Ferdinand Hiller
Ferdinand Hiller (Majna-Frankfurt, 1811. október 24. – Köln, 1885. május 11.) német zeneszerző, karmester és író.
| Ferdinand Hiller | |
 | |
| Született | 1811. október 24.[1][2][3][4][5] Frankfurt am Main[6][7] |
| Elhunyt | Köln[7] |
| Állampolgársága | porosz |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1862) |
| Sírhelye | Melaten-Friedhof |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand Hiller témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésAloys Schmitt, Vollweiler és Hummel voltak a mesterei. Már mint kitűnő zongorista élt Párizsban 1828-tól 1835-ig, Alexandre-Étienne Choron zeneiskolájában tanítva és hangversenyeket adva. Milánóban Romilda című operáját (1839) előadatta, Drezdában másik kettőt. Ezután 1847-ben városi karnagy lett Düsseldorfban, 1850-ben pedig Kölnben. 1884-ben vonult nyugalomba, de 1851-től 1852 novemberéig a párizsi olasz operát vezette. A kölni konzervatóriumot és a Gürzenich-hangversenyeket igazgatta. Közel 200 zeneműve közt 6 opera, 2 oratorium, kántáték, kamarazene- és kisebb-nagyobb énekművek, zongoradarabok. Híres tanítványa volt Max Bruch.
Művei
szerkesztés- Die Musik und das Publikum (1864)
- Beethoven (1871)
- Aus dem Tonleben unserer Zeit (2 kötet, 1868, új gyűjtemény 1871)
- Musikalisches und Persönliches (1876)
- Briefe an eine Ungenannte (1877)
- Wie hören wir Musik? (1880)
- Goethes musikalisches Leben (1883)
- Erinnerungsblätter (1884)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ a b c Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
Források
szerkesztés- Bokor József (szerk.). Hiller, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
