Gisela May
német sanzonénekes, színésznő, egyetemi tanár (1924-2016)
Gisela May (Wetzlar, 1924. május 31. – Berlin, 2016. december 2.) német sanzonénekes, színésznő, egyetemi tanár.
| Gisela May | |
.jpg) | |
| Gisela May 1979-ben | |
| Született | Gisela May 1924. május 31.[1][2][3][4][5] Wetzlar[6][7] |
| Elhunyt | 2016. december 2. (92 évesen)[8][7][2][3][4] Berlin[7] |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | német |
| Házastársa | Georg Honigmann Wolfgang Harich (1965-) |
| Szülei | Käte May Ferdinand May |
| Foglalkozása | énekes, színész, egyetemi tanár |
| Iskolái | berlini Művészeti Akadémia |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Dorotheenstadti temető |
 | |
| Gisela May aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gisela May témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésSzülei: Ferdinand és Kathe May. 1942–1944 között egy lipcsei drámaiskola diákja volt, ahol balettot tanult. 1937-ben eldöntötte, hogy színésznő lesz. 1942-től a drezdai Komödienhaus-ban, 1942–1943 között pedig a danzigi Landesbühnen-ben lépett fel. 1943–1944 között a görlitzi Stadtstheater-ben szerepelt. 1945–1947 között a lipcsei Stadtische Bühnenben játszott. 1947–1950 között a schwerini Stadtstheater művésznője volt. 1950–1951 között a hallei Landestheater-ben volt látható. 1951-től 10 évig a kelet-berlini Német Színházba, Max Reinhard egykori színházába került. 1958–1962 között a berlini Humboldt Egyetem docense volt. 1957-ben Hanns Eisler fedezte fel énekesi tehetségét. 1958-tól 5 évig tanított az Állami Színiiskolában valamint a Zeneművészeti Főiskolán. 1961-ben a berlini Volksbühnében játszott. 1962-től mintegy 30 éven át a Berliner Ensemble-ban szerepelt. 1963-ban a kelet-berlini Német Állami Opera Brecht előadásaiban lépett fel. 1972-től a Művészeti Akadémia tagja volt.
Filmjei
szerkesztés- Das Beil von Wandsbek (1951)
- Hotelboy Ed Martin (1955)
- Sommerliebe (1955)
- Treffpunkt Aimée (1956)
- Die Schönste (1957)
- Tilman Riemenschneider (1958)
- Eine alte Liebe (1959)
- Schritt für Schritt (1960)
- Die Entscheidung des Dr. Ahrendt (1960)
- Tempel des Satans (1962)
- Carl von Ossietzky (1962)
- Frau Jenny Treibel (1975)
- Die Verführbaren (1977)
- Fleur Lafontaine (1978)
- Zwei Ärztinnen (1983)
- Csak egy mozi (1985; Sándor Pál filmje)
- Die Hallo-Sisters (1991)
- Adelheid und ihre Mörder (1993-2007)
Lemezei
szerkesztés- Erich Weinert: Den Gedanken Licht, den Herzen Feuer, den Fäusten Kraft. (Mit Gisela May u.a.) (1965)
- Gisela May singt Brecht, Eisler, Dessau (1966)
- Gisela May: Brecht/Weill (aus Happy End, Aufstieg und Fall der Stadt Mahagonny, Die Dreigroschenoper) (1966)
- Kämpfendes Vietnam (1967)
- Gisela May singt Erich Kästner (1968)
- Günther Cwojdrak (Auswahl): Im Banne einer blassen Stunde. Trivialliteratur von Hedwig Courths-Mahler, Felix Dahn, Kurt Tucholsky u.a. (mit Gisela May, Elsa Grube-Deister, Fred Düren u.a.) (1968)
- Gisela May u. Wolf Kaiser: Irgendwer hat einmal gesagt... Anekdoten aus aller Welt. Von Plutarch, Kleist u.a. (1969)
- Die spezielle Note: Neue Chansons (1969)
- Brecht-Songs mit Gisela May (1972)
- Gisela May singt Tucholsky (1972)
- Gert Natschinski: Mein Freund Bunbury. Musical nach Oscar Wilde (1972)
- Hallo Dolly! (1972)
- Hoppla wir leben (1974)
- Hanns Eisler. Lieder (1975)
- Gisela May singt Brecht/Dessau (1976)
- Die Mädchen von La Rochelle. Chansons aus dem alten Frankreich. Fania Fénelon, Ruth Hohmann, Gisela May, Vera Oelschlegel, Horst Jakob, Rolf Ludwig, Horst Schulze, Gerry Wolff. (1976)
- Canto General Der große Gesang; Poetisch-musikalische Adaption nach dem literarischen Werk von Pablo Neruda; übertragen von Erich Arendt; mit Aparcoa (Chile) (1977)
- Gisela May: Chansons bleiben Chansons (Jacques Brel) (1979)
- Mikis Theodorakis: Lieder - Gisela May, Thanassis Moraitis (1988
- MarLeni (mit Gisela Uhlen) - Hörspiel von Thea Dorn CD (2002)
- Bernd Alois Zimmermann: Die fromme Helene - Gisela May, Sprecherin (2004)
- Die May. Gisela May und ihre Schallplattenaufnahmen in einer Edition des akustisch festgehaltenen Lebenswerkes. 8 CD/1DVD mit 170-seitigem Buch. Bear Family Records (2005)
Művei
szerkesztés- Mit meinem Augen. Begegnungen und Impressionen (1976)
- Es wechseln die Zeiten. Erinnerungen (2002)
Díjai
szerkesztés- Művészeti Díj (1959)
- párizsi Nagylemezhangdíj (1968)
- az olasz kritikusok nagydíja (1969)
- Obie-díj (1973)
- Nemzeti Díj (1973, 1988)
- Német Filmdíj (1991)
- Trieste Contemporanea (1997)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. június 24.)
- ↑ a b c Gisela May ist tot, 2016. december 2.
- ↑ Der sozialistische Weltstar mit der Krawatte, 2016. december 2.
Források
szerkesztés- Dieter Krantz: Gisela May. Schauspielerin und Diseuse. Der Weg zur Charakterdarstellerin. Bildbiografie. (Berlin, 1973)
- Kultúrpart.hu
- MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
További információk
szerkesztés- Hivatalos oldal
- Gisela May a PORT.hu-n (magyarul)
- Gisela May az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Gisela May az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Gisela May a Rotten Tomatoeson (angolul)
- 168 Óra
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Gisela May című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
