Gömbtokú moha

növényfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2019. november 18.

gömbtokú moha (Bartramia pomiformis) egy akrokarp (csúcstermő) lombosmoha. Közép-Európában nem ritka, könnyen felismerhető, kisméretű, szabályosan kerek, gömb alakú spóratartó tokjáról.

Gömbtokú moha
Bartramia pomiformis
Bartramia pomiformis
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Lombosmohák (Bryophyta)
Osztály: Valódi lombosmohák (Bryopsida)
Rend: Bartramiales
Család: Bartramiaceae
Nemzetség: Bartramia
Faj: Gömbtokú moha
(B. pomiformis)
Tudományos név
Bartramia pomiformis
Hedw.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gömbtokú moha témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gömbtokú moha témájú médiaállományokat és Gömbtokú moha témájú kategóriát.

Jellemzése

szerkesztés

A moha kékes-, sárgászöld gyepet képez. A növénykék 1–8 cm magasak, a szár alját nemezszerűen dúsan borítják a barnás színű gyökérszőrök. Az 5–8 mm hosszú levelek két sejtsor vastagok, csak a levélszél egy sejtsoros. A levélszél kettősen fogazott és az ér hátoldala is fogazott a csúcs közelében. A levélalapnál a sejtek hosszúkásak, sárgás színűek, a levéllemez többi sejtje négyzetes, mindkét oldalukon mamillásak (sejtkidudorodásokkal borítottak).[1]

A spóratok jellegzetesen gömb alakú, innen ered a magyar neve is, illetve a latin nevében a pomiformis - „alma alakút” jelent. Színe zöldesbarna, szárazon erősen barázdált. A toknyél 1–2 cm hosszú.

Élőhelye, elterjedése

szerkesztés

A mészben szegény erdei talajokat kedveli, de az árnyékos köves, sziklás helyeken is megél. Elsősorban andeziten és homokköves helyeken. Magyarországon a Dunántúlon és az Északi-Középhegységben található meg. Mészkövön ritka.

Elterjedt faj, az egész északi féltekén megtalálható a mérsékelt égövben 2000 méteres tengerszint feletti magasságig. Magyarországon is gyakori faj, hazai vörös listás besorolása: nem veszélyeztetett (LC).[2]

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Echtes_Apfelmoos című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  1. Orbán Sándor, Vajda László 1983. Magyarország mohaflórájának kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 oldal · ISBN 9630528894 · Illusztrálta: Bucsi Lajosné
  2. Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [1] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

szerkesztés