Földes Pál (textilmérnök)
Földes Pál, Feldman[3] (Mátészalka, 1900. június 4.[4] – Budapest, 1975. július 26.)[5] textilmérnök, gyárigazgató, diplomata, Kossuth-díjas (1953).
| Földes Pál | |
| Született | Feldman Pál 1900. június 4.[1] Mátészalka |
| Elhunyt | 1975. július 26. (75 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | mérnök |
| Tisztsége | magyar nagykövet az Egyesült Királyságban (1957–1959) |
| Iskolái | Brnói Műszaki Egyetem ( – 1920-as évek) |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1953) |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (30/2-1-54) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Földes Pál témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életrajza
szerkesztésFeldman Ármin kereskedő és Blum Mária gyermekeként született jómódú polgári családban. Iskoláit a mátészalkai polgári fiúiskolában kezdte, majd annak befejezése után a Szatmárnémeti katolikus főgimnáziumban folytatta. A középiskolái befejezése után 1917-ben rövid ideig a budapesti műegyetem hallgatója, majd 1917–1918-ban katona volt és mint tisztjelölt a szerbiai hadszíntérre került és még ebben az évben belépett a szociáldemokrata pártba, majd Mátészalkán 1919-ben a helyi munkástanács politikai megbízottja lett. A Tanácsköztársaság bukása után Csehszlovákiába emigrált. 1920 januárjában Kassára, onnan Brünnbe ment, ahol beiratkozott a textilmérnöki főiskolára. Mérnöki oklevele megszerzése után egy brünni gyár tervezőmérnöke lett, 1924–25-ben a lengyel Bielitz-Bialai Finomposztógyár műszaki igazgatója volt. 1925–29-ben Bécsben a Wiener Schaafwollen egyik alapítója, majd műszaki igazgatója lett. 1929-ben hazatért Magyarországra és a Csepeli Posztógyár műszaki igazgatója lett. 1930-ban letartóztatták és 4 és félévi fegyházbüntetésre ítélték. 1940-ben a Szovjetunióba emigrált, a Moszkva melletti Monyino textilkombinát gyárfejlesztési főmérnökeként dolgozott. Az 1941. június 22-i német támadás után partizán parancsnok lett. Részt vett a brjanszki erdőkben folyó harcokban. 1945–46-ban a krasznogorszki antifasiszta iskolát vezette, 1946-ban hazatért, gyapjúvállalatok központi főmérnöke, majd a Gyapjúmosó- és Szövőgyár vezérigazgatója, 1948-tól pedig az egész gyapjúipar igazgatója volt. 1949-ben megszervezte a textilipari kutató intézetet, amelynek első igazgatója lett. Már az első évben világsikert arattak az ott tervezett műszerek. 1953-ban munkatársaival együtt Kossuth-díjat kapott. 1957 novembere és 1959 januárja között londoni magyar nagykövet, 1959-től a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Nemzetközi Főosztályának vezetője, a minisztérium protokollfőnöke. 1962–1965 között, nyugdíjazásáig a stockholmi magyar légügyi hivatal vezetője volt. Budapesten halt meg 75 éves korában, 1975. július 26-án.
A Fiumei Úti Sírkertben nyugszik.[5]
Munkái
szerkesztés- A gyapjúipar fejlődése (Budapest, 1949)
- Két ugrás az ismeretlenbe. Szőnyi Márton élete (dokumentum, Budapest, 1975)
Díjai, elismerései
szerkesztés- Kossuth-díj (1953)
- Munka Érdemrend (1955)
- Munka Érdemérem (1959)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1969)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03975/04656.htm, Földes Pál, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 11.)
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 20093/1901. Forrás: MNL-OL 30793. mikrofilm 440. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1901. év 7. oldal 38. sor
- ↑ Születési bejegyzése a mátészalkai polgári születési akv. 85/1900. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 16.)
- ↑ a b „Elhunyt Földes Pál”, Népszava, 1975. július 29., 5. oldal (Hozzáférés: 2021. február 16.)
Források
szerkesztés- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Földes Pál (Népszabadság, 1975. július 28)
- Tamás Aladár: A 100% (Budapest, 1977)