George Canning (politikus)

(1770–1827) angol diplomata, tory politikus, államférfi
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 2.

George Canning (London, 1770. április 11.Chiswick (London mellett), 1827. augusztus 8.) angol tory politikus, miniszterelnök.

George Canning
George Canning (Richard Evans festménye)
George Canning
(Richard Evans festménye)
Született1770. április 11.[1][2][3][4][5]
London[6]
Elhunyt1827. augusztus 8. (57 évesen)[1][2][3][4][5]
Chiswick
Állampolgársága
HázastársaJoan Canning, 1st Viscountess Canning (1800. július 8. – )[7][8]
Gyermekei
  • Charles John Canning
  • George Charles Canning
  • William Pitt Canning
  • Harriet de Burgh, Marchioness of Clanricarde
SzüleiMary Ann Costello
George Canning
Foglalkozása
Tisztsége
  • Treasurer of the Navy
  • Nagy-Britannia 17. parlamentjének tagja (1793. június 28. – 1796. május 20.)
  • member of the 18th Parliament of Great Britain (1796. május 25. – 1801. január 1.)
  • member of the 1st Parliament of the United Kingdom (1801. január 1. – 1802. június 29.)
  • member of the 2nd Parliament of the United Kingdom (1802. július 5. – 1806. október 24.)
  • member of the 3rd Parliament of the United Kingdom (1806. október 29. – 1807. április 29.)
  • member of the 4th Parliament of the United Kingdom (1807. május 4. – 1812. szeptember 29.)
  • member of the 5th Parliament of the United Kingdom (1812. október 5. – 1818. június 10.)
  • brit nagykövet Portugáliában (1814–1815)
  • President of the Board of Control (1816–1821)
  • member of the 6th Parliament of the United Kingdom (1818. június 17. – 1820. február 29.)
  • member of the 7th Parliament of the United Kingdom (1820. március 6. – 1822. szeptember 16.)
  • az Egyesült Királyság külügyi államtitkára (1822. szeptember 13. – 1827. április 20.)
  • Leader of the House of Commons (1822. szeptember 13. – 1827. április 20.)
  • member of the 7th Parliament of the United Kingdom (1823. február 10. – 1826. június 2.)
  • member of the 8th Parliament of the United Kingdom (1826. június 7. – 1827. április 10.)
  • az Egyesült Királyság miniszterelnöke (1827. április 10. – 1827. augusztus 8.)
  • Kincstári kancellár (1827. április 20. – 1827. augusztus 8.)
  • member of the 8th Parliament of the United Kingdom (1827. április 20. – 1827. augusztus 8.)
Iskolái
Kitüntetéseia Royal Society tagja
Halál okatüdőgyulladás
SírhelyeWestminsteri apátság
A Wikimédia Commons tartalmaz George Canning témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Szüleit korán elvesztette, kereskedő bátyja neveltette. Oxfordban, ahol 1787-től tanult, barátságot kötött Liverpool gróffal és Pittel is megismerkedett. Egyetemi tanulmányai befejezése után ügyvéd lett Londonban, majd Pitt unszolására 1793-ban elfogadta a newporti parlamenti képviselőséget. Bár első parlamenti szereplése nem volt szerencsés, Pitt őt 1796-ban külügyminiszteri másodállamtitkárrá nevezte ki. Pitt későbbi (1801-1806) kormányában Canning a tengerészet vezetését vette át, pártfogójának halála után pedig az ellenzék közé állt és 1807-ben a Fox halála után alakított herceg Portland-féle minisztériumban a külügyi tárcát vállalta el. Ő bombáztatta Koppenhágát, ő vette el békeidőben a dán flottát és ő kötötte meg 1809-ben a spanyol Juntával a szövetséget. Ugyanez évben összeveszett lord Castlereagh hadügyminiszterrel; a dolog párbajra került és emiatt mindketten kiváltak a kormányból. Miután 1814-ben mint lisszaboni követ működött, 1815-ben visszatért Angliába[9] és 1816-ban a táblairányítás elnöke lett,[10] 1820-ban azonban a Karolina királynő hírhedt házasságtörési pere miatt (akivel Canning is jó barátságban élt) elhagyta Angliát, a per folyása alatt leginkább Franciaországban tartózkodott és visszatérve, hivataláról lemondott. 1822-ben Castlereagh öngyilkossága következtében átvette a külügyi kormányt, végképp szakított az ekkor Európa-szerte divatozott abszolutisztikus és reakcionárius iránnyal és pártfogolta a dél-amerikai spanyol telepesek felkelését. Liverpool betegsége után (1827) a kormány élére állt és nehéz küzdelmet vívott az arisztokrácia ellen, mely az ő győzelmével végződött. A brit politika függetlenné vált a szent szövetség kabinet-politikájától, a világkereskedelem pedig a prohibitív-rendszer fokozatos megszüntetésével fellendült. Önzetlenségét bizonyítja, hogy dacára fényes állásainak, szegényen halt meg. Özvegyének a parlament 1838-ban évi 3000 font sterling járadékot szavazott meg.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

A hivatali idejük alatt elhunyt állam- és kormányfők listája

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Каннинг Джордж, 2015. szeptember 28.
  7. Kindred Britain
  8. p1484.htm#i14840, 2020. augusztus 7.
  9. Hinde, p. 269.
  10. Hinde, p. 277.