Fönlak
Fönlak (románul Felnac) falu Romániában, Arad megyében.
Fönlak (Felnac) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Bánság |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Arad |
Község | Fönlak |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 317125 |
SIRUTA-kód | 10836 |
Népesség | |
Népesség | 2634 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 16 (2011)[1] |
Népsűrűség | 51,45 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 51,20 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 07′, k. h. 21° 09′46.116667°N 21.150000°EKoordináták: é. sz. 46° 07′, k. h. 21° 09′46.116667°N 21.150000°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fönlak témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésTörténete
szerkesztésA Maros árterületén avar lovassírt tártak fel. Az itt talált 44 darabos bronz préselőminta-készlet a Kárpát-medence legnagyobb ilyen típusú lelete.
Fönlak nevét 1308-ban Fellok néven említette először oklevél. 1330-ban Fullak, 1333-ban Fellak, Fullak néven írták.
A település a Dorozsma nemzetség ősi birtokaihoz tartozott. Az e nemzetségből származó Botos János és Garai István 1330-ban megosztoztak itteni birtokaikon, de Fellakot nem osztották fel, hanem odaadták rokonuknak, Szentmihályi Miklós fiának, Mihálynak. Mikor azonban e család kihalt, újra visszaszállott a Harapkói Botos-családra.
1333-ban a pápai tizedjegyzék szerint már egyházas hely volt, melynek papja ekkor 1 fertó 16 báni pápai tizedet fizetett.
1428-ban Botos András, utána pedig fiának Györgynek a birtoka, aki két húgára, Annára, Szekcsői Herczeg Pálnéra és Margitra, György bazini grófnéra hagyta, akik 1455-ben V. László királytól adományt is nyertek rá, később Mátyás király uralkodása alatt Kiss Balázs szerezte meg. A falu ez idő körül elpusztult, és Kiss Balázs örökös nélküli halála után pusztaként a koronára szállt. 1478-ban Mátyás király a pusztát Nagylaki Jaksics Istvánnak és Demeternek adományozta, ők népesítették újra a lakatlanná vált pusztát, és Jaksics István kérelmére a király a falut Csanád vármegyéhez csatolta, 1491-ben pedig II. Ulászló király az idetelepülő jobbágyokat minden adó alól felmentette.
Jaksics István a faluba szerbeket telepített, majd a 15. század végén vagy a 16. század elején megerősített várkastélyt is építtetett itt. Később a birtokot fia Márk örökölte, kinek csak leánygyermekei voltak; azonban, hogy részükre az örökösödést biztosítsa, már 1530 őszén Fellak várát, összes tartozékaival együtt, elzálogosította nejének, Polixéniának és hat leányának, és ehhez unokaöccseinek a beleegyezését is kieszközölte. 1533-ban I. János király a fellaki jobbágyokat minden országos adó alól felmentette, 1534-ben pedig vásárszabadalmat is adott a településnek, majd Izabella királyné 1547-ben megerősítette a Fellak lakosainak adómentességére vonatkozó kiváltságát.
1551. szeptemberének végén az őrség Mehemet beglerbég közeledésének hírére a vár tornyára kitűzte a félholdas török zászlót. A beglerbég mintegy 60 emberből álló őrséget helyezett el a várban. Temesvár parancsnoka, Losonczi István 1551. október 29-én ötszáz lovassal váratlanul meglepte a török őrséget, közülük 26-ot levágott, 34-et pedig elfogott. 1552, Temesvár eleste után Fellak vára ismét a törökök kezébe került és ez időtől kezdve külön nahié (járás) székhelye lett. 1557-1558-ban a temesvári defterdár 31 lakost írt össze itt, de a lakosok ekkor már mind szerbek voltak. 1582-ben pedig már csak 15 lakosa volt. 1596-ban Báthory Zsigmond fejedelem hadaival Temesvár felé való közeledtének hírére a török őrség kivonult Fellakból, a várat az erdélyi hadak szállták meg. Báthory ezután 1597-ben Fellak várát Lápispataki Segnyei Miklósnak adományozta. 1598-ban újból török kézbe jutott és a törököké is maradt 1695-ig.
A török hódoltság után a csanádi püspöké lett, 1717-ben pedig a Temesvári Bánsághoz csatolták. Ekkor 42 házból állt itt, lakosai szerbek voltak. 1779-ben Temes vármegyéhez csatolták. 1848-ig kamarai birtok volt.
A községhez tartozó Kispusztát a gróf Woracziczky család vette meg, Nagypusztán pedig Majlátfalvát telepítették.
A 20. század elején Temes vármegye Újaradi járásához tartozott.
Fönlak környékén több mára már elpusztult település is feküdt:
Serfesd
szerkesztésFönlaktól délre, a Monostor helység felé vezető útvonal mellett feküdt egykor Serfesd falu is, melynek legrégibb birtokosa a Dorozsma nemzetségbeli Garai család volt. Az ugyancsak a Dorozsma nemzetségből származó Harapkói Botos János 1330-ban Garai István fiaitól, Páltól és Andrástól követelte és meg is kapta a helység egy részét. A Botos család ezután egészen 15. század közepéig birtokosa is maradt Fönlaknak.
1455-ben pedig Botos György halála után V. László király a falut a két Botos lánynak adományozta, de Mátyás király ezt az adománylevelet nem vette figyelembe, és uralkodása elején odaadta Kiss Balázsnak, kinek utódok nélküli halála után, 1478 januárjában a király mint pusztát Jaksics Istvánnak és Demeternek adta. Ettől kezdve Fenlak sorsában osztozott.
A község később előfordult még a Wesselényi Ferenc nádortól 1663. július 20-án a Dóczi örökösök részére kiállított oltalomlevélben is, de akkor már azt sem tudták, hogy hol feküdt, mert az oltalomlevél Békés vármegyébe helyezi.
Szőllős
szerkesztésA mai Fönlak és Vinga között, Vingától éjszaknyugatra feküdt egykor Szőllős is, mely az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben az aradi esperességi kerület plebániái között fordult elő. Akkoriban két ilyen nevű község volt: Nagyszőllős és Aranyos-Szőllős. E két helység 1465-1495-ben a Muthnokiaké volt. 1495-ben Dócziné vette meg 1497-ben fiának Ferencnek adta, aki még 1520-ban is bírtokosa volt.
Az 1561. évi összeírásban azonban már csak Aranyos-Szőllős szerepelt, amely ekkor Dóczi Gáboré volt. A gróf Mercy 1723-1725-ös térképén pedig már ismét két Szőllős látható egymás mellett.
Lakossága
szerkesztés1910-ben 3095 lakosa volt, melyből 1974 román, 870 szerb, 95 szlovák, 74 magyar, 57 német volt. Ebből 2948 görögkeleti ortodox, 117 római katolikus volt. 2002-ben 2620 lakosából 2075 román, 259 cigány, 221 szerb, 31 magyar, 14 német, 11 ukrán, 7 egyéb nemzetiségű volt.
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. adatbank.ro
Források
szerkesztés- Erdély története I: A kezdetektől 1606-ig. Szerk. Makkai László és Mócsy András. Budapest: Akadémiai. 1988. 166. o. ISBN 963 05 4884 4
- Györffy György: Arad vármegye
- Temes vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914.