Fene (néprajz)
A fene valószínűleg a népi gyógyászatban kialakult, főnévi és melléknévi jelentésű, tisztázatlan értelmű szó.
Jelentése
szerkesztésA Pallas nagy lexikona szerint jelentése vad, kegyetlen, gonosz, iszonyú, fertelmes, mint főnév különféle fekélyes, kiütéses sebekkel járó bőrbetegségek gyűjtőneve, amely „eszi, rágja a testet”. A lexikon feltételezi, hogy a szó valaha mitológiai jelentéssel is bírt. „Mint ilyen a betegségeket okozó, gonosz démonok sorába tartozhatott.” A Magyar néprajzi lexikon. szerint – amely a szót finnugor eredetűnek tartja – erre szólásokból, szitkokból lehet következtetni. („Egye meg a fene. Vigye el a fene.”) Utóbbi lexikon kiemeli, hogy a fene gyakran szerepelt a farkas jelzőjeként.
Fajtái
szerkesztésA népnyelvben a fene az alábbi betegségeket jelölhette:
- hidegfene (a csont megbetegedése)
- melegfene (végtagokon jelentkező bőrbetegség)
- rákfene (az arcon megjelenő bőrbetegség)
- farkasfene (herpesz)
- lépfene (sertésbetegség)
Egy – a Magyar néprajzi lexikon. által idézett – 1798-as feljegyzés szerint a fene „kemény dagadás, de fájdalma igen nagy”. A Pallas nagy lexikona ezen kívül holtfene, folyófene, fészkesfene, feketefene, fityfene, fittyögösfene, fütykösfene betegségeket említ.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1979. ISBN 963-05-1287-4
- Fene. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X