Fehértorkú denevér
A fehértorkú denevér (Vespertilio murinus) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Pihenő fehértorkú denevér
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft[1] | ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||
| Vespertilio murinus Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||
 Az elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fehértorkú denevér témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fehértorkú denevér témájú médiaállományokat és Fehértorkú denevér témájú kategóriát. |
Előfordulása
szerkesztésA fehértorkú denevér keleti faj, legnyugatibb előfordulása szigetszerűen nyúlik Európába. Megtalálható Közép-, és Kelet-Európában, Skandinávia déli részén, Kelet-Franciaországban, Olaszország északi és Németország déli részén, valamint Szibériában, Afganisztánban, Iránban. Magyarországon ritka. Az Északi-középhegységben van a legjelentősebb állománya, de a Mecsekben és a Bakonyban is él. Néhány adat az alföldi ártéri területekről is ismert.[2]
Alfajai
szerkesztés
- Vespertilio murinus murinus
- Vespertilio murinus ussuriensis
Megjelenése
szerkesztésA fehértorkú denevér testhossza 5-6,3 centiméter, farokhossza 4-4,5 centiméter, magassága 0,8-1 centiméter, alkarhossza 4-4,7 centiméter és testtömege 12-14 gramm. Szőrzetének vége néha ezüstösen csillog. Fehéres torka és mellkasának felső tája erősen elüt a test többi részétől. A fülkagyló széles, erőteljes domborulattal, a fülfedő alacsony és nagy. A farok elég rövid, az utolsó csigolya szabadon lóg ki a vitorlából. A sarkantyú kissé hosszabb mint a lábszár, a farokvitorla szegélyének több mint a felét teszi ki. A sarkantyúkaréj gyengén fejlett.[2]
Életmódja
szerkesztésA fehértorkú denevér kedveli a hegyvidéki erdőket, de nem kerüli a nyílt, művelt területeket sem. Már kora este repül, gyorsan és egyenesen, rendszerint nagy magasságban. Éles hangja emberi füllel is jól hallható. Tápláléka lepkékből, tegzesekből, kétszárnyúakból, recésszárnyúakból áll.[3] Társas faj, fa- és sziklaüregekben, mindig nagy csoportokban telel át. Ősszel költözik. A legnagyobb ismert vándorlása 900 km. A hideget jól tűri, kevésbé védett helyeken is áttelel.[4]
Szaporodás
szerkesztésA közepes méretű szülőkolóniák 30-50 egyedből állnak, melyben a nőstények évente két utódot hoznak a világra.[4]
Rokon faj
szerkesztésA Vespertilio denevérnem másik élő faja, a Vespertilio sinensis.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
- ↑ a b Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 123. oldal. ISBN 963-9079-58-8
- ↑ Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 42. oldal. ISBN 963-04-6335-0
- ↑ a b Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 124. oldal. ISBN 963-9079-58-8
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
- Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
- Greenfo.hu Archiválva 2016. március 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
