Gornji Agići
Gornji Agići (szerbül: Горњи Агићи), muszlim falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, Novi Grad községben, a Szerb Köztársaságban.
| Gornji Agići | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Novi Grad |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 52 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 257 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 86,5 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 2,97 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 55′ 40″, k. h. 16° 26′ 35″44.927778°N 16.443056°EKoordináták: é. sz. 44° 55′ 40″, k. h. 16° 26′ 35″44.927778°N 16.443056°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésBosznia-Hercegovina nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 61, közúton 94 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 13, közúton 26 km-re délkeletre, a Japra jobb partján, 160 – 300 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik.
Népessége
szerkesztés| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 13 | 19 |
| Bosnyák | 523 | 234 |
| Horvát | 0 | 0 |
| Jugoszláv | 0 | 0 |
| Egyéb | 4 | 4 |
| Összesen | 540 | 257 |
Története
szerkesztésA régészeti leletek tanúsága szerint a település már a római korban is lakott volt. Az itt előkerült templom maradványai a 3. századból származnak. A térség 1537-ben Blagaj várának elestével került török kézre. A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Novi község részeként Agići településnek 152 háztartása, 459 muszlim éd 426 ortodox szerb lakosa volt.[4] 1910-ben Novi község részeként Gornji Agići faluban 90 házat, 439 muszlim és 5 ortodox szerb lakost találtak.[5].A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben Agići Turski falunak 101 háza és 542 lakosa volt.[6] Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt.
A Bosznia-Hercegovinában zajló polgárháború idején a település a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A boszniai szerb erők 1992 májusában kezdték ágyúzni a Japra völgyében fekvő muszlim falvakat, majd lakóit felszólították, hogy adják át fegyvereiket. A szerbek bevonultak a falvakba, a muszlim lakosságot pedig menekülésre kényszerítették. 1992. május 24-én körülbelül 800-1000 muszlim férfi, nő és gyermek távozott Gornji Agićiból, Donji Agićiból és Crna Rijekából konvojjal, amelyben autók, traktorok és lovas járművek voltak. Kifelé menet mindent elvettek a boszniai muszlimoktól, a magukkal hozott értékeket is. A házaikat kifosztották. A helyi mecsetet lerombolták.[7] A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település, Novi Grad község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei
szerkesztés- Crkvina – ókori templom maradványai. A templom romjai között két felirat is előkerült, mely az épület Gordianus császár uralma alatti felújításáról szól. Az épület felújítójaként a felirat egy Philocirius nevű felszabadított rabszolgát nevez meg. A romok a 3. századból származnak.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20397
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20397
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Novi Grad (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. augusztus 20.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 51. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 170. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beogradu, Sarajevo, 1924. 107. o.
- ↑ Tužilac protiv Radoslava Brđanina - Međunarodni sud za krivično gonjenje osoba odgovornih za teška kršenja međunarodnog humanitarnog prava počinjena na teritoriji bivše Jugoslavije od 1991. godine. ratnizlocin.detektor.ba . (Hozzáférés: 2024. augusztus 26.) 202 – 224. o.
További információk
szerkesztés
