Georg Wilhelm Steller
Georg Wilhelm Steller (Windsheim, 1709. március 10. – Tyumeny, 1746. november 14.) német botanikus, zoológus, orvos és kutató, aki Oroszországban és a mai Alaszka területén dolgozott. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Steller”.
| Georg Wilhelm Steller | |
| Született | 1709. március 10.[1][2][3] Bad Windsheim |
| Elhunyt | 1746. november 14. (37 évesen)[2] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Wittenbergi Egyetem |
| Sírhelye | Tyumeny |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Georg Wilhelm Steller témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésSteller a Nürnberghez közeli Windsheimban született. Apja Johann Jakob Stöhler (1715 után változott meg a családnév). Steller a Wittenbergi Egyetemen tanult. 1734 novemberében Oroszországba ment, hogy a Szentpétervári Tudományos Akadémiának dolgozzon.
Steller természettudósként vett részt Vitus Bering második kamcsatkai felfedező útján. A felfedező út célja, Szibéria Jeges-tenger-i partjának feltérképezése és Észak-Amerikába való átjáró felfedezése volt. Ő, 1738 januárjában hagyta el Szentpétervárt, és 1740 augusztusában érkezett meg a keleti partra, Ohotszk nevű településre. Nem sokkal Szentpétervárról való távozása előtt feleségül vette Daniel Gottlieb Messerschmidt német szibériakutató özvegyét, Brigitte Helene-t, született Böchler († 1761. június 26. Szentpétervár). Ez a házasság nem tartott sokáig.[5]
Szeptemberben, az expedíció résztvevői elhajóztak Kamcsatkába. Steller Bolsheretskben töltötte a telet, ahol segített egy helybéli iskola létrehozásában. Aztán parancsot kapott, hogy Beringgel együtt utazzanak Amerikába. A csapat hétfőn, 1741. július 20-án érkezett meg Alaszkába, a Kayak-szigetre, de itt csak az édesvíz készlet beszerzéséig ültek. Ez idő alatt, Steller volt az első európai aki leírt észak-amerikai állatokat és növényeket, köztük egy szajkót is, a bóbitás szajkót.
A visszatérő úton hajótörést szenvedtek, egy szigeten amelynek neve később Bering-sziget lesz. Bering itt meghalt, és szinte a legénység fele skorbutban halt meg. A megmaradt emberek megtelepedtek a szigeten a kis élelem- és vízkészletekkel, hogy átvészelhessék a telet. Leküzdve a hosszú tél nehézségeit, Steller tanulmányozta a sziget növényzetét és állatvilágát, és pontos térképet készített a felszínről. A tudós csak Steller-tengeritehenének írta le alaposan az életmódját és megjelenését. Az állat a tengeritehenek hatalmas képviselője, amely csak a Parancsnok-szigetek körüli sekély, hideg vizek lakója volt. Az állatot körülbelül 30 évre rá, teljesen kiirtották.
A szigeten összeszedett adatokkal, Steller megalkotta a „De Bestiis Marinis” című könyvét, amelyben a Bering-szigeten és környékén élő állatokat írja le, köztük: az északi medvefókát, a tengeri vidrát, a Steller-oroszlánfókát, a Steller tengeritehenet, Steller-pehelyrécét és a pápaszemes kormoránt. Ezeken kívül Steller azt állítja, hogy egyszer megpillantott egy állatot, a Steller tengeri majmát, de ezt az állatot azóta senki más nem vette észre.
Tavasszal a legénység egy új hajót épített, amellyel az Avacha-öbölbe eljutottak. A következő két évben Steller Kamcsatkában kutatott. Két év után vissza hívták Szentpétervárba, de útközben megbetegedett és Tyumenyben meghalt.
Feljegyzései eljutottak az Akadémiára, ahol Peter Simon Pallas kinyomtatta őket. Ezeknek a későbbi Észak-Csendes-óceán kutatók, köztük James Cook is hasznát vették.
Róla elnevezett élőlények
szerkesztésÁllatok és növények, amelyeket Georg Wilhelm Stellerről neveztek el:
- Steller-pehelyréce (Polysticta stelleri)
- Bóbitás szajkó (Cyanocitta stelleri)
- Óriásrétisas (Haliaeetus pelagicus)
- Steller-tengeritehén (Hydrodamalis gigas)
- Steller-oroszlánfóka (Eumetopias jubatus)
- Cryptochiton stelleri – egy cserepeshéjú
- Artemisia stelleriana – egy ürömfaj
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Стеллер Георг Вильгельм, 2017. február 26.
- ↑ Georg Wilhelm Stellers Beschreibung von dem Lande Kamtschatka, dessen Einwohnern, deren Sitten, Nahmen, Lebensart und verschiedenen Gewohnheiten, 21. oldal (németül)
Források
szerkesztés- Leonhard Stejneger – Georg Wilhelm Steller, the pioneer of Alaskan natural history. Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1936
- Georg Steller – Journal of a Voyage with Bering, 1741-1742 edited by O. Frost. Stanford University Press, 1993. ISBN 0-80472181-5
- Walter Miller and Jennie Emerson Miller, translators – De Bestiis Marinis, or, The Beasts of the Sea) in an appendix to The Fur Seals and Fur-Seal Islands of the North Pacific Ocean, edited by David Starr Jordan, Part 3 (Washington, 1899), pp. 179–218
- Ann Arnold (2008). Sea Cows, Shamans, and Scurvy Alaska's First Naturalist: Georg Wilhelm Steller. Farrar, Straus and Giroux
- Dean Littleton (2006). Steller's Island: Adventures of a Pioneer Naturalist in Alaska. The Mountaineer's Books
- Barbara and Richard Mearns – Biographies for Birdwatchers ISBN 0-12-487422-3
- Steller's 1741 expedition from Kamchatka is covered in Orcutt Frost's Bering: the Russian discovery of America (Yale UP, 2004)
- Steller is the subject of the second section of W. G. Sebald's book-length poem, After Nature (2002)
- A somewhat fictionalized account of Steller's time with Bering is contained in James A. Michener's, Alaska
- Steller's Island: Adventures of a Pioneer Naturalist in Alaska
További információk
szerkesztés- Commander (Komandorskie) Islands (oroszul)
- Steller, Georg Wilhelm (oroszul)
- Extracts from De Bestiis Marinis, or, The Beasts of the Sea (1751) (angolul)
