Gömör–Szepesi-érchegység

A Gömör–Szepesi-érchegység vagy Szlovák-érchegység (szlovákul Slovenské rudohorie vagy Spišsko-gemerské rudohorie) az Északnyugati-Kárpátok belső vonulatán húzódó középhegység. Zöme Szlovákiában, egy csekély hányada Magyarországon található (Aggteleki-karszt). Méreteiben a legkiterjedtebb szlovákiai hegység.

Gömör–Szepesi-érchegység
Magasság	1476 m
Ország	Szlovákia
Hegység	Belső Északnyugati-Kárpátok
Legmagasabb pont	Stolica
Terület	4000 km2
Hosszúság	135 km
Elhelyezkedése
Gömör–Szepesi-érchegység Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 45′, k. h. 20° 15′48.75, 20.25
Térkép
A Gömör-Szepesi-érchegység elhelyezkedése (szürkével)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gömör–Szepesi-érchegység témájú médiaállományokat.

A közte és a Bükk között elterülő néprajzi tájegység neve Gömör, régiesen Gömörország.

Tarka geológiai felépítésének köszönhetően a múltban a hegységben különböző érceket bányásztak. Az ércbányászat legfőképpen a 14. és 19. század között volt jelentős. Az alsósajói szideritet a mai napig folyamatosan tárják fel.

Masszív gyakran lapos domborzata van. A többi szlovákiai hegységtől eltérően csak egy kicsi katlana van (lásd: Rozsnyói-völgy). Hegyi jellege csak délen jellemző.

Alapvető adatok

• Legmagasabb csúcsa: Stolica (1476 m)
• hossza: kb. 140 km
• szélessége: kb. 40 km
• területe: kb. 4000 km²

Geológiai szerkezete

Bonyolult geológiai felépítése úgy alakult ki, hogy a Vepori- és Gömöri-aljzattakaró-rendszer túlnyomórészt prekambriumi illetve a paleozoikum korai időszakában kialakult (paleozoós) metamorf kőzetekbe a karbon időszakban gránit intrúziók nyomultak be. A mezozoikumi buroktakaró üledékei között igen fontosak a karbonátos kőzetek, amelyekből jellegzetes karsztos fennsíkok alakultak ki. A változatos felépítésű hegyekben sokféle érc és ásvány fordul elő.

Nyugaton, az Ipoly és a Sajó völgye között az érchegységben három északkelet-délnyugati csapású hegység található, a főleg karbon kori gránitból álló Vepor és a metamorf kőzetek és a gránit váltakozásából kialakult Sztolica az egykori tönkfelszínek jól megőrzött maradványai. A Rőcei-hegység a Gömöri-medence szélén alacsonyabb és tagoltabb, egyben változatosabb felépítésű. Itt megjelennek a mezozoikumi karsztosodó kőzetek, valamint a neogén vulkánosság nyomai is.

Az érchegység keleti része, a Sajó völgyétől keletre, a Gömöri-takarórendszer paleozoikumi, főleg karbon és perm időszaki palás kőzeteiből áll. A Sajó forrásvidékén lévő csomópontból két hegyvonulat indul kelet felé. A délkeleti, a Bódva forrásvidékénél végződő fő vonulaton 1100–1200 méter magas tetők (Pozsálló-Volovec, 1284 méter; Kojsói-havasok, 1246 méter) helyezkednek el. Az északi oldalgerincen emelkedik legmagasabb csúcsa, az Aranyasztal – Zlaty stol (1322 méter).

A érchegységet észak és dél felől vastag triász mészkőtakaró övezi. Északon a Murányi-fennsík és a Szlovák Paradicsom, délen a Gömör–Tornai-karszt fennsíkjai kapcsolódnak a Gömör–Szepesi érchegység tömegéhez.

Földrajzi tájtagolása

„Szlovák Paradicsom” (Sztracenai-hegység)

• Vepor (Veporské vrchy)
• Szepes-Gömöri-karszt (Spišsko-gemerský kras)
  • Szlovák Paradicsom vagy Káposztafalvi-karszt (Slovenský Raj)
  • Murányi-fennsík (Muránska planina)
• Sztolica-hegység (Stolické vrchy)
  • Ratkói-hegyek (Ratkovské vrchy)
  • Rőcei-hegység (Revúcka vrchovina)
• Gömör–Tornai-karszt
  • Gömöri-mészfennsík (Slovenský kras)
  • Aggteleki-karszt vagy Észak-Borsodi-karszt
• Rozsnyói-hegység (Volovské vrchy)
  • Dobsinai-hegyek (Dobšinský vrch)
  • Iglói-hegyek (Havranie vrchy)
  • Hégény vagy Gálmusz-hegység (Hnilecké vrchy)
  • Kassai-hegyek (Košické vrchy)

A karsztos területek kivételével mindegyiket sűrű erdő borítja.

Források

• ↑ Eurföldr: Nemerkényi–Móga: Gábris Gyula – Horváth Erzsébet – Horváth Gergely – Kéri András – Móga János – Nagy Balázs – Nemerkényi Antal – Pavlics Károlyné – Simon Dénes, Telbisz Tamás: Európa regionális földrajza - természetföldrajz. www.tankonyvtar.hu. ELTE Eötvös Kiadó (2014) (Hozzáférés: 2016. április 1.) (pdf)
• ↑ Szombathy: Szombathy Viktor: Csehszlovákia (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1976. 324. o. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963-243-076-X