Gólyaorrfélék

A gólyaorrfélék (Geraniaceae) a gólyaorrvirágúak (Geraniales) rendjébe tartozó növénycsalád. A család nevét a Geranium (gólyaorr) nemzetségről kapta. A gólyaorrok mellett a családba tartoznak a muskátlik, amiket megtévesztő módon gerániumoknak is neveznek; a modern botanika ezeket a Pelargonium nemzetségbe sorolja.

Gólyaorrfélék
Evolúciós időszak: Eocén - jelen
Nehézszagú gólyaorr
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superrosidae Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids II Rend: Gólyaorrvirágúak (Geraniales) Család: Geraniaceae Juss.
Típusnemzetség
Geranium L., 1753
Nemzetségek
Erodium (gémorr) Geranium (gólyaorr) Hypseocharis Monsonia Pelargonium (muskátli) Rhynchotheca Sarcocaulon
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Gólyaorrfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Gólyaorrfélék témájú kategóriát.

A családba mintegy 800 faj tartozik, 7-10 nemzetségre elosztva, a Királyi Botanikus Kertek adatbázisa szerint. A fajokban leggazdagabb nemzetségek a Geranium (430 faj), Pelargonium (280 faj) és az Erodium (80 faj).

Lágyszárúak és félcserjék tartoznak ide. A Sarcocaulon nemzetség pozsgás növényeket tartalmaz, a többi jellemzően nem. A legtöbb faj mérsékelt vagy meleg-mérsékelt területeken él, bár vannak köztük trópusiak is. A Pelargonium nemzetség biodiverzitásának központja Dél-Afrika Cape Province területén található, meglepő változatosságú vegetatív és virágos formákkal.

Jellemzőik

A gólyaorrfélék levelei szórt állásúak, tagoltak, általában mirigyszőrök borítják. Ezekben a mirigyszőrökben termelődnek a növények (például muskátli) jellegzetes illatát adó illóolajok, amik főként a monoterpén geraniolból és citronellolból állnak. Virágaik hímnősek, körönként öttagúak, aktinomorfak, de enyhe zigomorfia is előfordul. A csészén gyakran sarkantyú található. Termésük az öt megnyúlt bibeszál összenövéséből létrejövő, ún. gólyaorrtermés (erre utal a Geranium és Erodium nemzetségek magyar neve). Éréskor kiszáradva hirtelen részekre hasad a központi oszlop mentén, a meggörbült vagy összecsavarodott részek kilövődnek vagy higroszkóposan a talajba fúródnak.

Nemzetségek

A gólyaorr (Geranium) és a gémorr (Erodium) nemzetség számos faja elterjedt gyomnövény:

• a bürökgémorr (Erodium cicutarium) szántókon és száraz gyepeken elterjedt, mára kozmopolitává lett faj;
• a piros gólyaorr (Geranium sanguineum) sztyepprétek szegélynövénye;
• a nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum) sziklás erdők, kőfalak kellemetlen szagú növénye.

A Dél-Afrikában honos muskátli (Pelargonium) nemzetség kb. 280 faja közül Magyarországon a kerti muskátli vagy sávoslevelű muskátli (Pelargonium zonale) a legelterjedtebb. A muskátlik virágai már enyhén aszimmetrikusak vagy zigomorfak.

Az 1-3 fajt tartalmazó Hypseocharis nemzetség az APG rendszerezésében opcionálisan leválasztható a gólyaorrfélékről a különálló egygénuszos Hypseocharitaceae családba (egyes régebbi források az Oxalidaceae-be sorolták). A nemzetség a gólyaorrfélék többi részének testvércsoportja, Dél-Amerika délnyugat-andoki területén őshonos.

A Rhynchotheca nemzetség az újabb osztályozások szerint a gólyaorrvirágúak Vivianiaceae családjába sorolódik.

Képek

• 
  Kereklevelű gólyaorr herbáriumi példánya, érett terméssel
• 
  Erodium botrys éretlen termése
• 
  Mezei gólyaorr (Geranium pratense) aktinomorf virágai
• 
  Muskátli (Pelargonium nemzetség) zigomorf virágai)
• 
  fehér muskátlik
• 
  Geranium pratense virágdiagramja
• 
  Termesztett Pelargonium ernyője
• 
  Bürökgémorr
• 
  mezei gólyaorr
• 
  Kerti muskátli (Pelargonium zonale) virágdiagramja
• 
  Sarcocaulon crassicaule
• 
  Gólyaorr (Geranium sp.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Geraniaceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Turcsányi Gábor és Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan (1999, 2005), Kempelen Farkas Digitális Tankönytár ([1] Archiválva 2007. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben)
• Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2 
• http://www.mobot.org/MOBOT/research/APweb/