Franciaország községei
A francia község (franciául commune, ejtsd ’komün’) Franciaország területi közigazgatásának legkisebb egysége, alapvető területi közössége (collectivité territoriale), amely számos autonóm jogkört gyakorol. 2023. január 1-jén az országnak összesen 34 945 községe volt, ebből 34 816 az anyaországban.[1]
Ismertetése
szerkesztésFranciaország alkotmánya a 2003. évi módosítás óta öt ún. „területi közösség”-et (franciául: collectivité territoriale) nevez meg:[2]
- régió (région)
- megye (département)
- község (commune)
- különleges jogállású közösség (collectivité à statut particulier), ide tartozik a legnagyobb néhány város és Korzika
- tengerentúli közösség (collectivité d'outre-mer), ezekről az alkotmány 74. cikkelye külön rendelkezik.
A területi közösségeket a törvényben meghatározott feltételek szerint (általánosan, közvetlenül) megválasztott tagokból álló testületek irányítják, melyek a maguk szintjén önállóan döntenek a hatáskörükbe tartozó kérdésekben. Közülük az első három az ország egész területére vonatkozik (collectivités de droit commun), és a francia területi közigazgatás három, hierarchikusan egymásra épülő szintjét alkotják. A commune vagyis a francia község a legkisebb területi közösség, a közigazgatási beosztás legkisebb egysége; ezek alkotják a területi közigazgatás legalsó szintjét.
A francia alkotmány XII. fejezet, 72. cikkelyében említett „collectivités territoriales” szó szerinti fordítása ’területi közösségek’, de jelentése lényegében a magyar „helyi önkormányzatok”-nak felel meg.[3] A magyar helyi önkormányzat gyűjtőfogalom: „A helyi önkormányzás joga a települések (települési önkormányzatok) és a vármegyék (területi önkormányzatok) választópolgárainak közösségét illeti meg.”[4]
A commune (község) lényegében a magyar települési önkormányzatnak felel meg, egy értekezés például „a települési demokrácia alapegységeiként funkcionáló községek”-ről ír,[5] gyakran községnek is fordítják.[6] Egy másik tanulmány a commune-t magyarul következetesen települési önkormányzatnak nevezi – „A régiók, a megyék és a települési önkormányzatok önálló helyi önkormányzatok.”[7] (A magyar publikációk a községek helyett vagy mellett a települések megnevezést (is) használják, gyakran azonos értelemben).
A községet a conseil municipalnak nevezett választott testület, önkormányzati tanács irányítja, amely tagjai közül polgármestert (maire, ejtsd ’mer’) választ. A polgármester a helyi közigazgatás vezetője, aki meghatározott jogokkal és kötelességekkel rendelkezik és gondoskodik a település ügyeinek intézéséről, egyúttal azonban a település területén az állam képviselője (közhivatalnok) is. A közigazgatás apparátusa (mairie, ejtsd ’meri’) a városházának vagy községházának nevezett épületben található; de gyakran magát az épületet is marie-nek nevezik.
Története
szerkesztésA községet mint intézményt a francia forradalom idején, 1789-ben hozták létre a korábbi városok és plébániák (vagy egyházközségek) utódjaként. Egy 1884. április 5-én hozott törvény értelmében a községek önállóvá váltak, attól kezdve választanak az általános választójog alapján községi tanácsot. Azóta a legfontosabb törvényi szabályozásukra csak az átfogó közigazgatási reformot bevezető 1982. évi ún. decentralizációs törvényben (a Defferre-törvényben) került sor. A következő néhány évben megszülettek a község-megye-régió hatásköreinek elosztását megállapító törvények is.
A községek száma és népessége
szerkesztésA francia községek lakosságszám tekintetében jelentősen különböznek egymástól: van köztük több százezres város és száz lakosú falu is.
2021. január 1-jén Franciaország (kerekítve) 67,0 millió lakosa 18 régióban, 101 megyében és 34 965 községben élt.[8] Csak 42 községnek (városnak) volt 100 000-nél több lakosa, köztük kettőnek a tengerentúli megyében, Réunionon, és csupán három nagyváros lélekszáma haladta meg az 500 000 főt.[9]
A községek száma nagyon magas, és különösen magas a kis lélekszámú községek száma és aránya. 2021 elején a községek 71,5%-ának volt 1000 főnél kevesebb, 97,1%-ának pedig 10 000 főnél kevesebb lakosa. Az összlakosság közel fele, 49,7%-a 10 000 főnél kisebb lélekszámú községben élt.[10]
| Községek száma[11] | 2017 | 2018 | 2019 | 2020 | 2021 |
|---|---|---|---|---|---|
| Összesen | 35 416 | 35 357 | 34 970 | 34 968 | 34 965 |
| Csak az anyaországban | 35 287 | 35 228 | 34 841 | 34 839 | 34 836 |
2010-ben az országnak még 36 682 községe (települése) volt. A 2010. december 16-i 1563. sz. törvény az ún. új község kategória bevezetésével teremtette meg a községek egyesítésének és csökkentésének lehetőségét.[12]
Decentralizációs reformok
szerkesztésA kistelepülések önmagukban jelentéktelen gazdasági erőt képviselnek és szétaprózottságuk miatt is akadályai a gazdasági fejlődésnek, a nagyobb fejlesztések (pl. a vidékfejlesztési programok vagy a közlekedés korszerűsítése) megvalósításának.[13]
A települési önkormányzatok közötti együttműködés régóta ismert jelenség egyes fejlett országokban, köztük Franciaországban is. Egy 1966-ban életbe lépett jogszabály például már lehetővé tette ún. városi közösségek (urban communities) létrehozását. A gazdasági fejlődés és az integrációs folyamatok következtében az állam rákényszerült arra, hogy számos feladatot (pl. az urbanizáció területén) átadjon a helyi szerveknek. Az 1982-ben kezdődött decentralizációs reform korábban államilag ellátott feladatokat utalt önkormányzati hatáskörbe, és biztosította a községek, a megyék és régiók egyenlő jogállását.[14]
Határozott lépések történtek a helyi erőforrásokat hatékonyan kihasználó községközi társulások (intercommunalité) jogi és szervezeti feltételeinek biztosítására. A francia intercommunalité a községek (települési önkormányzatok) törvényileg biztosított együttműködési joga azzal a céllal, hogy feladat- és hatásköreik egy részét együttesen gyakorolják, együttműködjenek például a közlekedés, az infrastruktúra, a vízellátás, a gazdaságfejlesztés vagy bármely más területen.
A korábbi közigazgatási szerkezet megtartása mellett „nagy kiterjedésű, koherens téregységek szerveződnek (településtársulások, tájegységek)”. A tájegységet (pays) egy 1995. évi törvény intézményesítette.[15] Létrejöttek ún. településközi (vagy községközi) együttműködési közintézmények (Établissements Public de Coopération Intercommunale, rövidítve EPCI), vagyis „településtársulások közcélú szervezetei”,[16] melyek mindegyike több községet tömörít, hogy meghatározott feladat- és hatásköreiket közösen gyakorolják.
Ezeknek a struktúráknak két fő típusa van:[17]
- lazább szerveződések, amelyeknek nincs adójellegű bevételük [vagy adóügyi hatáskörük] (Syndicats intercommunaux…)
- saját adójellegű bevételekkel és költségvetéssel [saját finanszírozással] rendelkező szerveződések (à fiscalité propre)
Az utóbbiak alapítását elősegítette az 1999. évi ún. Chevènement-törvény, amely egyszerűsítette az együttműködés kérdéseit és a saját finanszírozású településtársulásokat (EPCI-ket) típusokba sorolta:
- községközösség, communauté de communes (elsősorban vidéki közösségek)
- városközösség, communauté urbaine (közepes méretű városok és elővárosaik)
- agglomerációs közösség, communauté d’agglomeration (nagyobb városok és elővárosaik)[18]
- metropolisz, la métropole; ezt a negyedik típust a legnagyobb városokra és elővárosaikra vonatkozóan hozták létre a 2010-es években.
A 2003. évi alkotmánymódosításnak a helyi önkormányzatokra nézve is jelentős hatása volt. „Az alkotmány biztosított lehetőséget arra, hogy törvény társulási kényszert írhasson elő a területi közösségek számára.”[19]
A köztársaság új területi beosztásáról szóló 2015. évi törvény (NOTRE-törvény) előírta, hogy minden községnek egy saját adórendszerrel rendelkező (vagy saját finanszírozású) EPCI-hez kell tartoznia, egyúttal a községtársulások méretének alsó határát 15 ezer főre emelte. A törvény többek között a települési szétaprózottság felszámolását, a régiók és a településtársulások megerősítését szolgálta.[20]
A decentralizációs és területi reformfolyamat során számos bonyolultabb igazgatási forma és szint jött létre, illetve esetenként szűnt meg. A reform a fentieknél sokkal átfogóbb volt és különösen a régiók vonatkozásában hozott jelentős változásokat.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Commune – Définition L’Institut national de la statistique et des études économiques, INSEE, 2023-06-26. Hozzáférés: 2023-11-12)
- ↑ Constitution du 4 octobre 1958 – Version en vigueur depuis le 29 mars 2003 (legifrance.gouv.fr, XII. rész 72. cikkely. Hozzáférés: 2023-11-14)
- ↑ Balázs István i. m. 19. oldal 16. sz. lábj.
- ↑ 2011. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól [Mötv.] 3. § (1) bek.
- ↑ Egyed Ildikó i. m. 12. o.
- ↑ Temesi István: Regionalizmus és regionalizáció (Doktori értekezés, 72., 98. o. Pécs, 2006. Hozzáférés: 2023-11-14)
- ↑ Balázs István i. m. 19. o.
- ↑ Les collectivités locales en chiffres 2021 (collectivites-locales.gouv.fr, 8. oldal. Hozzáférés: 2023-11-15)
- ↑ Les collectivités locales en chiffres 2021, 22. oldal
- ↑ Les collectivités locales en chiffres 2021, 21. oldal
- ↑ Les collectivités locales en chiffres 2021,19. oldal
- ↑ Les communes nouvelles: un bilan décevant, des perspectives incertaines (Vie-publique.fr, 2022. július. Hozzáférés: 2024-04-24)
- ↑ Temesi István: Regionalizmus és regionalizáció (Doktori értekezés, 105.o. Pécs, 2006. Hozzáférés: 2023-11-14)
- ↑ Egyed Ildikó i. m. 67. o.
- ↑ Egyed Ildikó i. m. 70–72. o.
- ↑ Egyed Ildikó i. m. 139. o.
- ↑ Balázs István i. m. 23. o.
- ↑ Balázs István i. m. 23.
- ↑ Pálné Kovács Ilona et al.: Regionalizmus és területi kormányzás (dtk.tankonyvtar.hu, 39. o. Hozzáférés: 2023-11-22)
- ↑ Egyed Ildikó i. m. 146. o.
Források
szerkesztés- Commune – Définition (L’Institut national de la statistique et des études économiques, INSEE, 2023-06-26. Hozzáférés: 2023-11-12)
- Balázs István: A francia helyi önkormányzati rendszer átalakulása napjainkban (Állam - és Jogtudomány, 2016. február, jog.tk.hu. Hozzáférés: 2023-11-14)
- Egyed Ildikó: A francia területfejlesztés változó paradigmái (doktori értekezés, Pécs, 2016. Hozzáférés: 2023-11-13)
