Gorée-sziget

Gorée egy mindössze 35–36 hektáros sziget az Atlanti-óceánban, Dakartól délre. A 15. és a 19. század között portugál, holland, brit, és francia gyarmat is volt. Itt volt az afrikai partok legnagyobb rabszolgakereskedő központja. Lakosságában a kezdetektől kevert vérű családok (a betelepülő európaiak és az előkelőbb szigetlakók utódai, a „signaresek” dominálnak.

Gorée (Gorée la Joyeuse (Boldogság-sziget))
St. François kikötője
Közigazgatás
Ország	Szenegál
régió	Dakar
város	Dakar
kerület	Hann-Bel-Air
Legnagyobb település	St. François
Népesség
Teljes népesség	1680 fő (2013)
St. François népessége	ismeretlen
Földrajzi adatok
Fekvése	Atlanti-óceán
Szigetcsoport	—
Szigetek száma	1
Terület	0,36 km²
Időzóna	UTC±00:00
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító	26
Típus	VI.[3]
Felvétel éve	1978
Elhelyezkedése
Gorée Pozíció Szenegál térképén
é. sz. 14° 40′ 01″, ny. h. 17° 23′ 54″14.666944444444, -17.398333333333
Gorée weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gorée témájú médiaállományokat.

Földrajzi helyzete, kialakulása

A Szenegál torkolati öblében fekszik Dakartól, tehát a Zöld-fok nyugati végétől délre. Egy kialudt vulkán csúcsa. A vulkánt idővel elöntötte a tenger, és az áramlások sok homokot hordtak rá. A bazalt a szigeten többfelé előbukkan a homok alól.

A sziget 1786-ban

Az egykori partvédő erőd

Egy kétszintes rabszolgaház

Történelme

Az első telepet a portugálok alapították itt, majd a 16. század elején eladták a szigetet a hollandoknak. 1677-ben a franciák szállták meg. Az angolok többször is megpróbálták elfoglalni, ami 1758 és 1763 között, majd 1800–1814-ben sikerült is nekik.

1924-ben a franciák Dakarral és a félsziget tövénél épült Rufisque várossal együtt leválasztották nyugat-afrikai gyarmataikról, és 150 km²-es autonóm területet alakítottak ki. Ezt egy 1946. május 17-én kelt dekrétum egyesítette újra Szenegállal. A partvédő erőd utolsó alkalommal 1940. szeptember végén jutott történelmi szerephez, amikor de Gaulle brit hajók támogatásával szabad francia haderőt vezetett Dakar elfoglalására. A gyarmat kormányzója azonban ellenállt, és az erőd tüzének jelentős szerepe volt abban, hogy a brit hajók nem tudják semlegesíteni a várost védő francia flottát.

Gazdasága

Az újkori rabszolgaság idején az Amerikába irányuló rabszolgakereskedelem fő központja volt. Egyes becslések szerint 300 év alatt húszmillió rabszolgát hajóztak át innen az Újvilágba. 1840 után jelentősége rohamosan csökkent, mert Dakar alig pár kilométerre lévő kikötője jóval előnyösebb helyen épült. A 20 század elején még nagyjából negyedmillióan lakták, mára csendes halászkikötővé fogyatkozott. Lakossága 2020-ban csak 1800 fő.

Látnivalói

A sziget jelenleg az emberi kizsákmányolás emlékhelye; az újkori rabszolgaságra három múzeum, egy fennmaradt rabszolgaház, a franciák által épített kormányzói palota és az erőd emlékeztet. A három múzeum egyikét, a Szenegáli Történeti Múzeumot (Musée d'Histoire du Sénégal) az egykori fogház épületében rendezték be.

1978 óta a kulturális világörökség része.

Építészetét a rabszolganegyedek és a kereskedők elegáns házainak ellentéte határozza meg. Ők a 18. századra sajátos építészeti stílust fejlesztettek ki: kétszintes palotáik felső szintjén ők maguk laktak, az alsó szinten pedig a rabszolgák. A felső szintre jellemzően külső lépcső vezetett fel.

Források

• ↑ Révai nagy lexikona: Révai nagy lexikona VIII. kötet (Földpálya–Grec). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1913. 639. o.  
• ↑ Az emberiség öröksége: Laurence Marfaing: A rabszolgakereskedelem szigete. In: A világ kincsei 1. Az emberiség öröksége. Magyar Könyvklub 2001. ISBN nélkül. pp. 28–29.
• ↑ Világjárók lexikona: John Palmer (szerk.): Világjárók lexikona. Reader's Digest válogatás. Reader's Digest Kiadó Kft., Budapest, 1998. ISBN 963-8475-28-5 p. 256.
• ↑ UNESCO: UNESCO:Island of Gorée]