Vallási felekezet
A felekezet egy valláson belüli alcsoport, amely tanításban, szervezetben vagy gyakorlatban különbözik a többi alcsoporttól.
A népességstatisztikában a felekezet általában egy vallási közösséghez való tartozást jelenti. A vallásszociológiában a felekezet a szekta és az egyház között foglal el helyet a tipológiai kontinuumban.
A világ legnagyobb vallási felekezete a szunnita iszlám.[1][2][3][4]
Etimológia
szerkesztésAz elavult felekezik (‘társul, szövetkezik’) ige származéka, és a „fél” főnévre vezethető vissza, annak ‘társ’ jelentésére.[5]
Fél → fele (főnév) + -kez(ik) (igeképző) + -et (főnévképző).
Kereszténység
szerkesztésA kereszténységen belül a felekezet egy általános kifejezés egy különálló vallási szervezetre, amelyet olyan tulajdonságok azonosítanak, mint a név, a közös vezetés és tan. Az egyes felezetek azonban más kifejezéseket is használhatnak önmagukra, mint például egyház vagy közösség. Az egyik és a másik csoport közötti különbséget főleg a doktrína és a gyakorlatok határozzák meg; például az olyan kérdések, mint a bibliai értelmezés, Jézus természete, az apostoli utódlás tekintélye, az eszkatológia.
Nincs konszenzus a kereszténység hitvallásokra való felosztásáról és a felekezetek számáról. A felekezet olyan közösség vagy pedig egyházak és közösségek csoportja, amely tanításaiban különbözik a többi felekezettől.
Egyes körökben elterjedt az a vélemény, hogy a kereszténység három nagy felekezetre oszlik: katolicizmusra, protestantizmusra és ortodox vallásra.[6] A felekezet kifejezést – különösen az Egyesült Államokban – a kereszténység jelentősebb irányzatainak megjelölésére is használják: katolicizmus, presbiterianizmus, metodizmus stb.[7][8] Megint mások a kereszténység ágainak nevezik ezeket a felekezeti csoportokat, amelyek gyakran hasonló hiedelmekkel, gyakorlatokkal és történelmi kötődésekkel rendelkeznek.
Meg kell különböztetni a vallási mozgalmakat a felekezetektől, mint például a pietizmus, a pünkösdi mozgalom, a karizmatikus mozgalom vagy az evangéliumi mozgalom.
A vallásszociológiában
szerkesztésA vallásszociológiában a felekezet az egyház és a szekta között helyezkedik el a tipológiai kontinuumon. A felekezetek akkor jönnek létre, amikor az egyházak elveszítik egy társadalomban a vallási monopóliumukat. Akár az egyházak, akár a szekták válnak felekezetekké, a jellemzőikben változások következnek be. A vallásszociológus Johnstone a felekezetek következő nyolc jellemzőjét adta meg: [9]
- Hasonlóan az egyházakhoz, de a szektáktól eltérően viszonylag jó viszonyban van az állammal és a világi hatalmakkal, és időnként megkísérelhetik befolyásolni a kormányt.
- Toleráns és általában baráti kapcsolatokat tartanak fenn más felekezetekkel (a vallási pluralizmus kontextusában).
- Elsősorban a beleszületett emberek alkotják a hívőket, de a betérőket is elfogadják; és néhányan aktívan evangelizálnak.
- Elfogadják a tan és a gyakorlat legalább szerény megváltoztatásának elvét, és eltűrnek némi teológiai sokféleséget és vitát.
- Meglehetősen rutinszerű szertartást és istentiszteletet követnek.
- Hivatásos papokat vagy lelkészeket képeznek és alkalmaznak, akiknek meg kell felelniük a hivatás követelményeinek.
- Kevésbé széles körű részvételt kérnek és fogadnak el a tagoktól, mint a szekták, de nagyobbat, mint az egyházak.
- Gyakran a társadalom közép- és felső osztályaiból épülnek fel.
Hinduizmus
szerkesztésA hinduizmusban a fő istenség vagy filozófiai meggyőződés alapján azonosítanak felekezeteket, amelyek eltérő kulturális és vallási gyakorlatokkal is rendelkeznek.
A fő felekezetek közé tartozik a saivizmus, a saktizmus, a vaisnavizmus és a szmartizmus.
Iszlám
szerkesztésAz iszlámon belül a felekezet utalhat az ágakra (mint pl. szunnita, síita),[10] [11] valamint azok különböző alosztályaira, például al-szektákra, [12] jogtudományi iskolákra, [13] teológiai iskolákra, [14] és vallási mozgalmakra. [15] [16]
Történelmileg az iszlám három nagy felekezetre vagy másképp szektára oszlott, amelyek a szunnita, háridzsita és a síita. Napjainkban a muszlimok túlnyomó többségét a a szunniták teszik ki, míg számban tőlük jóval elmaradva a második legnagyobb csoportot a síiták adják.[17]
A Pew Research Center felmérése szerint a világszerte élő muszlimok 25%-a nem felekezethez tartozónak vallja magát.[18]
Judaizmus
szerkesztésA felekezet kifejezést a judaizmus öt fő ágának leírására is használják: karaita, ortodox, konzervatív, reform és rekonstrukciós.
A zsidó vallási mozgalmak, amelyeket néha "felekezeteknek" vagy "ágaknak" neveznek, különböző csoportokat foglalnak magukban, amelyek a zsidók között az ókortól kezdve alakultak ki. Ma a fő megosztottság az ortodox, a reform és a konzervatív irányzat között van, mellettük több kisebb mozgalom is működik. Ez a háromféle felekezeti struktúra főként az Egyesült Államokban van jelen, míg Izraelben a törésvonalak a vallásos ortodoxok és a nem vallásosak között húzódnak.
A nem ortodox mozgalmakat néha együttesen „liberális felekezeteknek” vagy „progresszív irányzatoknak” is nevezik.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Number of Muslims ahead of Catholics, says Vatican | Religion | The Guardian. amp.theguardian.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
- ↑ Bialik. „Muslims May Have Overtaken Catholics a While Ago”, Wall Street Journal, 2008. április 9.. [2022. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ CARL BIALIK. „Muslims May Have Overtaken Catholics a While Ago”, The Wall Street Journal, 2008. április 9. (Hozzáférés: 2015. szeptember 5.)
- ↑ Connie R. Green, Sandra Brenneman Oldendorf, Religious Diversity and Children's Literature: Strategies and Resources, Information Age Publishing, 2011, p. 156.
- ↑ Magyar etimológiai szótár: felekezet
- ↑ Конфессия. Archiválva 2018. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben // Кузнецов С. А. Большой толковый словарь русского языка. — 1-е изд-е: СПб.: Норинт, 1998. (oroszul)
- ↑ Brian Stiller, Evangelicals Around the World: A Global Handbook for the 21st Century, Éditions Thomas Nelson, USA, 2015, page 36
- ↑ Michel Deneken, Francis Messner, Frank Alvarez-Pereyre, La théologie à l'Université: statut, programmes et évolutions, Editions Labor et Fides, Genève, 2009, page 61
- ↑ Johnstone. 1997. Religion in Society: A Sociology of Religion. Upper Sadle River, New Jersey: Prentice Hall.
- ↑ Aaron W. Hughes. Muslim Identities: An Introduction to Islam. Columbia University Press, 62. o. (2013). ISBN 9780231531924
- ↑ Theodore Gabriel, Rabiha Hannan. Islam and the Veil: Theoretical and Regional Contexts. Bloomsbury Publishing, 58. o. (2011). ISBN 9781441161376
- ↑ Aaron W. Hughes. Muslim Identities: An Introduction to Islam. Columbia University Press, 129. o. (2013). ISBN 9780231531924
- ↑ Muzaffar Husain Syed, Syed Saud Akhtar, B D Usmani. Concise History of Islam. Vij Books India, 73. o. (2011). ISBN 9789382573470
- ↑ Ali Paya. The Misty Land of Ideas and The Light of Dialogue: An Anthology of Comparative Philosophy: Western & Islamic. ICAS Press, 23. o. (2013). ISBN 9781904063575
- ↑ Joseph Kostiner. Conflict and Cooperation in the Gulf Region. Springer Science & Business Media, 212. o. (2009). ISBN 9783531913377
- ↑ Muhammad Moj. The Deoband Madrassah Movement: Countercultural Trends and Tendencies. Anthem Press, 13. o. (2015). ISBN 9781783084463
- ↑ Mapping the Global Muslim Population, 2009. október 7. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ Preface, 2012. augusztus 9.