Feld Zsigmond
Feld Zsigmond, születési nevén Sigmund Rosenfeld (Spáca, 1849. április 9. – Budapest, Erzsébetváros, 1939. november 2.)[2] színész, színházigazgató, Feld Irén színésznő, Feld Mátyás színész és Föld Aurél újságíró édesapja.
Feld Zsigmond | |
Feld Zsigmond az 1890-es években | |
Született | Sigmund Rosenfeld 1849. április 9. Spáca |
Elhunyt | 1939. november 2. (90 évesen)[1] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Plesch Katalin (h. 1876–1926) |
Gyermekei | |
Foglalkozása | színész |
Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Feld Zsigmond témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésRosenfeld Móric és Selig Katalin fia. Szülei kereskedőnek szánták, de titokban színésznek állt. Tanulmányait a bécsi színiiskolában végezte, később Németországban járt tanulmányúton. 1870-től Bécsben szerepelt. 1875-ben Svoboda Albin szerződtette őt a Városligeti Színkörbe, fellépett a Gyapjú utcai német színházban is. 1876-ban igazgatóvá nevezték ki a Herminastädter Theater élére. 1879-től a Városligeti Színkört bérelte, 1888-tól rendszeresen rendezett gyermekelőadásokat. 1889-től 1894-ig vezette a Fővárosi Gyermekszínházat a Rottenbiller utcában. 1908-ban a városligeti favázas nyári színháza helyén kőszínházat építtetett, melyet három évvel később Budapesti Színháznak keresztelt. A visszavonulás mellett 1926-ban döntött, fia, Feld Mátyás vezette tovább a színházat. Feld mindig is német akcentussal beszélt, nem sikerült azt teljesen elhagynia, emiatt többnyire komikus szerepeket játszott. Színházának az „olcsó ligeti” szórakoztatás mellett helyet kaptak a korszak kiemelkedő külföldi művészei is, népszerű operettek, népszínművek és vígjátékok kerültek bemutatásra a színházban, ezek nagy része a Népszínház, valamint a Víg és Magyar Színház műsorán is sikerrel szerepeltek korábban. Feld magyar nyelvű színielőadásait a főváros szubvencióval segítette, ezeknek nagy szerepe volt a magyar anyanyelvű polgárság „megszületésében”. Feld számos, később nevessé lett színészt pártfogolt (Nikó Lina, Nyárai Antal, Beregi Oszkár, Góth Sándor), a Városligetnek is népszerű alakja volt, ugyanis Feld „Tata” a fizetésképtelen nézőknek is megengedte hogy látogassák színházát.
Fontosabb szerepei
szerkesztés- Kirchfeldi pap (Ludwig Anzengruber);
- Ewald lelkész (Raupach: A molnár és gyermeke);
- Nárcisz (Brachvogel).
Családja
szerkesztésHázastársa Plesch Katalin (1857–1926) volt, Plesch Mátyás szesz-és ecetgyáros és Hess Rozália lánya, akit 1876. január 6-án Budapesten vett nőül.[3]
Gyermekei
- Feld Mátyás (1876–1953) színész, színházigazgató. Első felesége Kardoss Ilona, második Wambedits Mária volt.
- Feld Aurél (1877–1970) újságíró, színházigazgató, műfordító. Sziklai Szeréna énekesnő férje.
- Feld Elza (1879–1884)
- Feld Irén (1880–1944) színésznő.
- Rosenfeld János (1881–1903) fővárosi díjnok.
- Feld Olga (1883–1945) opera-énekesnő, apja emlékiratainak megjelentetője.
- Rosenfeld Mór, közéletben Feld (1884–1917) ügyvéd-jelölt.
- Föld Aranka Izabella (1885–?). Férje Eppich Pál János főhadnagy volt.
- Rosenfeld Rezső (1888–1889)
- Feld Gabriella, Ella (1890–1940)[4]
- Feld Róza (1893–1969). Férje Gárdonyi Károly volt.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03975/04299.htm, Feld Zsigmond, 2017. október 9.
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 1164/1939. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. augusztus 18.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség házassági akv. 3/1876. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. augusztus 18.)
- ↑ Feld Gabriella halotti bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári halotti akv. 204/1940. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. augusztus 18.)
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
- Magyar színházművészeti lexikon Főszerk. Székely György. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929. 268. o. Online elérés
- Csontó Sándor: Feld tata, a ligeti színházcsináló (2009) Budapest, 32. évfolyam, 9. szám, Online elérés