Forrai György (orvos)

Forrai György, születési nevén Friedmann György (Budapest, 1930. május 23. – Budapest, 2014. december 7.) orvos, címzetes főiskolai docens, a biológiai tudomány kandidátusa (1986).

Forrai György
Született	Friedmann György 1930. május 13. Budapest
Elhunyt	2014. december 7. (84 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	két gyermek
Foglalkozása	gyermekgyógyász egyetemi oktató
Iskolái	Budapesti Orvostudományi Egyetem (–1954, orvostudomány)
MTMT MTA
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Friedmann Ödön (1896–1953) kereskedelmi utazó és Mocsári Margit (1905–1974) fiaként született zsidó családban. A második világháború idején, 1944 júliusában a korábbi otthonukból, a Váci út 34-ből (Klotild paloták) a Vörösmarty utca 59-be kellett költözniük. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. Sikeres felvételi vizsgát tett, s mind a Debreceni Tudományegyetem, mind a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karára felvételt nyert. Családi okokból a budapesti egyetemet választotta. Orvostanhallgatóként részt vett a Kórélettani Intézet munkájában, illetve rendszeresen tartott előadásokat a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulatnak egészségügyi témakörből közintézményekben és rendelőintézetekben. 1954. július 19-én summa cum laude minősítéssel a – korábbi orvostudományi karból létrejött – Budapesti Orvostudományi Egyetemen avatták orvosdoktorrá. Az ötödik évfolyam elvégzése után pályázatot adott be ún. szakosított hatodéves képzésre, csecsemő- és gyermekgyógyászatból és – a szokásostól eltérően – már három év után szakvizsgára bocsátották. Pályáját a II. sz. Gyermekklinikán kezdte, ahol 1963. november 1-jéig dolgozott az intézmény különböző osztályain. Éveken át vezette a klinika hematológiai laboratóriumának véralvadási részlegét és ennek révén tagja volt az első hazai gyermek szívsebészeti/belgyógyászati csoportnak, melyet Petényi Géza irányított és két szakmai úttörő, Littmann Imre szívsebész és Fonó Renée gyermekorvos-kardiológus egyetemi docens vezetett. A klinikán osztályvezető tanársegédként, két orvos-beosztottat irányítva, klinikai ügyeletvezető tanársegédi munkakört látott el. A klinika megbízott neonatológusaként ellátta a Bábaképző Intézet Újszülött Osztályának a felügyeletét is. Számos előadást tartott hazai és külföldi kongresszusokon. Megtanult angol, német és francia nyelven.

1963 novemberétől Zuglóban helyezkedett el körzeti gyermekorvosként (később szakfőorvosként) és ebben a beosztásában dolgozott 1995. december 31-ig. Körzeti orvosi állása mellett iskolaorvosként is tevékenykedett. Ebből a munkakörből elsőként, antropológiai és humángenetikai kutatásai alapján, tizenegy országban publikált saját közleményeit fölhasználva, angol nyelvű kandidátusi disszertációt készített, melynek a Magyar Tudományos Akadémián történt sikeres megvédése alapján, 1986-ban elnyerte a biológiai tudomány kandidátusa (később PhD) tudományos fokozatot.

Tíz éven keresztül különböző szaktárgyak előadója volt az Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Főiskolájának Védőnői Karán. Évente államvizsgáztatott, többször vizsgabizottsági elnök volt. A védőnőjelöltekből teameket képezve és azok kíséretében éveken át járta a dél-baranyai – többnyire romák által lakott – falvakat, s egyes antropológiai témákat a hallgatók szakdolgozati feladatnak kaptak meg. E munka eredménye lett az Orvosbiológiai tanulmányok a cigányságról című kötet (Forrai-Kollár-Tauszik, Szolnok, 1986). A Főiskolán végzett munkája elismeréseként az Egészségügyi Főiskola címzetes főiskolai docensnek nevezte ki.  

1986-ban kezdte el orvosbiológiai, illetve kultúrtörténeti munkásságát. Közleményeinek száma megközelíti az 500-at. Tizenkét könyve jelent meg, melyek elsősorban az ókori idők „diagnosztikai” megfigyeléseire és „terápiás” kísérleteire fókuszálnak. 2011-ben elindította A Biblia az orvos szemével című sorozatát az Orvosi Hetilapban, melyért 2013-ban – életében második alkalommal – elnyerte a Markusovszky-díjat.

Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének, az International Association of Human Biologists-nek, a Magyar Orvosok és Képzőművészek Körének. Részt vett az MTA Nagyszótárának szerkesztésében.

Családja

Fiai Forrai Péter orvos és Forrai Gábor (1962, felesége Hámor Éva) radiológus, címzetes egyetemi tanár. Unokái Forrai Tamás és Forrai Ádám (1989).

Művei

• Isonikotinsavhydrazid hatása patkányok hypophysis mellékvesekéreg rendszerére. Weisz Pállal, Gáti Tiborral. (Orvosi Hetilap, 1954, 51.)
• Thrombelastographiás vizsgálatok congenitális vitiumos hypernatraemiás gyermekeken. Fonó Renéevel, Miltényi Miklóssal és Büky Bélával. (Orvosi Hetilap, 1962, 7.)
• Thrombelastographia. Gerendás Mihállyal. (Orvosi Hetilap, 1965, 10.)
• Gehäuftes Vorkommen von Kamptodaktylie und Leinersche Krankheit in derselben Familie. (Wiener klinische Wochenschrift, 1965, 77)
• A kamptodaktyliáról, családi észlelés kapcsán. (Orvosi Hetilap, 1966, 10.)
• Dentinogenesis imperfecta hereditaria. Vadász Klárával. (Gyermekgyógyászat, 1967, 2.)
• Phenylthiocarbamid-ízlelőképesség vizsgálata budapesti gyermekpopulációban. Bánkövi Györggyel. (Orvosi Hetilap, 1967, 36.)
• „Hand clasping” és „arm folding” vizsgálata magyar gyermekpopulációban. Bánkövi Györggyel. (Biológiai Közlemények, 1968)
• Betaninuria vizsgálata budapesti gyermekpopulációban. Vágújfalvi Dezsővel, Bölcskey Péterrel. (Orvosi Hetilap, 1968, 33.)
• A betaninuria egyéni ingadozásának vizsgálata. Vágújfalvi Dezsővel, Lutter Andrásnéval és Bölcskey Péterrel. (Biológiai Közlemények, 1969)
• Ketonok iránti szaglóképesség vizsgálata budapesti populációban. Szabados Tamással, Sz. Papp Emőkével és Bánkövi Györggyel. (Orvosi Hetilap, 1970, 30.)
• Contribution to the methods of the „curling of the tongue”, a possible marker to the chromosome mapping. (Minerva Stomatologica, 1971, 20.)
• Összefügg-e a betaninuria vashiánnyal? Vágújfalvi Dezsővel, Lutter Andrásnéval, Benedek Emillel és Soós Gábornéval. (Gyermekgyógyászat, 1971, 1.)
• Kapcsolatok a PTC ízérzőképesség, egyes ételek kedvtelése és a cariesintenzitás között. Bánkövi Györggyel, Sebestyén Évával. (Biológia, 1974, 2)
• A „genetikai individualitásról” magyar gyermekcsoportokon végzett populációgenetikai vizsgálatok alapján. Bánkövi Györggyel. (Anthropologiai Közlemények, 1975, 19.)
• Jákob és Lábán: a genetika felhasználása a biblikus korban. In: Scheiber Sándor (szerk.): Évkönyv - Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1975-1976. Budapest, 1976
• Noé, avagy az albinizmus legendája. In: Scheiber Sándor (szerk.): Évkönyv - Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1977-1978. Budapest, 1978
• Egy- és kétpetéjű ikrek elkülönítése egy új hangtani eljárás segítségével. Gordos Gézával. (Kísérletes Orvostudomány, 1982, 34.)
• „Hapci-ikrek" (Egypetéjű ikerpár tüsszentő rohamai). Antal Jánossal, Balogh Attilával. (Gyermekgyógyászat, 1982, 3.)
• Estimation of zinc and other trace elements in the nails of Hungarian adult twin pairs by neutron activation analysis. Társszerzők: K. Kasparek, S. Salamon. (Acta Biochimica et Biophysica Sinica, 1984, 3–4.)
• PTC ízérzőképesség és ételválasztás magyarországi cigány lakosságban. Kollár Józseffel, Tauszik Tamással. Orvos-biológiai tanulmányok a ciányságól. Szolnok, 1986
• Romano-Ward syndrome in a Biblic/Talmudic family. (Koroth, Jerusalem, 1986, 9.)
• We are all in the blue. (Koroth, Jerusalem, 1988, 9.)

Könyvei

• Miért lesték meg Zsuzsánnát a vének? Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1986
• Ádám valódi Éva nélkül. Magánkiadás. 1987
• Édes ​élet az ezredfordulón. Budapest, 1988
• Eszter királyi ágyban. Budapest, 1990
• Dávid király, a lányok kedvence. Uránusz Kiadó, Budapest, 1998
• Elraboltam Kleopátrát. Uránusz Kiadó, Budapest, 1998
• Édes élet az ezredfordulón. Uránusz Kiadó, Budapest, 1998
• Meztelenül az édenkertben. Uránusz Kiadó, Budapest, 1998
• Gyógyítások könyve – Lehet-e orvosi lexikon a Biblia? Athenaeum, 2000 és Makkabi Kiadó, Budapest, 2003
• Örömlányok a Bibliában és más érdekességek. Uránusz Kiadó, Budapest, 2005
• Császár és őfelsége ruha nélkül. Uránusz Kiadó, Budapest, 2005
• Orvosszemmel a képtárakban. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2011
• Az orvos nyomoz – Miben haltak meg a halhatatlanok? Józsa Lászlóval. Argumentum Kiadó és Nyomda Kft., 2014

Díjai, elismerései

• Markusovszky-díj (1968, 2013)

Származása

Forrai György családfája

Forrai György (szül. Friedmann György) (Budapest, 1930. május 23.– Budapest, 2014. december 7.) orvos	Apja: Forrai Ödön (szül. Friedmann Ödön) (Budapest, 1896. szept. 23.– Budapest, 1953. szept. 17.) kereskedelmi utazó	Apai nagyapja: Friedmann Jónás (Fancsal, 1870. dec. 25.– Budapest, 1932. jan. 11.) kereskedősegéd	Apai nagyapai dédapja: Friedmann Samu
			Apai nagyapai dédanyja: Berkovits Hani
		Apai nagyanyja: Klein Katalin (Tejfalu, 1868. aug. 2.– Budapest, 1948. márc. 30.) varrónő	Apai nagyanyai dédapja: Klein Fülöp
			Apai nagyanyai dédanyja: Steiner Száli
	Anyja: Mocsári Margit (Budapest, 1905. máj. 7.– Budapest, 1974. okt. 17.)	Anyai nagyapja: Mocsári Imre (1884-ig Schlesinger Imre) (Győr, 1879. aug. 11.– 1974.) műasztalos segéd	Anyai nagyapai dédapja: Mocsári Manó (1884-ig Schlesinger Manó) (Győrsziget, 1831– 1896. jan. 13.) gabonakereskedő
			Anyai nagyapai dédanyja: Neumann Zsófia (1842– Budapest, 1916. márc. 13.)
		Anyai nagyanyja: Kohn Ilona (Veszprém, 1882. jan. 29.– Budapest, 1938. máj. 14.)	Anyai nagyanyai dédapja: Kohn Miksa rőföskereskedő
			Anyai nagyanyai dédanyja: Rédel Hány

Források

• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Révai új lexikona VII. (Fej–Gak). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-927-241-8  
• Forrai György. www.beszelgessunk.hu (Hozzáférés: 2025. január 23.)