Fordítókorong
A fordítókorong egyes vasúti járművek egyik vágányról a másikra átirányítására vagy megfordítására alkalmas, főként vontatási telepeken használják, ha helyszűke miatt a váltórendszer felépítésére nincs lehetőség.
A fordítókorong egy kör alakú, süllyesztett aknába elhelyezett acélszerkezetű híd, amely középpontja, az úgynevezett királycsap körül elforgatható. A fordítókorong hídja a végein kerekekre támaszkodik, amelyek az aknában, vasbeton gerendára kör alakban lekötött sínen gördülnek.
A fordítókoronghoz sugárirányban csatlakoznak a vágányok. A becsatlakozó vágányok számától és hajlásszögétől, valamint a fordítókorong sugarától függően előfordulhat, hogy az egymás melletti vágányok sínszálai egyszeresen, esetleg kétszeresen keresztezik egymást, ilyenkor törekednek a szabványos keresztezések beépítésére.
Haladó vasúti járművek megfordítására építik ki a hurokvágányokat, de alkalmas a fordításra, igaz több mozgási művelettel a deltavágány is.
Érdekességképp: annak idején a Szabadság-hídnál lévő Fővámházban ("Közgáz") is működött egy forgatókorong, az elvámolandó áruk átvételét elősegítendő: "Építésekor átlagosan heti 30 szállítmány fogadásával számoltak, a megmérendő árukkal megpakolt vasúti kocsikat húzó mozdony megfordítására Ganz gyártmányú fordítókorongot helyeztek el a palotában."[1]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ 140 éves a Fővámpalota. [2019. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 3.)
Irodalom
szerkesztés- Markus Tiedtke, Bahnbetriebswerke Teil 3. Drehscheiben und Lokschuppen. EK spezial 34, EK Verlag Freiburg
További információk
szerkesztés
- Utasítás a fordítókorongok kezelésére és fönntartására; Duna-Száva-Adria Vasúttársaság, Bp., 1929
- L. E. Koncevics: Mozdonyfordítókorongok; ford. Galló Árpád, Bács Gyula; Közlekedési Kiadó, Bp., 1953 (Közlekedésügyi Minisztérium kiadványa)
- Mozdonyfordítókorongok mintatervei; Magyar Államvasutak, Bp., 1955
