Foszgén

szervetlen vegyület
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 27.
Foszgén
IUPAC-név Diklórmetanal
Karbonil-klorid
Más nevek Foszgén; szénsavdiklorid; szén-diklorid-oxid; szén-oxiklorid; karbonil-diklorid; klórhangyasavklorid; klórformaldehid; diklórmetanon
Kémiai azonosítók
CAS-szám 75-44-5
PubChem 6371
EINECS-szám 200-870-3
RTECS szám SY5600000
SMILES
O=C(Cl)Cl
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet CCl2O
Moláris tömeg 98,92 g mol-1
Megjelenés színtelen gáz
Sűrűség 4,248 g dm-3, gáz (15 °C)
Olvadáspont ‒118 °C (155 K)
Forráspont 8 °C (281 K)
Oldhatóság (vízben) hidrolizál
Oldhatóság oldódik benzolban, toluolban, szén-tetrakloridban, kloroformban, acetonban[1]
alkoholban és savakban bomlik
Kristályszerkezet
Molekulaforma Sík háromszög
Dipólusmomentum 1,17 D
Veszélyek
MSDS http://www.vngas.com/pdf/g67.pdf
Főbb veszélyek Nagyon mérgező (T+)
NFPA 704
0
4
1
 
R mondatok R26 R34
S mondatok S9 S26 S36/37/39 S45
Lobbanáspont nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek formaldehid, szénsav, karbamid, szén-monoxid, klórhangyasav
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A foszgén (vagy karbonil-klorid) a szénsav származékának, dikloridjának tekinthető szervetlen vegyület. Képlete COCl2. Erős méreg. Színtelen, dohos szénára emlékeztető,[1] fojtó szagú gáz. Víz hatására hidrolizál, apoláris oldószerekben (benzolban, toluolban) jól oldódik. Hűtéssel könnyen cseppfolyósítható. A vegyipar műanyaggyártásra használja.

Története

szerkesztés

Először John Davynek sikerült foszgént előállítania 1812-ben. Klórgáz segítségével állította elő szén-monoxidból napfény hatására. A vegyület neve is ebből ered („a fény szülötte”). Az első világháborúban harci gázként használták.

Élettani hatása

szerkesztés

A foszgén erős méreg. A tüdőben bomlik el, nagyon kis koncentrációban (0,1%) belélegezve is 6-8 óra múlva tüdővizenyőt okozhat, ami halálos lehet. Mérgezés esetén alkoholt kell belélegeztetni, ami megköti a foszgént.

Szerkezete

szerkesztés

A foszgén planáris alakú molekula, a benne található szénatom hármas koordinációjú. A szénatom sp2 hibridizációjú, hozzá bifunkcionális oxigénatom kapcsolódik. A C–O kötéshossz 116,5 pm (ábrán 118 pm szerepel), a kötésrend nagyobb, mint kettő. Ennek az az oka, hogy a klóratomok nemkötő elektronpárjai kismértékben delokalizálódnak a C–O kötésre.

Kémiai tulajdonságai

szerkesztés

Reakciókészsége a savkloridokhoz hasonlóan nagy. Víz hatására gyorsan hidrolizál, szénsav és sósav keletkezik belőle. A keletkező szénsav vízre és szén-dioxidra bomlik.

 
 

A foszgénből vele ekvimoláris mennyiségű alkohol hatására klórhangyasav-észterek keletkeznek erős hűtés mellett. A reakciót indifferens oldószerben, általában éterben vagy toluolban végzik.

 

A foszgén másik klóratomja is reakcióba vihető etanollal, ha megfelelő mennyiségű alkohol áll rendelkezésre, és ha jelen van híg lúg vagy piridin, ami a kilépő sósavat megköti. A folyamat során dietil-karbonát képződik. A dietil-karbonát színtelen folyadék, amit karbetoxicsoport (-COOC2H5) bevitelére használnak. Más alkoholok is hasonlóan reagálnak foszgénnel.

 

Ha a foszgén ammóniával reagál, belőle a szénsav amidja, karbamid keletkezik. A reakcióban melléktermékek is képződnek, ezért a kitermelés legfeljebb 40%-os.

 

Hasonló módon reagál a foszgén a primer és a szekunder aminokkal is. Primer aminokból N,N'-dialkilkarbamid, szekunder aminokból tetraalkilkarbamid keletkezik.

Előállítása

szerkesztés

A foszgént ma is szén-monoxidból és klórgázból gyártják (ahogy Davy először előállította). A szén-monoxid addícionálja a klórt. A foszgén előállítását 250 °C-on, aktív szén katalizátor jelenlétében végzik.

 

A kloroform napfény és oxigén hatására lejátszódó bomlásakor szintén foszgén keletkezik.

 
  1. a b Römpp vegyészeti lexikon: Második kötet F–K. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 193. o. (1982). ISBN 963 10 3813 0 
  • Bodor Endre: Szervetlen kémia I.
  • Nyilasi János: Szervetlen kémia
  • Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet
  • Bot György: A szerves kémia alapjai
  • Furka Árpád: Szerves kémia
  • Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai