Francesca Woodman
Francesca Woodman (Denver, Colorado, 1958. április 3. – New York, 1981.január 19.) amerikai fotóművész.
| Francesca Woodman | |
| Született | 1958. április 3.[1][2][3][4][5] Denver[6][7] |
| Elhunyt | New York[6][7] |
| Állampolgársága | amerikai[10][11] |
| Szülei | Betty Woodman George Woodman |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Halál oka | lezuhanás |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Francesca Woodman témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésMűvészcsaládból származott, az anyja Betty Woodman, keramikus, az apja George Woodman, festő. Francesca szülei mindig is rajongtak Olaszországért, s valószínűleg ezért választottak lányuknak is olasz eredetű nevet. 1965-ben Firenzébe költözött a család, s Francesca olasz iskolában folytatta általános iskolai tanulmányait. Bár csak két évig maradtak Firenzében, a család később se szakadt el hosszabb időre szeretett Itáliájától, hiszen minden nyarat a toszkánai Antellában töltötték utána is.
Francesca 13 éves korában kezdett el fényképezni. 1972-ben Andoverbe költözött (Massachusetts), ahol az Abott Academy, egy bentlakásos magániskola hallgatója lett. De később úgy döntött, hogy a Boulderi Gimnáziumban fejezi be középiskolai tanulmányait. 1975 és 1979 között a providence-i Képzőművészeti Főiskolában, a Rhode Island School of Design-ban folytatta tanulmányait, ahol többek között Aaron Siskind is tanította. Francesca Woodman rajongott Man Ray, Duane Michals, Arthur Fellig Weegee fényképeiért.
Egy ösztöndíjnak köszönhetően az iskola utolsó évét Rómában fejezte be, ahol a szürrealista és futurista könyvekben specializálódott Maldoror könyvesbolt-galéria segítségével megrendezte első egyéni kiállítását. A római szökőkutak barokk szobrainak hatására jelenik meg fényképeiben az angyal motívuma (On Being an Angel, 1977–1978).
Nagy érdeklődést tanúsított a nők helyzetével kapcsolatos könyvek, mint például Virginia Woolf és Colette művei és André Breton szürrealista írásai iránt. Több levelében is megemlítette Daniel Spoerri Anekdotikus topográfia című könyvét. Az Egyesült Államokba való visszatérése után New Yorkba költözött. 1980 nyarán a Peterborough-ban található MacDowel Művészkolóniában dolgozott, rengeteg fényképét ott hívta elő. Majd ősszel a Daniel Wolf Galéria több kiállításán is részt vett. Megismerkedett Peter Frank és Max Kozloff kritikusokkal, akik Ralph Meatyard műveihez hasonlították fényképeit. 1981 januárjában jelent meg első fényképalbuma Some Disordered Interior Geometries címmel.
1981. január 19-én öngyilkosságot követett el, kiugrott New York-i lakásának ablakán.
Művészete
szerkesztésFényképei központjában a női test és identitás áll. Az újra és újra felbukkanó tükrök, elhagyatott házak málladozó falai és a romantikus ruhák fokozzák a képek (rém)álomszerű hangulatát. Francesca Woodman aprólékos körültekintéssel készítette elő és tervezte meg fényképeit, nagy figyelmet fordított a részletekre. A kérdésre, miszerint miért mindig saját magát fényképezte, így felelt: "Így sokkal kényelmesebb, hiszen én mindig kéznél vagyok!"
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Francesca Woodman (holland nyelven)
- ↑ a b Francesca Woodman (angol nyelven)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Enciclopédia Itaú Cultural (portugál nyelven). Itaú Cultural. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Francesca Woodman Biography
- ↑ a b c RKDartists (holland nyelven)
- ↑ Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2020. szeptember 25.)
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ https://www.workwithdata.com/person/francesca-woodman-1958, 2024. október 16.
Források
szerkesztés- Francesca Woodman, Fondation Cartier pour l'art contemporain, Actes Sud, Paris, 1998
