Folk Győző

(1939–2020) magyar növényvédelmi szakmérnök, mezőgazdasági mérnök, adjunktus, író, kutató, egyetemi oktató
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 7.

Folk Győző (Budapest, 1939. május 2. – Budapest, 2020. január 16.) növényvédelmi szakmérnök, mezőgazdasági mérnök, adjunktus, szakíró, kutató, egyetemi oktató.

Folk Győző
A Linhart György-emlékplakettel (2009)
A Linhart György-emlékplakettel (2009)
Született1939. május 2.
Budapest
Elhunyt2020. január 16.
Budapest (80 évesen)
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaPárniczky Mária Vilma
GyermekeiFolk Győző (1967–), Folk Péter (1974–)
SzüleiSchanczl Julianna (Pécs-Bányatelep, 1906–1985), Folk György (1907–1994)
Foglalkozásaokl. növényvédelmi szakmérnök, okl. mezőgazdasági mérnök, adjunktus, szakíró, kutató, egyetemi oktató
SírhelyeFarkasréti temető (2/2. parcella, 2. sor, 21-es sírhely)
A Wikimédia Commons tartalmaz Folk Győző témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fiatalkora

szerkesztés

Budapesten született a 13. kerületben. Gyermekkorában a 2. kerületben, Pesthidegkúton, a Kazinczy utcában, majd élete végéig Pasaréten élt

Elemi és középiskoláját Pesthidegkúton, Budapesten végezte. Főiskolára Budapesten és Gödöllőn járt.

Gyermekkora óta a kertészettel foglalkozott.

A növénykórtan tantárgy és gyakorlatai, valamint a Növénykórtan Tanszék preparátumgyűjteménye és szemléltető anyagai iránt érdeklődött. A mikroszkópok világával, a tanszéki renddel, a szigorral és a következetességgel szimpatizált.

Tanulmányai

szerkesztés
  • II. számú körzeti állami népiskola, Pesthidegkút-Széphalom (1945–1953)
  • Budapesti, II. áll. Rákóczi Ferenc ált. gimnázium (1954–1957)
  • Kertészeti és Szőlészeti Főiskola (egyetemi rendszerben kilenc szemeszter, 1957–1961), 1962. 01. 25. – okl. mezőgazdasági (kertész) mérnök.
  • Gödöllői Agrártudományi Egyetem nappali tagozat, 1963. 12. 16. – okl. növényvédelmi szakmérnök.
  • A kertészettudományok doktora (A muskátli rozsdabetegsége), 1978. 10. 13.

Munkássága

szerkesztés

A Szent István Egyetemen tanárként az oktatói munkát fontosnak tartotta és kedvvel végezte. Meggyőződése volt, hogy az oktatás a jövőt szolgálja. A tanszéken olyan példaképeivel dolgozhatott együtt, mint Bognár Sándor és Glits Márton professzorok. Kertészhallgatók generációit oktatta főiskolai, kertészmérnöki és növényvédelmi szakmérnöki szakon, nappali és levelező tagozaton. Oktatott tárgyai a kertészeti növénykórtan, az integrált növényvédelem és a dísznövények betegségei.

Nyárádszeredában (Románia) és Zentán (Szerbia) több mint egy évtizedig oktatta a növényvédelmi tárgyakat.

Külföldi tudományos kapcsolatai közül a német, a román és a bolgár nyelvterületet említhetjük meg.

A mezőgazdasági mikológia területét kutatta. Fő kutatási területe a dísznövények gombás betegségei volt. A peronoszpóra-, lisztharmat- és rozsda-gombafajokkal és egyes Botrytis-, Exobasidium-, Fusarium-, Phialophora-, Phytophthora-, Sclerotinia- és Stemphylium-fajokkal foglalkozott.

Tusnádi Csaba Károly növényvédelmi szakmérnökkel (budapesti Rozmaring Termelőszövetkezet) együttműködve, sok növénykórtani kérdést oldottak meg. Beszámoltak az afrikaiibolya, az azálea, a gerbera, a krizantém, a mikulásvirág, a szegfű stb. betegségeiről. Elkészítették e növények üzemi növényvédelmi technológiáját.

Egyetemi kollégáival tisztázták a gerbera és a növényházi szegfű hervadásának hazai kórokait, és kidolgozták a kórokozók laboratóriumi tesztelési módszereit. Jó néhány dísznövénybetegség első hazai előfordulását is megfigyelték (gerberalisztharmat, krizantém-fehérrozsda, muskátlirozsda, rózsaperonoszpóra, a szegfű fialofórás hervadása, a tulipán fuzáriumos betegsége stb.).

Megalkotta több dísznövény üzemi növényvédelmi technológiáját.

Szerzőtársaival 14 könyvet, könyvrészletet, illetve jegyzetet írt. 39 tudományos értekezése jelent meg, ismeretterjesztő cikkeinek száma 24.

2007-ben, betegségei miatt, nyugalomba vonult. 2020. január 16-án, hosszan tartó gyengélkedés után elhunyt (Farkasréti temető, 2/2. parcella, 2. sor, 21-es sírhely).

Dr. Palkovics László, a Szent István Egyetem akkori rektora, tanszékvezető, egyetemi tanár, így jellemezte őt: „Szerény személyét, tudását, precizitását nem lehet eléggé méltatni. A Kertészettudományi Kar, mai oktatói közül, szinte mindenkit tanított. Örök példaképünk marad mint jó előadó és emberséges tanár.” (2020. 02. 16.

Munkahelyei

szerkesztés
  • Bács-Kiskun Megyei Növényvédő Állomás (A Kiskőrösi járásban, körzeti felügyelőként, feladata a szőlő- és gyümölcsültetvények védelme, növény egészségügyi és zárszolgálati tevékenység volt.)
  • Kertészeti és Szőlészeti Főiskola, Növénykórtani Tanszék (Kertészeti Egyetem, Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, Szent István Egyetem, Budapesti Corvinus Egyetem) (1964–2007, adjunktus)
  • Budapesti Rozmaring Termelőszövetkezet (növényvédelmi szaktanácsadó)

A Kertgazdaság folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.

 
  • Dísznövényvédelem – Folk Győző, Martinovich Valér, Vértesi Judit (1975)
  • Növénykórtan II. – Dr. Glits Márton, Folk Győző, H. Imre Katalin (1978)
  • Kertészeti növényvédelem – Folk Győző és szerzőtársai, szerkesztette: dr. Bognár Sándor (1978)
  • Kertészek növényvédelmi zsebkönyve – Dr. Farkas Károly, dr. Folk Győző, dr. Glits Márton (1983)
  • Dísznövények gyógyítása – Dr. Martinovich Valér, dr. Folk Győző (1982)
  • Növényvédelem – Dr. Folk Győző és szerzőtársai, szerkesztette dr. Glits Márton, Honáth József, Kuroli Géza, Petróczi István (1997)
  • Kertészeti növénykórtan – Dr. Folk Győző, dr. Glits Márton (1993,[1] 1996, 1997, 2000[2] 2009)

Kitüntetései, elismerései

szerkesztés
  • Magyar Agrártudományi Egyesület Aranykoszorús jelvénye (1981)
  • Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kara, Entz Ferenc-emlékérem (2005)
  • Magyar Növényvédelmi Társaság, Linhart György emlékérem és emlékplakett (2009)
  • Aranyoklevél (2012. 08. 30.)
  • Emléklap a Kertgazdaság folyóirat 50., jubileumi évfolyama alkalmából (2018. 10. 18.)