Firczák Gyula

Dr. Firczák Gyula (ukránul: Юлій Фірцак), (Horlyó, 1836. augusztus 26. – Ungvár, 1912. június 1.) teológiai doktor, görögkatolikus pap, munkácsi görögkatolikus püspök.

Firczák Gyula
Született	1836. augusztus 22. Horlyó
Elhunyt	1912. június 1. (75 évesen) Ungvár
Munkássága
Felekezet	római katolikus egyház
Hivatal	Munkács görögkatolikus püspöke
Hivatali idő	1891–1912
Elődje	Kovách János
Utódja	Papp Antal
Firczák Gyula a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Firczák Gyula témájú médiaállományokat.

Élete

Firczák Bazil görögkatolikus lelkész és Hadzsega Terézia fiaként született. A gimnáziumot Munkácson, Ungváron, Kassán és Szatmáron végezte. Popovics Vazul püspök, aki közeli rokona volt, 1855-ben fölvette őt a munkácsi egyházmegye papnövendékei közé. Ezt követően Firczák a hittudományok hallgatására Bécsbe a szent Borbáláról nevezett görögkatolikus központi papnevelőbe ment, ahol a négy évi tanfolyam bevégezése után még egy évet töltött, és az alap- és ágazatos hittanból doktori szigorlatot is tett. Pappá szentelése előtt feleségül vette az egyházmegye egyik legelőkelőbb papjának, Gerevich Jánosnak a lányát, Emíliát. Felesége 15 hónappal később gyermektelenül elhunyt.

1861. szeptember 26-án áldozópappá szentelték föl és az ungvári teológiai líceumban teológiai tanár lett. Tantárgyát ékes latin nyelven adta elő. 1863-ban és az azt követő években beutazta Ausztriát, Bajorországot és Svájcot, 1867-ben Franciaországot és Angliát, különösen a papnevelő intézeteket és internátusokat tanulmányozva. 1866-ban szentszéki ülnökké, 1871-ben címzetes kanonokká, 1875-ben a pap-árvaleány nevelő- és tanintézet igazgatójává, 1876 elején a papnevelő intézet rektorává és ugyanazon évben valóságos kanonokká, 1879-ben becsületvölgyi címzetes apáttá, 1883-ben líceumi prodirectorrá, 1886-ban nagypréposttá nevezték ki. 1883-ban a teológiai líceumnak kötelező tantárgyai közé fölvétette az Aquinói Szent Tamás bölcseletét is.

Az egyházi irodalmi iskola fölvirágzott alatta, az ének- és a zeneegylet pedig benne – aki a zenének olyan nagy művelője volt – lelkes és áldozatkész védnökre talált. Az 1882-ben tartott egyházmegyei zsinaton mint a tanügyi osztály előadója működött.

Amikor a nagybereznai kerület 1887-ben országgyűlési képviselővé választotta meg, rektori állásától megvált. Ettől fogva nagyrészt Budapesten időzött, és az ország közügyeivel foglalkozott. Olykor eljárt Ungvárra, sőt Rómába is látogatott, ahol a magyar zarándokoknak beszédet is tartott. Mint országgyűlési képviselő a tanügyi bizottság elnöke volt.

1891. május 25-én I. Ferenc József magyar király munkácsi püspökké nevezte ki. 21 évnyi kormányzás után 1912-ben hunyt el.

Művei

Tanárkodása elején két dogmatikai tankönyvet irt:

• Excerpta theologiae fundamentalis és
• Escerpta theologiae specialis. (E két munka 15 évig mint tankönyv használtatott az ungvári theologiai lyceumban és csak autograph útján lett sokszorosítva.)
• Az Ungmegye bizottsági ülésein mondott beszédeit a Kárpát és Ung helyi lapok hozták;
• 1867–70-ben több nevelésoktatási cikk jelent meg tőle a Kárpátban.
• 1887–88-ban az országházban és a tanügyi bizottságban tartott beszédei a napi lapokban jelentek meg stb.
• Egyházi beszédei kéziratban vannak.
• Egy főpásztori körrendelete a Néptanítók Lapja tárgyában e lapban jelent meg 1880-ban.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.  
• Ország-Világ 1890. 11. sz. arcképpel.
• Felvidéki Sion 1891. 14. sz.
• Kelet 1891. 28. sz. arcképpel.
• Vasárnapi Ujság 1892. 18. sz. arcképpel.
• "...a Munkácsi Egyházmegye fejedelme...". Tanulmányok és források Firczák Gyula munkácsi püspök munkásságának megismeréséhez; szerk. Marosi István; Szt. Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza–Beregszász, 2019 (Collectanea Athanasiana I. Studia)