Good Times Bad Times
A Good Times, Bad Times a Led Zeppelin 1969-es Led Zeppelin című, debütáló albumának nyitódala, és mint ilyen, meghatározó jelentőségű a zenekar kezdeti megítélése szempontjából. Sok újságíró tartja a rocktörténet egyik legstílusosabb karrierinditó dalának.[3] Jellegzetes, kemény hangzású dal, amit az album megjelenése után kislemezen is kiadtak az Egyesült Államokban március 10-én (B-oldalán a Communication Breakdownal). Nagy kislemezsikert nem ért el, a Billboard Hot 100 listán a 80. helyezés lett a legmagasabb pozíciója.
| Led Zeppelin Good Times Bad Times | ||||
| kislemez a Led Zeppelin albumról | ||||
| B-oldal | Communication Breakdown | |||
| Megjelent | 1969. március 10., USA | |||
| Formátum | 7 hüvelykes hanglemez | |||
| Felvételek | Olympic Studios, London 1968. október | |||
| Stílus | Hard rock[1] | |||
| Nyelv | angol | |||
| Hossz | 2:46 | |||
| Kiadó | Atlantic Records | |||
| Szerző | Bonham/Jones/Page/Plant[2] | |||
| Producer | Jimmy Page | |||
| A(z) Led Zeppelin album dalai | ||||
| ||||
Történet
szerkesztésA dal felvételeire 1968 októberében került sor a londoni Olympic Studiosban a debütáló album rögzítése során. Jimmy Page a gitárjának kimenetét egy Leslie speakeren vezette keresztül,[4] ami létrehozta az örvénylő effektet. Page sikeres kísérletként értékelte később. Ez a fajta erősítő egy forgó „evezőt” tartalmaz, és elsősorban Hammond orgonákhoz tervezték, mindazonáltal gitároknál is lehet használni. George Harrison és Eric Clapton használták a Cream Badge című dalában, továbbá Harrison számos Beatles-felvételnél alkalmazta.
Page – aki az együttes producere is volt – a dal felvételekor a stúdióban több helyen mikrofonokat helyezett el, hogy a végeredmény az élő előadáshoz legyen hasonló. A dal ezen felül figyelemre méltó abból a szempontból, hogy John Bonham dobos sorozatban játszott 2/16 alatt dupla tripletteket. Mindezt egy lábdobon tette, mivel a két lábgépes vagy két lábdobos összeállítást egyetlenegyszer próbálta ki; ezt a technikát sok későbbi rockdobos használta, de nagyon sokan csak duplázóval vagy két lábdobbal tudták utánozni. Page szerint: „emberfeletti, amikor rájössz, hogy ő nem két lábdobbal játszik. Az emberek ekkor kezdték igazán megérteni, mi is tette őt olyan különlegessé.”[3] Jones szerint ebben a számban van az egyik legnehezebb basszusfutam, amit valaha írt.[3]
A szám szaggatott gitárakkordokkal és dinamikus dobbetétekkel veszi kezdetét. A szám egésze a gitár és a dob összjátékára épít, amely során bőven van lehetőségük az ötletek kidolgozására. Az énekszólam dallama ereszkedő, amit a határozott és élénk riff kiemel.[5] A gitárjáték hasonló azokhoz a riffekhez, amelyeket korábban gyakran lehetett hallani Jeff Beck-től a Yardbirds felvételeken.[5] A dal szakaszokra osztható, amelyeket a gitárszólók, a dobbetétek, vagy a szöveg valamelyik versszaka választ el egymástól. Ezek a kiállások és szünetek megteremtik a dal izgalmas feszültségét, és a későbbiekben a zenekar védjegyszerű megoldásai lettek.[5] A nagyobb hatás elérése érdekében Robert Plant énekhangját megduplázták, amely nem volt szokatlan ebben a korszakban.[5] Az énekes megkapja a bizalmat a zenekar részéről, mivel a verzék alatt csak a dob-basszus kíséretet, és a döfködő girárriffet hallani, nagyrészt szabadon és magára hagyva Plant énektémáit.[5] A dalban két kíséret nélküli basszuskiállás, és két gitárszóló is helyet kapott. Page szólói gyors futamokból épülnel fel, és mindkettőt az akkoriban újszerű hangzás jellemzi.[5] A természetes befejezés kidolgozottsága helyett, a dal lekeveréssel ér véget.
Ritkán játszották élőben, első alkalommal csak 1969. október 10-én, Párizsban adták elő koncerten, ekkor sem a teljes számot, csak az intróját, és nem vált gyakorivá a műsorban. Néhány koncert kivétel 1969-ben, ekkoriban a Communication Breakdownba való bevezetésként használták. Továbbá majdnem teljes hosszában szerepelt a Communication Breakdown egyvelegében az 1970. szeptember 4-i LA Forumban adott előadáson (ahogy a Live on Blueberry Hill című kalózfelvételen is hallható), és több 1971-es Whole Lotta Love-egyvelegben is elhangzott. Ez volt a Led Zeppelin 2007. december 10-én megtartott emlékkoncertjének nyitódala. Az 1969. október 10-én Párizsban rögzített felvétel az iTunes-on keresztül hivatalosan is beszerezhető lett 2014. április 15-én.
Utóélet
szerkesztésKeith Shadwick a Led Zeppelin The Story of a band and their music, 1968-1980 című könyv szerzője erőteljes dalként jellemezte, amelyben „megvan a hangzás megkapó mélysége, emellett markáns vonások garmadáját vonultatja fel. Egy új, másfajta zenekar beharangozása, de azt is megmutatja, milyen előzményei vannak a Led Zeppelin munkamódszereinek.”[5] Andy Greene 2016-ban a Rolling Stone újbóli értékelésében szintén dicsérő szavakkal illette a számot. Kiemelte Page fenyegető gitárjátékát, Bonham erőteljes dobolását, valamint Plant a „férfiasság veszélyeiről” szóló sorait, és hozzátette hogy a hard rock már soha nem lesz ugyanilyen.[6] Megjelenésekor azonban, az albumhoz hasonlóan negatív kritikákat is kapott. A Rolling Stone 1969. március 15-i számában John Mendelson azt írta róla, hogy ideális lenne egy Yardbirds kislemez B oldalára.[7] A Good Times Bad Timest több előadó is feldolgozta az elmúlt évtizedekben. A Cracker nevű alternatív rockegyüttes az 1995-ös Encomium című Led Zeppelin tribute albumon dolgozta fel a dalt. A Nuclear Assault nevű thrash metal együttes 1988-as Survive című albumára készített feldolgozást. A Dread Zeppelin, Carl Weathersby, a The Section instrumentális rockegyüttes, az Axxis, Tracy G, John Craigie, Eric Bloom szintén feldolgozta, a Phish pedig a koncertjein rendszeresen előadta a dalt. A legismertebb újraértelmezés azonban minden bizonnyal a Godsmack verziójához köthető, akik 2007-ben dolgozták fel akkor kiadott válogatásalbumukra, a Good Times, Bad Times… Ten Years of Godsmackre. A szám mérsékelt rádiós játszást kapott az amerikai rock-állomásokon, valamint élő felvételekkel kiegészített videoklippet is forgatott hozzá a zenekar. Az AC/DC egykori ritmusgitárosának Malcolm Youngnak ez a dal volt a kedvence az első albumról, mivel inspirációt jelentett neki, hogyan építse fel a számait húzós gitártémákkal.[8] A Good Times Bad Times felcsendült a 2010-es The Fighter, valamint a 2013-as Amerikai botrány című filmekben. Ez volt az egyik olyan ritka eset, hogy a Led Zeppelin egyik dalát egy filmben használják fel. Mindkettő filmet David O. Russell rendezte.
Elismerések
szerkesztés| Kiadás | Ország | Listák | Év | Helyezés |
|---|---|---|---|---|
| Blender | USA | Az 1001 legjobb dal[9] | 2003 | * |
| DigitalDreamDoor | USA | A 100 legjobb debütáló szingle[10] | 2005 | 73 |
| DigitalDreamDoor | USA | 1969 100 legjobb felvétele[11] | 2007 | 56 |
| Bruce Pollock | USA | Az 1944-2000 közötti időszak 7500 legfontosabb dala[12] | 2005 | 81 |
| Gilles Verlant és Thomas Caussé | USA | 3000 Rockklasszikus[12] | 2009 |
Kiadásai
szerkesztés1969 7" single (UK: Atlantic 584269, USA / Új-Zéland: Atlantic 45-2613, Ausztrália: Atlantic AK 2914, Kanada: Atlantic AT 2613X, Franciaország: Atlantic 650 153, Németország: Atlantic ATL 70369, Görögország: Atlantic 255 002, Olaszország: Atlantic ATL NP 03117, Japán: Nihon Gramophone DT-1105, Fülöp-szigetek: Atlantic 45-3734, Svédország: Atlantic ATL 70.369)
- A. "Good Times Bad Times" (Bonham, Jones, Page) 2:47
- B. "Communication Breakdown" (Page, Plant) 2:28
1969 7" single (South Africa: Atlantic ATS410)
- A. "Good Times Bad Times" (Bonham, Jones, Page) 2:47
- B. "Black Mountain Side" (Page) 2:12
1969 7" EP (Mexico: Atlantic EPA 1577)
- A1. "Good Times Bad Times" (Bonham, Jones, Page) 2:47
- A2. "Communication Breakdown" (Page, Plant) 2:28
- B. "Dazed and Confused" (Page) 6:26
1972 7" EP (Argentina: Music Hall 186)
- A1. "Good Times Bad Times" (Bonham, Jones, Page) 2:47
- A2. "Communication Breakdown" (Page, Plant) 2:28
- B1. "Roundabout"* (Anderson, Howe) 3:27
- B2. "Long Distance Runaround"* (Anderson) 3:30
Helyezései
szerkesztés| 1969 | Helyezés |
|---|---|
| Canadian RPM Top 100 Chart[13] | 64 |
| U.S. Billboard Hot 100[14] | 80 |
| US Cash Box Top 100[15] | 66 |
| US Record World 100 Top Pops[16] | 65 |
| Japanese Singles Chart[17] | 84 |
| Dutch Singles Chart[18] | 17 |
Változatok
szerkesztés
|
|
Közreműködők
szerkesztés- Jimmy Page – gitár
- Robert Plant – ének
- John Paul Jones – basszusgitár
- John Bonham – dobok
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Led Zeppelin Biography. The Rock and Roll Hall of Fame and Museum. [2016. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 7.) „launching pithy hard-rock rave-ups like "Good Times Bad Times" and "Communication Breakdown."”
- ↑ Plant was later given a songwriting credit. International Standard Musical Work Code T-070.066.161-5
- ↑ a b c Led Zeppelin: Led Zeppelin - Visszatekintés a Shockmagazin Klasszikushock rovatában. (magyar nyelven). shockmagazin.hu. (Hozzáférés: 2019. június 17.)
- ↑ Lewis 2010, eBook.
- ↑ a b c d e f g Led Zeppelin The Story of a band and their music, 1968-1980. Keith Shadwick, 46. o. (2005). ISBN 978-963-266-115-5
- ↑ Greene, Andy. 10 Classic Albums Rolling Stone Originally Panned: Led Zeppelin, 'Led Zeppelin' (1969) [archivált változat] (2016. július 25.). Hozzáférés ideje: 2017. október 24. [archiválás ideje: 2018. január 19.]
- ↑ Whole Lotta Led/Our Flight With Led Zeppelin. Ralph Hulett, Jerry Prochnicky, 80. o. (2005). ISBN 963-7448-32-2
- ↑ AC/DC: Maximum Rock and Roll. Murray Engleheart, Arnaud Durieux, 32. o. (2007). ISBN 978-963-87481-1-9
- ↑ The 1001 Greatest Songs to Download Right Now! - 2003. Blender. [2013. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 10.)
- ↑ The 100 Greatest Rock Debut Singles - 2005. DigitalDreamDoor. [2010. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 10.)
- ↑ The 100 Greatest Recordings From 1969 - 2007. DigitalDreamDoor. [2010. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 10.)
- ↑ a b Az 1944-2000 közötti időszak 7500 legfontosabb dala (Top Songs of 1969). (angol nyelven). acclaimedmusic.net. (Hozzáférés: 2019. június 17.)
- ↑ RPM Singles Chart - 14 April 1969. RPM. [2012. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
- ↑ Hot 100 Singles - 19 April 1969. Billboard. [2009. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
- ↑ Top 100 Singles - 26 April 1969. Cash Box. [2012. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
- ↑ Top 100 for 1969 - April 1969. Record World. (Hozzáférés: 2009. január 19.)[halott link]
- ↑ Top 100 Singles - 5 June 1969. Oricon. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
- ↑ Top 100 Singles - 21 June 1969. dutchcharts.nl. (Hozzáférés: 2009. január 19.)
Bibliográfia
szerkesztés- Led Zeppelin: Dazed and Confused: The Stories Behind Every Song, by Chris Welch, ISBN 1-56025-818-7
- The Complete Guide to the Music of Led Zeppelin, by Dave Lewis, ISBN 0-7119-3528-9
- Lewis, Dave. Led Zeppelin: The Complete Guide to Their Music. London: Omnibus Press (2010). ISBN 978-0857121356
