Gilvács

Gilvács (románul Ghilvaci, németül Gilwatsch) település Romániában, Szatmár megyében. 1992-ben 399 lakosa volt.

Gilvács (Ghilvaci)
Római katolikus templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Község	Majtény
Rang	falu
Községközpont	Kismajtény
Irányítószám	447202
SIRUTA-kód	138235
Népesség
Népesség	355 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	106
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	118 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 40′ 42″, k. h. 22° 40′ 15″47.67839, 22.670816
A Wikimédia Commons tartalmaz Gilvács témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

A Kraszna partján, Nagymajtény közelében fekszik.

Története

Gilvács nevét 1393-ban Gyluach, 1466-ban Gelwach alakban írták a korabeli oklevelek.

1398-ban a Szántói Petten család birtoka volt. 1391-ben és 1417-ben itt iktatták be Báthori Istvánt (későbbi országbírót) és fivérét, Báthori Benedeket, az ecsedi uradalom urait. 1609-ben a Báthoryak után Tedy Bálint kapta meg, később újra az ecsedi uradalomhoz tartozott, s Bethlen-, majd Rákóczi-birtok lett.

A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg, és svábokat telepített ide 1751-ben, ők lettek a település újbóli megalapítói.

Lakossága 1941-ben 738 fő, amelyből 28 német volt.

Közlekedés

A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.

Látnivalók

• Temploma 1841-ben épült, 1888-ban átalakították.

Források

• Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.