Felsőörsi prépostsági templom
A Balaton-környék legjelentősebb román-kori épülete a felsőörsi prépostsági templom (Bűnbánó Szent Mária Magdolna-plébániatemplom). Nyugati homlokzati tornyos, templomtere háromhajós, dongaboltozatos, amelyhez félköríves szentély-apszis csatlakozik. Eredeti a két egyenes záródású mellékhajója is dongaboltozatos, 3-3 ikerablakkal. A sekrestyét később, ismeretlen időben építették hozzá.
Felsőörsi prépostsági templom | |
Egyházmegye | Veszprémi főegyházmegye |
Védőszent | Bűnbánó Magdolna |
Település | Felsőörs |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 00′ 51″, k. h. 17° 57′ 07″47.014077°N 17.951943°EKoordináták: é. sz. 47° 00′ 51″, k. h. 17° 57′ 07″47.014077°N 17.951943°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőörsi prépostsági templom témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A templom és települési környezete
szerkesztésA Balaton partján fekvő Alsóörstől északra 3 km, Veszprémtől délkeletre, 9 km távolságra a festői Malomvölgy fölött emelkedő sziklabércen fekszik Felsőörs. A bővizű forrásokban gazdag vidéken már az őskor embere is megtelepedett. Erről a határban talált régészeti leletek tanúskodnak (csiszolt kőbalta, őskori-, középbronz-kori cserepek, római pénzek és –épületmaradványok). Ezen a vidéken vezettek a Savariából (Szombathely) Balácát érintő, a Balaton északi partján haladó római utak, Gorsium-on keresztül Aquincum-ig.
Eredetileg egy Örs nevű falu volt itt, melyet kőfejtő telepei miatt Vágó-Örs, Kővágó-Örs-nek is neveztek. Amikor ez a település kettévált: Alörs-Felörs, a régi településnek Felörs, Nagyörs, végül Felsőörs lett a neve. A Malom-völgy sziklás oldala fölött a XII. század elején épült az Örs nemzetség palotája. A család részben kihalt, részben máshova költözött, a palota elpusztult, de helyét ma is „Miské”-nek, „Miske-palotá”-nak nevezik.
A palotának és a hozzá tartozó birtokoknak az Örsi család leszármazottai voltak a tulajdonosai, közöttük Kővágóörsi Kis György esztergomi várnagy, Zsigmond király kedvelt embere, aki a Fejér vármegyei Szabadbattyánt kapta adományba (az ő fiait már Batthyány-nak nevezték).
A prépostság alapítására nincsenek közvetlen adataink. Világi prépostság volt, ami azt jelentette, hogy Felsőörsön a templom mellett kanonokokból álló társaskáptalan működött, élén a préposttal aki a falu plébánosi teendőit is ellátta.
1476-ban Mátyás király megerősítette őket a felsőörsi prépostság kegyuraság-ában, melyet 1950-ig a körmendi (hercegi) ág gyakorolt, de ez kizárólag a prépost személyének kijelölési jogára korlátozódott. A kegyúri terheket azonban a prépostság maga viselte (a felsőörsi templom, iskola, préposti kúria, a dinnyési kápolna és iskola, valamint az összes gazdasági épület fenntartása).
Azon a dombon, ahol a templom áll, a 11-12. században temető terült el. Feltételezhető, hogy a temetőben már a jelenleginél korábban is állt templom, talán éppen a mostani templomhajó helyén. A hajóban - valószínűleg a XVIII. századi átépítéssel kapcsolatos - lefaragott sziklafelszínt tárt fel a régészeti kutatás, a középkori nyomok jórészt eltűntek.
A templom építése
szerkesztésEgy oklevélben említik, hogy a felsőörsi Mária Magdolna-templom Szent Mihály oltárát Bertalan veszprémi püspök (1226-1244) szentelte fel, és ez alkalomból Margit asszony, Miske ispán felesége egy szolgálót (takarítónőt) adományozott az egyháznak. Feltehető, hogy Miske és felesége tekinthetők a prépostság alapítóinak.
A Szent Mihály-oltárokat általában speciális jellegüknél fogva külön kápolnában helyezték el, a Karoling-kor óta rendszerint a magasban, legtöbbször a nyugati torony emeletén. Tehát ez az idő, a XIII. század első fele felelhetne meg a torony - egyben a ma látható, illetve általunk ismert templom - első építkezésének.
A templom többi része kétségtelenül gyökeres tervmódosítás után épült fel. A változás még a torony befejezése előtt bekövetkezhetett, bár a torony külső részeit még az eredeti elképzelés szerint építették meg (az északi és déli falait láthatónak tervezték: a kutatás során ugyanis előkerültek az oldalfalak il architektúráját jellemző elemek: faragott lábazat, lizénák, befalazott ablakok, párkányok). Az első építkezést jelentő torony szabályos kváderkövekből épült, míg a templom többi része szabálytalan kőből. Az utóbbi periódus valószínűleg már a tatárjárás után, az 1250-1260-as években került kivitelre.
A templom története
szerkesztésA román-kori templom befejezése után a kép lényegesen nem változott. Csupán az előkerült gótikus profilú bordák utalnak arra, hogy az addig sík mennyezetű hajót a XIV. század második felében dongaboltozattal beboltozták. Talán ekkor épült a torony felső, nyolcszögű lezárása is. A templom padlóját ekkor cserélték ki terazzó padlóra, melynek maradványai csaknem minden helyiségben előtűnnek. Az 1500 körüli átalakítás során a torony alja és a hajószentély téglaburkolatot, az oldalfolyosók és kápolnák vastag, öntött terazzó padlót kaptak.
A mohácsi vész után, a Veszprémet is érintő pártharcok során a templomot kifosztották, a sírokat feldúlták.
1552-ben a törökök elfoglalták Veszprémet, valószínűleg ekkor pusztította tűzvész a templomot is, melynek nyomait a torony északi és déli oldalán - a karzati térben - lehet látni. Lehullott köveit - számos faragott kővel együtt - a nyugati kapu előtt egy veremben temették el, a régészeti feltárás során itt találták meg.
Veszprém elfoglalásakor, a törökök megölték Rezy Gál prépostot, kanonok-káplánjai pedig elmenekültek, s így megszűnt a katolikus egyház tényleges élete Felsőörsön. A Batthyányak ugyan folytatólagosan neveztek ki prépostokat, de azok sem a javadalmat, sem a templomot, sem a kúriát nem tudták birtokba venni, mivel a protestánssá lett szomszédos földesurak ezt megakadályozták.
A templom gondozás nélkül állt: 1701-ben boltozatai bedőléssel fenyegettek. A kúria egy szobáját rendezték be imaháznak, s a templomot nem használták.
Felújítások, átalakítások
szerkesztés1731-ben Padányi Biró Márton, aki 1729-1735 között volt a prépost, (később veszprémi püspök) látott hozzá, hogy a felsőörsi prépostság jogait és javait visszaszerezze. Ennek nyomán 1736-ban a reformátusok a kúriát és a prépostsági birtokot önként visszaadták. A püspök még ez évben hozzákezdett a templom kijavításához. A belső munkák 1743-ban fejeződtek be, az orgona 1745-ben készült el.
A templom a XIX. század folyamán többszöri tatarozáson esett át, különösen Köves Nep. János (1854-1887), majd Vurglich Ágoston (1888-1916) prépostsága idején. 1938-ig fazsindelyes volt, ekkor Horváth Lajos prépost cserépfedésre, majd ennek gyakori meghibásodása miatt 1960-1961-ben sötét színű palára cseréltette ki a tetőhéjalást.
Szakszerű helyreállításra 1962-1965 között került sor, barokk berendezésének restaurálása ezt követően, három év múlva fejeződött be. (Építész: Erdei Ferenc; régész: Tóth Sándor, Éri István; kerttervező: Örsi Károly).
A templom leírása
szerkesztésA templom eredetileg szentélynégyzettel bővített egyhajós tér volt, két oldalán ikerablakokkal, áttört oldalfolyosókkal, a szentélynégyzethez kapcsolódóan kápolna-, illetve sekrestyeterekkel, emeleti szinten oldalkarzatokkal. A templomtestre egy nagyméretű kváderkövekből falazott torony épült, emeletén karzattal. A torony és a templom tengelye eltérő, bizonyítva, hogy a torony korábban született.
Alaprajzi kialakítása
szerkesztésAz a hatalmas torony, amely most a nyugati homlokzat közepébe ágyazódik, eredetileg úgy épült, hogy három oldala szabadon fog állni, csupán a negyedik, a hajó felőli kapcsolódott volna egy korábban elképzelt templomhoz. Ezért a tornyot, amely szabályos kváderkőből és gazdag architektúrával épült, egy leendő templom építési (vagy teljes átépítési) szándékának, illetve első fázisának kell tekintenünk. Az a tény, hogy nem a szentéllyel kezdik az építkezést, azt a feltevést igazolja, hogy az adományozók a tornyot temetkezési célra is használni kívánták.
A nyugati kapun belépve a toronyalj a templom előcsarnokát képezi, jobb oldalán, a falban szűk lépcső visz fel a karzatra. A torony földszintjén körbefutó ülőpadkán állnak a boltozatot tartó bordák alátámasztására szolgáló sarokoszlopok. (Jobboldalt, a lépcső alatt sírfülke, minden bizonnyal a kegyúr temetkezési helye. A rajta levő szimbolikus jelű sírkő lépcsőfokként, másodlagos felhasználásban, a toronyaljban volt. A toronyaljban ezenkívül a padlóba süllyesztve egy gyermeksírt is találtak, ez is arra utal, hogy tulajdonképpen itt „családi" temetkezőhely volt.
A jelenlegi egyterű karzat eredetileg kettéosztott tér volt, így a homlokzati három ablakból kettő a nagyobb, egy a kisebb teret világította. Ez a kisebb tér lehetett a lépcsőérkezés fölött levő szentségtartó (pasztofórium) fülkével, alatta a falhoz csatlakozó oltár maradványával - a korábban említett Szent Mihály-oltár, melyet Bertalan veszprémi püspök szentelt fel 1230 körül. A kórus nagyobbik tere - kegyúri karzatként- egy nagy íves nyílással kapcsolódott a templom hajójának teréhez. Az oldalfolyosók építése után a torony oldalfalain levő részletek (ablakok, külső architektúra) értéktelenné váltak. Két ajtóáttöréssel biztosítottak kapcsolatot a folyosók felé.
A szentélynégyzethez kapcsolódik balról egy kis kápolna. (Ide kerültek a Lourdes-i oltár egyes részei.) Itt szintén feltárásra került egy oltáralap, előtte falazott sírral, hasonlóan temetkezési célokat szolgált, évfordulókon itt misét celebráltak a halottakért.
Patkó alakú apszist találunk itt Felsőörsön, amelyen a torony-alj és a szentélynégyszög négyszögű bordákkal való boltozása cisztercita jellegzetesség. Mellékhajószerűen alacsony ikerablakos folyosó vette körül, amihez legközelebb Spanyolországban találunk analógiát.
A déli oldalon tükörépben van mai sekrestye helyisége, amelynek eredeti funkciója az északi kápolnáéhoz hasonló volt. A kápolnák eredeti megvilágítására egy-egy keskeny, befelé szélesedő résablak szolgált (enek elsősorban védelmi szempontból volt jelentősége). A szentélynégyszögben, de főleg a déli sekrestyében még ma is középkori freskónyomok találhatók.
Épületszerkezeti megoldások
szerkesztésMíg a nyugati toronytest szabályosan faragott kőből, a templom többi része szabálytalan kőből épült. A sarkokon kváder-armírozás van, de a felületek vakoltak. A földszinten oldalfolyosókat megvilágító ikerablakok voltak, az oldalajtót a temetkezések során használták.
A háromhajós templomteret felmenő pillértömbökkel alakították ki. Eredetileg síkmennyezetes volt, amelyet később dongaboltozattal váltottak fel.
Kapuk, ablakok és nyílások
szerkesztésAz épület egyik legszebb dísze a bélletes nyugati kapuja. Az emeleteken levő fehér keretezésű ablakok XVIII. századiak, eredetileg oldalanként három-három tölcsérbélletes, román stílusú ablak lehetett (egyik maradványa a déli homlokzaton látható). A torony két oldalán, a folyosók végén a földszinten szintén egy-egy, ikerablak világította a mögötte levő belső terekeket. Az apszisban patkó alakú, tölcsérbélletes ablakokkal, s gazdag főpárkánnyal készült.
A karzatra felvezető szűk lépcső teljesen zárt térbe vezetett, megvilágítását eredetileg két lőrésablak biztosította, míg az oldalfolyosóval el nem építették őket.
A bal oldali karzaton a két román kori pillérindítás tanúsítja, hogy a középkori templomnak kétoldalt oszlopos oldalkórusa volt.
Épületdíszítés (ornamentika)
szerkesztésA torony nyugati homlokzatának gazdag architektúrája egyben a templom főhomlokzata. A négyzetes toronytestet egy ívsoros, fogrovatos főpárkány zárja le. A torony magasságát ívsoros övpárkány felezi, így két egyenlő mezőre osztva, melyet a sarkokon kiugró lizénák határolnak. Földszinti részén középen timpanonos oromzatú bélletes kapu van, fölötte, az övpárkányra ültetve, három háromszög oromzatú, hurokcsomóval összekapcsolt, faloszlopokkal tagolt ablak. Középső emeleti ablaka fölött, a falsíkon belül maradó bélletes ablak látható. E függőleges tengelyre épülő nyílásrendszert a főpárkány zárja le, mely fölött a nyolcszög alaprajzú felépítmény valószínűleg már a gótikus időszakban épült. Erre utal néhány másodlagosan beépített román-kori faragott kő is.
A torony nyugati (fő) homlokzatának gazdag architektúrája egyedülálló. A kaput lezáró timpanon motívum hazánkban itt jelenik meg először. Hurkolt oszlopra legközelebb Pannonhalmán találunk példát. Figyelmet érdemelnek az oszlopok fejezetei, különösen a kapubélleteken. A fejezetekben összefonódnak a növény-, állat- és emberalakos motívumok (bárány, oroszlánok, bőségszaru stb.). Az emberi és állati groteszk alakoknak a kapuzat oszlopfőin való ábrázolásával az állandóan viaskodó jó és rossz harcát akarta szimbolizálni a középkori művész.
Az ajtó felett az áldást osztó püspök és a két donátor (kegyúr és felesége) látható. Szépek a hármas-ablak növényi motívumos fejezetei (oszloplábon saroklevelesek), a felső egyes nyílásban levő két oszlopfő azonban már erősen absztrahált.
A templom berendezése, és díszítése
szerkesztésAz előcsarnokban látható a Fehér Madonna (Jálics Ernő) és Krisztus a kereszten (Mészáros Mihály alkotása és adománya). A templom hajóját, bár oldalfalaiban román kori, szép provinciális barokk architektúrája miatt mégis egységes barokk térként állították helyre. Az oldalfolyosók felé az áttörés szintén XVIII. századi.
Oltárok, oltárképek és szószék
szerkesztésA hajókból - a szentély felé tekintve - egységes barokk berendezést láthatunk. Baloldalt a szószék-et (1743), a szentélynégyzetben Biró Márton főpapi trónus-át Szent Márton lovas képével, majd a részben rekonstruált főoltárt, Szent Mária Magdolna képével, melynek felirata: Grandia mala mea (az én sok szenvedésem: Padányi Biró Márton küzdelmeire utal). Ha pedig a betűk alatti számok sorrendjében olvassuk el, Mária Magdolna védőszent nevét kapjuk.
A karzaton egykor szíjtárcsás kis orgona állt (ma már gépi működtetésű; egy hanglemezfelvétel alkalmával alakították át). (A templomtér jó akusztikája számtalan hangversenyt vonz ma is ide.)
A diadalíven levő latin felírás fordítása:
- „Megdicsőítette és megdicsőíti Isten e sziklát".
A kronosztikonban látható 1747-es évszám az újjáépítés befejezését jelzi.
A jobb oldali karzaton látható Szent Rozália-oltárképet Niklesz prépost a Miske-palotán építendő kápolna részére rendelt 1833-ban. Itt található még: Madonna-kép (Szoldatics Ferenc: 1854). A Szentcsalád-kép és Mária-szobor, mindkettő XVIII. századi alkotás. A folyosó keleti végén Mária Magdolna oltárképe (Hermann János: 1868, Bécs) 1943-ig a főoltárt díszítette.
Az északi oldalfolyosónak a végében állt a barokk Szent Kereszt-oltár, melyet 1900 körül elbontottak, csupán a szépen restaurált Szent Mária Magdolna-szobor maradt meg. Posztamensre helyezve, egy barokk körmeneti kereszttel utalnak a valamikori oltárra.
Az oldalfolyosóban látható sarokleveles oszloplábazat az egyik földszinti ikerablak oszlopa alatt volt, és egy román kori körablak mérművének töredéke. Mattioni Eszter oltárelőlapot díszítő hímesköve 1943-ban az elbontott barokk főoltár helyére készült, az ún. "román oltár"-t díszítette volna.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Szent Mária Magdolna Római Katolikus Prépostsági Templom, Felsőörs, utazzitthon.hu
Források és irodalom
szerkesztés- Kovacsics József – Ila Bálint: Veszprém megye helytörténeti lexikona II. Budapest: Akadémiai. 1988. 202–207. o. = Magyarország Helytörténeti Lexikona. ISBN 963-05-4590-X
- Rados Jenő: Magyar építészet történet – Bp. 1961. Műszaki K. – ETO 72(439)091
- Entz G. – Gerő L.: A Balaton környék műemlékei – Bp. 1958. Képzőművészeti Alap K. – Athenaeum Ny. 582080
- Erdei Ferenc: Felsőörs prépostsági templom – 1982. TKM Kiskönyvtár 118. sz. – ISBN 963554 177 5
- Veres D. Csaba: Felsőörs története
- Henszlmann, Imre (1876): Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, (Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest
- Gerő László Magyar műemléki ABC. (Hungarian Architectural Heritage ABC.) 1984. Budapest
- Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest, 1938.