Fáraó masztabája

A fáraó masztabája (arabul: مصطبة الفرعون,) a IV. dinasztia utolsó uralkodójának, Sepszeszkafnak nyughelye. A szakkarai nekropolisz területén helyezkedik el, elkülönülve közvetlen elődeinek temetkezési helyétől, a gízai piramismezőtől, visszatérve az I. és II. dinasztia tisztviselőinek körzetébe. A sír alakja és szerkezete különleges, masztaba alakú, mint az archaikus tisztviselősírok, de a piramisépítés technológiájával készült. A korabeli feliratok piramisként említik.

Fáraó masztabája
Építtető: Sepszeszkaf
Ókori neve	vagy Sepszeszkaf tiszta piramisa vagy megtisztított piramis qbḥ Špss k3=f
Épült	i. e. 26–25. század
Típusa	piramisszerkezetű masztaba
Magassága	20 méter
Alap élhossza	99,6×74,4 méter
Anyaga	gránit, mészkő
Elhelyezkedése
Fáraó masztabája Pozíció Egyiptom térképén
é. sz. 29° 50′ 20″, k. h. 31° 12′ 54″29.838888888889, 31.215

Építtetője

Sepszeszkaf, Menkauré fia az Óbirodalom kevéssé ismert alakja. Annak ellenére, hogy feleségei is ismertek, több személyt a gyermekének tartanak, mégis özvegye révén Uszerkaffal új dinasztia kezdődik halála után. Általános vélemény szerint rövid ideig, alig öt esztendeig uralkodott.

Helyszín

A fáraó masztabája a szakkarai nekropolisz területén áll, annak is a déli részén. Egy olyan eldugott vádi mellett építették, ahonnan egyetlen korábbi piramist sem látni, még a gízaiakat sem. Ezen a környéken majd csak a VI. és XIII. dinasztia egyes uralkodói építtettek maguknak sírt.

Szakkarában Sepszeszkaf idején az egy évszázada nem használt archaikus kori és kora óbirodalmi temető volt, amelyben az I. és II. dinasztia korának alsó-egyiptomi tisztviselői, valamint a III. dinasztia lépcsős piramisokat építő uralkodói temetkeztek. A hely Huni óta elhagyatott volt. A helyválasztásban csakúgy, mint Sepszeszkaf néhány más döntésében szerepet játszhatott egyfajta múlt felé fordulás, a IV. dinasztia mintáitól való eltérés szándéka. A következő király, Uszerkaf egyenesen a Dzsószer-piramis körzetén belülre temetkezett, a későbbi utódok Dahsúrban építettek sírt, majd a VI. dinasztia újra visszatért Szakkarába, de a gízai sírvárost végleg elhagyták.

• 
  Lepsius térképe a dél-szakkarai temetőről
• 
  Dél-Szakkara látkép, a háttérben Dahsúrral
• 
  Látkép: Dél-Szakkara és Dahsúr
• 
  A fáraó masztabája, a háttérben II. Pepi piramisa

Feltárása

A masztabába az újkorban elsőnek John Shae Perring ereszkedett le 1839-ben. Karl Richard Lepsius a szakkarai térképezés alkalmával 1843-ban felkereste a sírt, de további vizsgálatokat nem végzett. Az alépítményt először 1858-ban Auguste Mariette tárta fel, de igazán alapos tanulmányozására csak az 1924–1925-ös ásatási évadban Gustave Jéquier kerített sort. Ő határozta meg elsőként a sír igazi tulajdonosát egy sztélé alapján, mivel korábban Unisz sírjának tartották.

• 
  A sír rekonstrukciós rajzai
• 
  3D rekonstrukció

A masztaba

A masztaba szerkezete

A masztaba Lepsius rajzain

A masztaba alapozása és burkolata mészkőből készült, a teljes felépítmény és a szerkezeti elemek az alépítményben gránitból. A sír csak külalakjában emlékeztet masztabára, valójában a piramisok konstrukciója alapján épült. A felépítményben nincsenek helyiségek, tömör. A köveket a piramisépítéshez kifejlesztett módon rakták, rétegesen, kissé befelé dőlve. Már az alapozása is gigantikus, egy nagy emelvényt építettek, és arra helyezték el a sírt. Az oldalak 70°-os szögben emelkednek, a teteje valamikor kissé íves lehetett, hasonlóan az alépítmény mennyezeteinek álboltozatához. A felépítmény két rövidebb oldalán valószínűleg a tetőn kissé túlnyúló fal volt. Ettől úgy nézhetett ki új korában, mint egy hatalmas szarkofág. A hagyományos piramiskonstrukciótól csak a sírkamra építésének módja tér el, de ebben a korábbi Dzsedefré-piramisra és Baka-piramisra hasonlít. A sírkamrát ugyanis a „nyitott gödör” módszerével készítették, mint a korábbi masztabákét, majd befedték és ráépítették a felépítményt. A külső burkolat valószínűleg sosem készült el teljesen.

Az alépítményben a bejárati folyosó az északi oldalon nyílik, 20,75 méter hosszú volt eredetileg, de a felépítmény rongálódása miatt ma már csak 16,3 méter. 23° 30’ lejtéssel halad egy előszobaféléhez. Itt a folyosó magassága lecsökken két méterről körülbelül 1,3 méterre, és a szélessége is szűkül 1,1 méterre. Az előtérből öt raktárhelyiség nyílik, valamint a sírkamra. A raktárhelyiségek valószínűleg sosem lettek használatba véve. A sírkamra 8,31×3,05×5,55 méteres. Nagy belmagassággal rendelkezik, 4,4 méter magasságban gránit áthidalók fedik be, amelyeket alulról ívesre faragtak, így álboltozatot kaptak. A boltozatok tejeje 5,5 méternél magasabban van. A szarkofág fekete homokkőből készült. Az alépítmény már nem egyszerűen T alakú, mint a Baka-piramisnál, hanem annál kissé bonyolultabb. Némi szünet után – Unisztól – a piramisok jellemző alépítmény-szerkezete ehhez hasonló lesz.

Sírkerület

A masztabát kettős, palotahomlokzatos kerítésfal vette körül a felépítménnyel párhuzamosan. Ez valószínűleg zárt volt, bár az északi részeiből még nyomok sem maradtak fenn. A belső kerítésfal a felépítménytől körülbelül 10 méterre fut, és 2,05 méter vastag. A keleti oldalhoz illesztett halotti templomnál kitüremkedik, és körbeveszi a templomot is. A külső a templomon kívül halad és egyenes vonalú, 48 méterre a masztabától.

A halotti templom nincs szerkezeti összefüggésben a masztabával, ahogyan a piramisoknál sincs. Egyszerűen csak mellé építették. A templom egy áldozati csarnokból állt, amelyből álajtó nyílik a masztaba felé. A két oldalán öt tárolóhelyiség áll. Nincsen szoborfülke, valahol mégis állhatott egy szobor, mert néhány töredéke előkerült. Kelet felé még két belső udvar is volt. A templomhoz vezet a felvezető út. A völgytemplom és a felvezető út jelenleg még feltáratlan.

• 
  A sír közelről
• 
  A masztaba északnyugati sarka
• 
  Az északi bejárat

Források

• Valloggia, Michel. A IV. dinasztia befejezetlen piramisai, in: Hawass, Zahi (szerk). A piramisok rejtett kincsei, Pécs: Alexandra, 225–241. o. (2003). ISBN 963-368-533-8 
• Lehner, Mark. Piramisok nagykönyve. Budapest: Alexandra (1997). ISBN 963-368-463-3 
• Zamarovský, Vojtech. Felséges piramisok. Madách Bratislava (1981) 
• Rainer Stadelmann: Die ägyptischen Pyramiden. Vom Ziegelbau zum Weltwunder, Zabern, Mainz 1997 (3. Auf.) ISBN 3-8053-1142-7
• Miroslav Verner: Die Pyramiden, Rowohlt, Hamburg, 1999. ISBN 3-499-60890-1
• Alice Cartocci, Gloria Rosati: Egyiptomi művészet, In: A művészet története, Corvina, Bp, ISBN 978-963-13-5586-4

előző:
Menkauré-piramis

Egyiptomi királypiramisok
i. e. 25. század
IV. dinasztia

következő:
Hentkauesz-piramis