Fekete himlő

A fekete himlő – régen egyszerűen himlő, latinul variola vagy variola vera (variola major, illetve variola minor) – rendkívül veszélyes emberi fertőző betegség, amelyet a Poxvirus variolae vírus okoz. Az emberiség történetének egyik legpusztítóbb ragályos kórokozója. A fertőzöttek körében rendszerint magas (az Óvilágban 15-20%, az Újvilágban gyakran 40-80%-os) volt a halálozási arány, és a túlélők közül sokan (mint például Kölcsey Ferenc) megvakultak egyik vagy mindkét szemükre.

Fekete himlő
BNO-10	B03
BNO-9	050050
Főbb tünetek	fáradékonyság kiütés fejfájás hasfájás hányás vízhólyag pattanás láz heg
DiseasesDB	12219
MedlinePlus	001356
A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete himlő témájú médiaállományokat.

Fertőzött fiú

Jenner kézirata a vakcinázásról

Kölcsey Ferenc elvesztette egyik szemét

Eredete

A feketehimlő vírusa az orthopox vírusok közé tartozik, és kizárólag embert képes fertőzni. Mivel a vírus genomja viszonylag nagy, és viszonylag lassan evolválódik, ezért eredete molekuláris genetikai módszerekkel felderíthető. Az eredmények szerint a vírus 16-68 ezer évvel ezelőtt vált el afrikai rágcsálók közel-rokon vírusaitól. A patogénebb változat, a variola major, 400-1600 éve jelent meg Ázsiában. Az enyhébb betegséget okozó alastrim minor 1400-6300 éve jelent meg, ez Nyugat-Afrikában és Amerikában terjedt el. Ennek további két alcsoportja 800 éve különült el.

A védőoltás felfedezése

Az ókori Kínából származó védekezési eljárás az ún. varioláció, vagyis az egészséges emberek szándékos fertőzése. A mesterséges fertőzés jóval kevésbé veszélyes (2% körüli mortalitás), mint a természetes fertőzések, és egész életre szóló védettséget biztosít. Ilyenkor ugyanis megváltozik a bemeneti kapu, a vírus nem aerogen úton (belélegezve), hanem a bőrbe skarifikálva jut be a szervezetbe. Lényeges azonban, hogy a variolált beteg éppúgy továbbadhatja a fertőzést, mint a természetes módon fertőzött társai, ezért gyógyulásáig jelentős veszélyt jelent. Edward Jenner 1796-ban fedezte fel, hogy a tehénhimlő (hasonló, de emberben kevéssé patogén vírus) általi mesterséges fertőzés – a vakcinázás – olyan védettséget vált ki az emberből, amely hatékony az emberi himlővel szemben is.

Globális eradikációja

A himlő egyike azon két fertőző betegségnek, amit az embernek sikerült világszerte felszámolni (a másik a keleti marhavész, 2011). Az erre irányuló vakcinázási akció előtti évben, 1967-ben, a járvány mintegy 10 millió embert fertőzött. A kampány lényegében Jenner módszerén alapult, és 1980-ban hivatalosan lezárult. A siker azon alapult, hogy ez egy igen konzervatív, nagyon kevéssé változékony vírus, amely csak emberben képes fertőzni és szaporodni, és nem okoz lappangó vagy perzisztens (tartósan fennálló) fertőzéseket.

Jövőbeli kilátások

Mivel a mai emberi népességben már egyre fogy azoknak az aránya, akik (természetes vagy mesterséges úton) immunológiai védettséget szerezhettek a himlővel szemben, ezért egy újonnan kialakuló járvány rövid távon valószínűleg minden korábbinál gyorsabb és pusztítóbb lenne. Sokan úgy vélik, hogy a természetből soha többé nem fog váratlanul újra felbukkanni a fertőzés. Mások szerint viszont fertőzőképes vírusok maradhattak a sarkvidéki fagyott talajba temetett holttestekben, vagy a közeli rokon majomhimlő vírusból is újra kialakulhat egy nagyon hasonló emberi kórokozó.

A hidegháborús időszakban mind a Szovjetunió, mind pedig az USA elraktározott fertőzőképes víruskészletet, hiszen ezt potenciális biológiai fegyvernek tekintették. Úgy gondolták, ha az ellenség himlővírussal támad, akkor az orvosbiológiai védelem kifejlesztéséhez nélkülözhetetlen a vírus birtoklása. A hidegháborús nagyhatalmak megállapodtak a készletek egyidejű megsemmisítésének határidejében (1993). Ezt később többször meghosszabbították (1995, 1999, 2002), és nem cselekedtek. A döntésképtelenség oka, hogy a készletek fönntartása vagy megsemmisítése mellett egyaránt fontos érvek szólnak, ugyanakkor mindkét megoldás jelentős kockázattal is jár. A felek általában nem bíznak abban, hogy más országok katonai intézeteiben nincsenek illegálisan fenntartott vírustörzsek, ahogyan ez például Csehszlovákia esetében már bebizonyosodott.

A készletek sorsa feletti döntés ma már egyre veszít a jelentőségéből, hiszen a vírus genetikai kódja ismert, nyilvános forrásokból megszerezhető, és elvileg nem kizárt a vírus mesterséges szintetizálásának lehetősége.

Idézet

A halál összes szolgája közül a legborzalmasabb

– Thomas Babbington Macaulay angol történész

Irodalom

• Jenner E 1798. An Inquiry Into the Causes and Effects of the Variolæ Vaccinæ
• Li Y, Carroll DS, Gardner SN, Walsh MC, Vitalis EA, Damon IK 2007. On the origin of smallpox: correlating variola phylogenics with historical smallpox records. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 104 (40): 15787–92.
• Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.
• Wheelis M, Rózsa L & Dando M (eds.) 2006. Deadly Cultures: Biological Weapons since 1945. Harvard University Press. pp. 479.

Források

• A védőoltások története 1. – Himlő (fekete himlő), a "foltos szörny", a "fekete halál", antsz.hu

További információk

• Elfeledett, gusztustalan fertőzés támadta meg a gyanútlan tinit, origo.hu
• Kiss László: Égnek legszebb ajándéka. Barangolás a himlő elleni védőoltás magyarországi kultúrtörténetében; Magyar Tudománytörténeti és Egészségtudományi Intézet, Bp., 2017 (Magyar tudománytörténeti szemle könyvtára)