Gerrit Rietveld

holland építész, bútortervező
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 24.

Gerrit Rietveld (Teljes neve: Gerrit Thomas Rietveld) (Utrecht, 1888. június 24. – Utrecht, 1964. június 25.) holland építész és bútortervező. A De Stijl körül szerveződött művészeti mozgalom tagja, 1917–1931 között Theo van Doesburg barátja és munkatársa.

Gerrit Rietveld
1962-ben
1962-ben
Született1888. június 24.
Utrecht
Elhunyt1964. június 25. (76 évesen)
Utrecht, Hollandia
Állampolgárságaholland[1]
ÉlettársaTruus Schröder
Gyermekei
  • Wim Rietveld
  • Elisabeth Eskes-Rietveld
  • Jan Rietveld
  • Gerrit Rietveld jr
Foglalkozása
  • bútortervező
  • tervezőgrafikus
  • formatervező
  • fotográfus
  • építész
Kitüntetései
  • Officer of the order Orange-Nassau (1954. június 11.)[2]
  • Sikkens Prize (1959)[3]
  • Honorary Medal of the City of Utrecht 1948 (1963. június 24.)[4]
SírhelyeUtrecht (Soestbergen) General Cemetery

A Wikimédia Commons tartalmaz Gerrit Rietveld témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete, munkássága

szerkesztés
 
Vörös-kék szék (1917)

Bútorasztalos gyermekeként látta meg a napvilágot, apja műhelyében kitanulta a mesterséget, de többre vágyott, esti tanfolyamokon képezte magát, a formatervezés mellett leginkább az építészet érdekelte.

Az avantgárd művészetek irányába tájékozódott, 1917-től a De Stijl művészeti csoporthoz csatlakozva eljutott a geometrikus absztrakcióig. Theo van Doesburg, Van Esteren és Rietvel rengeteget kísérleteztek, maketteket készítettek, kísérletezéseikből az építészet területén a De Stijl mozgalom első nagy sikere 1924-ben valósult meg, a Rietveld által épített utrechti Schröder-ház, amely egy józan, nyitott és világos mestermű.[5]

A családfő halála után az özvegy és három gyermeke azon gondolkodott az 1980-as évek elején, hogy vissza kellene állítani a ház eredeti állapotát, megkérték erre a rekonstrukcióra Bertus Mulder építészt, aki dolgozott Gerrit Rietvelddel. Az özvegy Schöderné még ebben a házban élte le az életét,[6] aztán a házat múzeummá nyilvánították. E ház a modern stílus egyik prototípusa, mintegy megtestesíti a De Stijl mozgalom építészeti alapelveit, a sík felületek dinamikus térszerkezetbe rendezését.[7] Az idő próbáját is kiállta, 2000 óta az UNESCO világörökség része.

Rietveld 1928-tól a CIAM építészeti mozgalomban tevékenykedett. Mind építészeti alkotásaiban, mind bútorterveiben jelentős szerepet töltött be a funkciók maximális figyelembe vétele. Elve az volt, hogy minden felesleges dísztől szabaduljon meg az alkotás, kövesse az aritmetika elveit és töltse be rendeltetését. A ház kapjon elég napfényt, a bútor legyen kényelmes és praktikus. Ez a lényegében konstruktív építkezés és formatervezés a funkcionalizmus jegyében lett elgondolva, hasonlóképpen gondolkodtak az építészek Európa számos más országában.

1931-ben építeni kezdett egy nagy világos, több családnak alkalmas négyszintes házat Amszterdamban. Az első blokkot 1931-től, a második blokkot 1935-től építette, majd az igényeknek megfelelően továbbépítve összesen négy blokkból áll az épület, amelyben napjainkban a Gerrit Rietveld Akadémia működik. 1951-ben Arnhemben épített 6 üdülő villát a megrendelők kívánsága szerint, ezekből egyet helyreállítottak az eredeti formában 2007-ben, ma ebben egy helyi holland néprajzi múzeum működik. Számos lakóház, középiskola, kiállítási pavilon építésével bízták meg, utolsó nagy munkáinak egyike az amszterdami Van Gogh Múzeum terve, amelyet többekkel tervezett, s majd csak posztumusz 1973-ban valósult meg.

Művei (válogatás)

szerkesztés
 
Gyermek-szék (1919)
 
Többekkel dolgozott rajta (1931-32)
 
Gerrit Rietveld Akadémia, Amszterdam(1931-)
 
Üdülő ház Arnhemben (1951)
 
Van Gogh Múzeum, Amszterdam (1973)

Építészet

szerkesztés
  • Az utrechti Schröder-ház (1924–27)
  • Bécsi lakótelep[8] (többekkel, 1931–32)
  • Négyszintes lakóház, Amszterdam, (1931-)
  • Kétemeletes zeneiskola, Utrecht (1932)
  • Metz & Co. ház, Hága (1934)
  • Hétvégi házak[9] Arnhem, Hollandia (1951)
  • Holland pavilon a velencei biennálén (1953–54)
  • Holland pavilon a Brüsszeli Világkiállításra (1958)
  • Az amszterdami Van Gogh Múzeum tervei többekkel[10] (posztumusz 1973-ban valósult meg)
  • Vörös-kék (karos) szék (1917)
  • Karos szék oldalsó pajzsokkal[11] (1918)
  • Gyermek-szék (1919)
  • Tálalószekrény (1919)
  • Cikkcakk szék (1934)

Makettjei a Stijl c. lap 1923-as évfolyamából

szerkesztés

Felvételek a Schröder-házról

szerkesztés
  1. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  2. https://www.nationaalarchief.nl/onderzoeken/archief/2.02.32/invnr/895ED.9/file/00136376.PDF
  3. http://www.sikkensprize.org/winnaar/gerrit-rietveld/, 2017. április 18.
  4. https://www.utrecht.nl/bestuur-en-organisatie/onderscheidingen/stedelijke-onderscheidingen/wie-kregen-een-stedelijke-onderscheiding/
  5. A geometrikus absztrakció i. m. 224-225. p.
  6. 95 éves korában, 1985-ben halálozott el.
  7. Udo Kultermann: A XX. század építészete. In A huszadik század művészete. Budapest : Corvina, 1993. 64. p. ISBN 963-13-3853-3
  8. Werkbundsiedlung Wien.
  9. Hat épület a megrendelők kívánsága szerint
  10. Joan van Dillen és J. van Tricht
  11. Van Gogh Múzeum, Amszterdam. [2010. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 21.)
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • A századvég és a századelő. (Historia del Arte. Tomo IX.) Budapest : Corvina, 1988. A geometrikus absztrakció lásd 213-239. p. ISBN 963-13-2393-5
  • Wend Fischer: Bau Raum Gerät (p. 125, 127.) - R. Piper Verl. München, 1957.
  • Művészlexkon 4/p. 578. - Corvina K. Bp. 1995. - ISBN 963 13 3967 X

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gerrit Rietveld című holland Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés