Fali gekkó

Fali gekkó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Gyíkok (Sauria);
Alrendág:	Gekkóalakúak (Gekkota);
Család:	Gekkófélék (Gekkonidae);
Alcsalád:	Valódi gekkók (Gekkoninae);
Nem:	Tarentola;
Faj:	T. mauritanica;
Tudományos név
	Tarentola mauritanica; (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fali gekkó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fali gekkó témájú médiaállományokat és Fali gekkó témájú kategóriát.

A fali gekkó (Tarentola mauritanica) a hüllők (Reptilia) osztályába a gyíkok (Sauria) alrendjébe és a gekkófélék (Gekkonidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése

A Földközi-tenger majdnem teljes partvonalán előfordul, kivételt csak az Adria part képez. Észak-Afrikában élnek legnagyobb populációi, Egyiptomban kevésbé gyakori, mert nagyobb rokona a gyűrűs faligekkó (Tarentola annularis) a domináns.^[1] Nyugat-Ázsia faunájából hiányzik ez a faj.

Megjelenése

Alfajtól függően 12–20 centiméter a testhosszuk, ennek kb. 2/5 része a farok. Színezetük élettér és alfaj függvényében változik. Hasi oldalát mindig világos, sima pikkelyek borítják, felső teste a világos sárgásszürkétől a szürkén, barnán és feketésbarnán át egészen a fénytelen feketéig változó, hol csíkozott, hol többé-kevésbé homogén, az élettérhez igazodik. A tarkó, nyaki részen indul a test tengelyével párhuzamosan 10 szemölcssor, ebből kettő a mellső lábaknál véget ér. A testet 4, a farok részt 3 sötétebb csík keresztezi.^[2]

Portré

Sötétebb színezetű fiatal egyed

Alfajai

Tarentola mauritanica fascicularis - Daudin, 1802^[3]
Tarentola mauritanica juliae - Joger, 1984^[4]
Tarentola mauritanica mauritanica - Linnaeus, 1758^[4]
Tarentola mauritanica pallida - Geniez et al. 1999^[5]

Életmódja

Éjjel aktív, de gyakran látni öket napozni. Gyors mozgású hüllők, de zsákmányukat nem cserkelik, hanem "bevárják".^[6] Lábujjaik végén található harántlemezeikkel akár a plafonon is képesek futni (ez a kisebb, fiatal egyedekre jellemző, a kifejlett példányok túl súlyosak). Kedvelik az emberi környezetet, gyakran látni éjszaka, kültéri világítások közelében.^[7] Ha az ember megfogja vagy kézbe veszi ritkán dobja le farkát, támadóját mindig, próbálja megharapni. Harapása erős, apró hegyes fogai vannak, gyakran szájzárat kap, ilyenkor csak az idő vagy a hidegvíz segít. Tápláléka kisebb hüllőkből, rovarokból, sáskákból és lepkékből áll.

Szinonimák

Lacerta mauritanica LINNAEUS 1758: 202
Gecko stellio MERREM 1820: 43
Gecko fascicularis GERVAIS 1836
Tarentola mauritanica – GRAY 1845
Tarentola mauritanica – BOULENGER 1885: 196
Tarentola saharae [DOUMERGUE 1899]
Platydactylus mauritanicus – BÖTTGER 1873
Tarentola mauritanica – ENGELMANN et al 1993
Tarentola mauritanica – SCHLEICH, KÄSTLE & KABISCH 1996: 273
Tarentola (Tarentola) mauritanica – RÖSLER 2000: 116
Tarentola mauritanica mauritanica (LINNAEUS 1758)
Gecko muricatus LAURENTI 1768: 44
Platydactylus muralis Duméril & Bibron 1836: 319 (nom. subst. pro L. maur.)
Platydactylus facetanus STRAUCH 1862: 22
Tarentola mauritanica subvar. atlantica DOUMERGUE 1899: 513
Tarentola mauritanica subvar. lissoide DOUMERGUE 1899: 515
Tarentola tuberculata ROSEN 1905: 130
Tarentola mauritanica mauritanica – WERMUTH 1965: 180

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 18.)

Jegyzetek

↑ Schlüter, U. 2002. Die Reptilien und Amphibien der Kerkennah-Inseln. Elaphe 10 (2): 68-74
↑ Nogales M., M. López, J. Jiménez-Asensio, J. M. Larruga, M. Hernández, and P. González 1998. Evolution and biogeography of the genus Tarentola (Sauria: Gekkonidae) in the Canary Islands, inferred from mitochondrial DNA sequences. J. Evol. Biol. 11: 481–494
↑ Mahrdt, Clark R. 1998. Geographic Distribution. Tarentola mauritanica Herpetological Review 29 (1): 52
↑ ^a ^b Malkmus, R. 1990. Herpetofaunistische Daten aus Nordostportugal. Salamandra 26 (2/3): 165-176
↑ Geniez, P., J. Escatllar, P. A. Crochet, J. A. Mateo & J. Bons 1999. A new form of the genus Tarentola from north-western Africa (Squamata: Sauria: Gekkonidae). Herpetozoa 12 (3/4): 187-194
↑ Joger U 1984. Taxonomische Revision der Gattung Tarentola (Reptilia: Gekkonidae). Bonner Zoologische Beiträge 35(1-3): 129-174
↑ Rösler, H. 2000. Kommentierte Liste der rezent, subrezent und fossil bekannten Geckotaxa (Reptilia: Gekkonomorpha). Gekkota 2: 28-153

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Schlüter, U. 2002. Die Reptilien und Amphibien der Kerkennah-Inseln. Elaphe 10 (2): 68-74

[2] Nogales M., M. López, J. Jiménez-Asensio, J. M. Larruga, M. Hernández, and P. González 1998. Evolution and biogeography of the genus Tarentola (Sauria: Gekkonidae) in the Canary Islands, inferred from mitochondrial DNA sequences. J. Evol. Biol. 11: 481–494

[3] Mahrdt, Clark R. 1998. Geographic Distribution. Tarentola mauritanica Herpetological Review 29 (1): 52

[autogenerated1-4] Malkmus, R. 1990. Herpetofaunistische Daten aus Nordostportugal. Salamandra 26 (2/3): 165-176

[5] Geniez, P., J. Escatllar, P. A. Crochet, J. A. Mateo & J. Bons 1999. A new form of the genus Tarentola from north-western Africa (Squamata: Sauria: Gekkonidae). Herpetozoa 12 (3/4): 187-194

[6] Joger U 1984. Taxonomische Revision der Gattung Tarentola (Reptilia: Gekkonidae). Bonner Zoologische Beiträge 35(1-3): 129-174

[7] Rösler, H. 2000. Kommentierte Liste der rezent, subrezent und fossil bekannten Geckotaxa (Reptilia: Gekkonomorpha). Gekkota 2: 28-153

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]