George Topîrceanu

román költő és publicista
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 12.

George Topîrceanu (Bukarest, 1886. március 20.Jászvásár, 1937. május 7.) román költő és publicista.

George Topîrceanu
Élete
Született1886. március 20.
Bukarest
Elhunyt1937. május 7. (51 évesen)
Jászvásár
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers
George Topîrceanu aláírása
George Topîrceanu aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz George Topîrceanu témájú médiaállományokat.

Szülei Nagyszeben környékéről származtak, apja szűcs, anyja szőnyegszövő volt. A középiskolát a bukaresti Matei Basarab és Sfântul Sava líceumokban végezte, majd 1906-ban beiratkozott az egyetem jogi karára. Utóbb a bölcsészkarra váltott, de nem fejezte be egyiket sem. Közben állandó munkatársa lett a Revista ilustrată, Tribuna és a Revista noastră lapoknak. A Viața literară is közölte verseit. 1909-1910 között kapcsolatba lépett a Viața românească című folyóirattal, majd 1911-ben Jászvásárra költözött a lap belső munkatársaként. 1912-ben részt vett a balkáni háború bulgáriai hadjáratában. 1915-ben Bukarestben élt, megpróbálta folytatni egyetemi tanulmányait, közben versei a Flacăra-ban jelentek meg. 1916-ban ismét behívták katonának és Tutrakannál fogságba esett, ahonnan csak 1918-ban tért vissza.

1919-ben Jászvásáron telepedett le, az Însemnări literare szerkesztőjeként. 1926-ban megkapta a nemzeti költészeti díjat. 1928-ban kinevezték a moldvai színházak felügyelőjévé. 1936. május 26-án Mihail Sadoveanu javaslatára a Román Akadémia levelező taggá választotta. Ugyanebben az évben az Însemnări ieșene-ben részletek jelentek meg a készülő Minunile Sf. Sisoe (Szent Sisoe csodatételei) című szatirikus regényéből, amely azonban befejezetlenül maradt.

Költészete

szerkesztés

Költészetét az eszközök gazdagsága jellemzi: versei között egyaránt található szonett, terzina, hexameter, szabadvers és népies strófák. Nyelvezetét külvárosi zsargon, tájnyelv és szakszavak gazdagítják. Írásmódjának jellemző sajátossága a humor és szentimentalizmus keveréke; hangulatait a humor, önirónia és öngúny leple alá rejti. Saját bevallása szerint "a tiszta könnyeket tréfává" alakítja át. A verseinek vezérmotívuma a mindennapi élet apró drámái iránti rokonszenv, a védtelenek és megalázottak gondjainak átérzése. Minden, ami apró és jelentéktelen (a szegény csizmadia, a kis tücsök, növények) felkelti a költő gyengéd figyelmét.

  • Balade vesele (Vidám balladák), 1916
  • Amintiri din luptele de la Turtucaia (Emlékek a tutrakani harcokból), 1918
  • Strofe alese. Balade vesele și triste (Válogatott versek. Vidám és szomorú balladák), 1920
  • În gheara lor… Amintiri din Bulgaria și schițe ușoare (A karmaikban… Bulgáriai emlékek és könnyed karcolatok), 1920
  • Migdale amare (Keserű mandulák), 1928
  • Scrisori fără adresă (Cím nélküli levelek), humoros és pesszimista próza, 1930
  • Pirin-Planina, tragikus és komikus epizódok a fogságból, 1936
  • Őszi rapszódia; ford. Bajor Andor; IMSz KV Ifjúsági Kiadó, Bukarest, 1954
  • Költemények; ford. Bajor Andor, bev. Sanda Radian; Ifjúsági, Bukarest, 1955 (Tanulók könyvtára)
  • Egy kicsi tücsök balladája. Versek, paródiák; ford., bev. Bajor Andor; Irodalmi, Bukarest, 1961
  • Vidám és szomorú balladák; versford. Bajor Andor, prózaford. Fodor Sándor, bev. Szilágyi Júlia; Ifjúsági, Bukarest, 1963 (Tanulók könyvtára)
  • Szilágyi Júlia: Előszó; Függelék in George Topîrceanu: Vidám és szomorú balladák, Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1963
  • Dicționar de litaratura română. Szerk. Dim. Păcurariu. București: Editura Univers. 1979. 399–400. o.  

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak George Topîrceanu témában.