamint a Tisza István Emlékbizottság egyik megszervezője, a Tisza István Társaskör egyik megalapítója és igazgatója; Horánszky Dezső politikus öccse, Horánszky Nándor miniszter fia.
• Horánszky András, hórai és tótfalusi (1928–2015), biológus, botanikus, egyetemi docens.^[2]