Fejér-tétel

matematikai állítás
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2016. augusztus 9.

A matematika területén, azon belül a Fourier-sorba fejtés akkor lezártnak hitt elméletében Fejér Lipót 20 évesen jelentős felfedezést tett. 1900-as dolgozatában bebizonyította, hogy egy mindenütt folytonos, 2π szerint periodikus függvény Fourier-sorának rögzített helyen vett részletösszegei helyett (melyek divergensek lehetnek), azok számtani közepeinek sorozatát véve az új sorozat már konvergens.[1] Ha pedig a függvény az [a,b] zárt intervallumban folytonos, akkor Fourier-sora részletösszegeinek számtani közepei egyenletesen konvergálnak az f(x) függvényhez.

Explicit megfogalmazás

szerkesztés

Ha f:R → C mindenütt folytonos, 2π szerint periodikus függvény, akkor f Fourier-sora sn részletösszeg-sorozatának Cesàro-közepei egyenletesen konvergálnak f-hez a [-π,π] intervallumban.

Explicite:

 

ahol

 

és

 

ahol Fn az n-edrendű Fejér-féle magfüggvény.

A tétel általánosabban kimondott formája nem szükségképpen folytonos függvényekre is érvényes (Zygmund 1968, Theorem III.3.4). Tegyük fel, hogy fL1(-π,π). Ha az f(x)-nek x0 helyen léteznek f(x0±0) bal és jobb oldali határértékei, vagy ha mindkét határérték végtelen, de azonos előjellel, akkor

 

A Cesàro-közép létezése vagy végtelenbe divergálása szintén szóba kerül. Riesz Marcell egy tétele alapján a Fejér-tétel precíz marad, ha a σn (C, 1) közepét lecseréljük egy Fourier-sor (C, α) közepével (Zygmund 1968, Theorem III.5.1).