Fuat Dibra
Fuat Dibra bég, albánul Fuat bej Dibra (nevének ejtése fuat dibɾa; Dibra, 1886. február 26.[1] – Tirana, 1944. február 22.[2]) albán politikus.
| Fuat Dibra | |
 | |
| A régenstanács tagjai Rexhep Mitrovica kormányfővel 1943 végén (bal szélen Fuat Dibra) | |
| Született | 1886. február 26. Debar |
| Elhunyt | 1944. február 22. (57 évesen) Tirana |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | politikus |
| Albánia nemzetgazdasági minisztere | |
| Hivatali idő 1941. december 4. – 1942. január 12. | |
| miniszterelnök | Mustafa Kruja |
| Előd | Andon Beça |
| Utód | Kostandin Kotte |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja
szerkesztésDibrában (a mai Debarban) született tehetős muszlim földbirtokoscsaládban, Ismail Dibra fiaként. Alapiskolái elvégzését követően családja egy szaloniki kereskedelmi iskolába íratta be.[3]
Nagy vagyon örököse volt, több éttermet működtetett Párizsban.[4] 1919-ben ő pénzelte az első világháborút lezáró Párizs környéki béketárgyaláson részt vevő albán delegáció költségeit. Pandeli Evangjeli társaságában utóbb maga is ellátogatott a tárgyalások helyszínére.[5] Az 1920-as évektől Amet Zogu politikai ellenfelei közé tartozott, de vezető közéleti szerepet csak Zogu elűzése után, a második világháború éveiben vállalt.[6] Tagja lett az ország névleges törvényhozó szervének, a Fasiszta Korporatív Főtanácsnak.[7] Mustafa Kruja 1941. december 4-én felesküdött kormányában elvállalta a nemzetgazdasági minisztérium vezetését, de alig egy hónap elteltével, 1942. január 12-én lemondott.[8] Hite a megszálló Olaszország politikai irányvonalában fokozatosan megrendült, 1942 novemberében csatlakozott a nacionalista Nemzeti Fronthoz, 1943. március 13-án pedig fasiszta főtanácsi tagságáról is lemondott.[9] Albánia német lerohanása után ismét jó kapcsolatokat ápolt a megszálló hatósággal. 1943. október 20-án a németek által létrehozott négytagú régenstanács muszlim tagja lett.[10]
Dibra egészsége ekkorra már megrendült, bár korábban, 1943 márciusában a svájci Davosban már részt vett egy orvosi kezelésen. Novemberben lemondott régenstanácsi tagságáról, amit a közvélemény előtt titokban tartottak, és megüresedett helyét sem töltötték be. Három hónappal lemondása után, 1944. február 22-én Tiranában meghalt.[11]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Elsie 2013 :111.
- ↑ Elsie 2013 :111.
- ↑ Elsie 2013 :111.
- ↑ Elsie 2013 :111.
- ↑ Pearson 2005 :240.; Elsie 2013 :111.; Zavalani 2015 :260.
- ↑ Elsie 2013 :111.
- ↑ Pearson 2005 :240.
- ↑ Elsie 2013 :111.
- ↑ Pearson 2005 :240.; Elsie 2013 :111.
- ↑ Pearson 2005 :289.; Elsie 2013 :111.; Zavalani 2015 :260.
- ↑ Pearson 2005 :362–363.; Elsie 2013 :111.
Források
szerkesztés- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
- ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145
- ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671
