Franz de Paula Gundaccar II. von Colloredo-Mannsfeld

Franz de Paula Gundaccar II. von Colloredo-Mannsfeld (Bécs, 1802. november 8. – Gräfenberg, 1852. május 28.) osztrák altábornagy.

Franz de Paula Gundaccar II. von Colloredo-Mannsfeld
Született	1802. november 8. Bécs
Meghalt	1852. május 28. (49 évesen) 1852. május 29. (49 évesen) Gräfenberg
Állampolgársága	osztrák
Rendfokozata	tábornok altábornagy
Házastársa	Christiane von Clam und Gallas
Gyermekei	Wilhelmina von Auersperg
Szülei	Wilhelmine Johanna Romana, Gräfin von Waldstein, Herrin von Wartenberg Hieronymus Karl Graf von Colloredo-Mansfeld
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz de Paula Gundaccar II. von Colloredo-Mannsfeld témájú médiaállományokat.

Colloredo-Mannsfeld altábornagy

Élete

Osztrák katonafamília sarjaként született. Apja, Hyeronimus altábornagyként szolgált a napóleoni háborúkban. 1824-ben hadapródként lépett be a császári-királyi hadseregbe 57. gyalogezredébe. Innen több más alakulat után az 1. vadászzászlóaljhoz került, ahol századosként szolgált. 1825-ben vette feleségül Christine Grafin von Clam-Gallas-t. 1834-ben lett a 11. gyalogezred őrnagya, 1838-ban alezredese, majd még ez év júliusában ezredese.

1848-ban léptették elő vezérőrnaggyá, s egyben kinevezték a trieszti dandár parancsnokává, majd rövidesen a csehországi Theresienstadt parancsnokává. 1848 júniusában az erőd helyőrségének nagy részével részt vett a prágai forradalom leverésében. 1848 decemberében Windisch-Grätz főseregének soraiban dandárparancsnokként harcolt Bécs ostrománál. A város bevétele után a Magyarország ellen készülő II. hadtest dandárparancsnoka lett. December 17-én lépte át a Morva folyót. 1849 januárjában Csorich altábornagy parancsnoksága alatt a Görgey elleni felvidéki hadműveletekben harcolt. 1849 február közepén dandárjával részt vett a Windisch-Grätz vezette támadásban, így a február 26-27-i kápolnai csatában is. Itteni teljesítményéért kapta meg a Vaskorona-rend II. osztályát. Március elején Egerfarmosnál harcolt.

A tavaszi hadjárat első szakaszában nem került tűzbe. Pest-Buda kiürítése után Tatán át Győr felé vonult vissza. Az április 26-i komáromi csatában Csorich altábornagy megérkeztéig ő vezette az császári ostromsereg és a II. hadtest csapatait, majd a csata után ő fedezte a Győr felé visszavonuló csapatokat. A tavaszi hadjárat után altábornaggyá léptették elő és hadosztályparancsnoki beosztást kapott a II. hadtestben. Ezt követően hadosztályával a Csallóközben állomásozott, s több összecsapásban vett részt a komáromi várőrséggel szemeben. Haynau főseregének elvonulása után a II. hadtest többi csapataival Komárom alatt maradt. Klapka augusztus 3-i kitörése alkalmával ő vezette a császári csapatokat, a magyar túlerő ellen viszonylagos sikerrel, hiszen csapatai nagy veszteségek árán, de megmenekültek. Komárom újabb körülzárása alkalmán ismét a Csallóközben állomásozott.

1850-ben a II. hadtest parancsnoka, egyben a 36. gyalogezred ezredtulajdonosa lett. 1852. május 29-én Gräfenbergben halt meg.

Források

• Hermann Róbert: 1848-1849 a szabadságharc hadtörténete. Budapest, 2001, Korona. ISBN 9639376213