Franklinit
A franklinit egy ásvány, a spinellcsoport tagja. Gyakran lekerekített élű oktaéderek és szemcsés halmazok formájában jelenik meg. Oktaéderes, legömbölyödött, kristályai nagyok, néha több cm-esek is lehetnek. Színe fekete, vörösesbarna, fekete karccal. A franklinit opak,[1] fémfénnyel. Keménység: 5½-6½ .
Neve
szerkesztésTisztelgés Benjamin Franklin előtt (kinek nevét a lelőhely is viselte). 1819-ben Pierre Berthier nevezte el a típus New Jersey állambeli Franklin Furnace lelőhelyéről. Silliman (1920) fordította le Berthier cikkét, és mint írta: „Mivel a kémiai nómenklatúra nem tud minden esetben nevet adni, javaslom, hogy a Franklinit nevet adjuk neki, hogy emlékeztessünk arra, hogy először találták meg egy olyan helyen, amelynek az amerikaiak egy nagy ember nevét adták, és akinek a nevét a tudomány és az emberiség minden barátja ugyanúgy tiszteli Európában, mint az Újvilágban.”
Képződés
szerkesztésMetamorfizált mészkövek és dolomitok cinkérctelepeinek ásványa. Számos más ásványhoz csatlakozik, pl. kalcit, willemit, cinkit, rodonit és gránát.
Vizsgálat
szerkesztésEz az ásvány gyengén mágneses. Lángban melegítve nem olvad, de erősen mágneses lesz. Sósavban pezsgés nélkül oldódik.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A rácsépítmény fizikai sajátságai közé tartozik: átlátszatlanság (opak viselkedés), vagyis a látható fény sugarainak elnyelése, ami annak a jele, hogy az elektrongáz elektronjai könnyen gerjeszthetők, s így a fényenergiát felemésztik. A fényelnyeléssel együtt jár a fémes fény és a nagy fényvisszaverő képesség. Koch Sándor – Sztrókay Kálmán Imre: Ásványtan. 2. kötet Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1994. 426. o. ISBN 963185972X Hozzáférés: 2022. július 26.
Források
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Franklinit témájú kategóriát.
