Franciszek Jan Smolka

osztrák politikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 6.

Franciszek Jan Smolka, németül: Franz Schmolke (Kałusz (Galícia), 1810. november 5.Lemberg, 1899. november 5.) osztrák-lengyel politikus. Stanisław Smolka apja.

Franciszek Jan Smolka
Született1810. november 5.[1]
Kalus[2]
Elhunyt1899. december 4. (89 évesen)[1][3]
Lviv[4][2]
Állampolgársága
GyermekeiStanisław Smolka
Foglalkozása
  • jogász
  • politikus
Tisztsége
  • osztrák birodalmi gyűlés tagja
  • Member of the Diet of Galicia and Lodomeria (1861–1899)
  • az osztrák Birodalmi Tanács képviselőházának tagja (1861–1865)
  • az osztrák Birodalmi Tanács képviselőházának tagja (1870–1873)
  • az osztrák Birodalmi Tanács képviselőházának tagja (1873–1877)
  • az osztrák Birodalmi Tanács képviselőházának tagja (1879–1893)
  • az Osztrák Birodalmi Tanács főrendiházának tagja (1893. április 1. – )
IskoláiLvivi Egyetem Jogi Kara
SírhelyeLicsakivi temető[5]

Franciszek Jan Smolka aláírása
Franciszek Jan Smolka aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Franciszek Jan Smolka témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés

Lembergben jogot végzett és 1840-ben ügyvédi diplomát szerzett. Ugyanebben az évben élénk részt vett az alkotmányos és nemzeti mozgalmakban, amiért a bécsi kormány halálra ítélte. De a császár megkegyelmezett életének és csupán az ügyvédi gyakorlattól tiltotta őt el. 1848-ban a birodalmi gyűlésbe választották, hogy mint a szabadelvű eszmék lelkes előharcosa nagy tekintélynek és népszerűségnek örvendett és hazánk iránt is igaz rokonszenvet tanúsított. Midőn az udvar Kremsierbe tette át a gyűlést, Smolka lett annak elnöke és a feloszlatás napján is ő ült az elnöki széken. Az abszolutizmus éveiben ügyvédi praxist folytatott.

1861-ben a galiciai tartománygyűlésbe és a birodalmi gyűlésbe választották, ahol a federalizmus előharcosaként szerepelt. 1863-67-ben a lengyel képviselőkkel együtt távol maradt a birodalmi gyűléstől, de 1867-ben újra belépett a Reichsratba és pártjával mind jobban fokozódó befolyásra emelkedett. Miniszteri tárcát ugyan sohasem vállalt, de múltjánál fogva és mint a lengyel képviselők vezére minden kormány alatt döntő szerepet játszott. 1881-ben a birodalmi gyűlés elnökévé választotta, mely állásban egészben véve részrehajlatlanul és tapintatosan vezette a ház üléseit. Agg kora és süketsége miatt 1893 márciusában állásáról lemondott, ezután a császár az urakházának tagjává kinevezte, de az agg pártvezér teljesen visszavonult szűkebb hazájába a magányba.[6]

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 6.)
  2. a b psb.30614.2
  3. Wer ist Wer
  4. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  5. Lychakiv Necropolis, 229
  6. V. ö. Widmann, F. S. (Lemberg, 1874).