Guatemalai polgárháború

A guatemalai polgárháború Közép-Amerika egyik leghosszabb és legvéresebb konfliktusa volt 1960 és 1996 között, amely a guatemalai kormány és különböző baloldali gerillaszervezetek között zajlott. A konfliktus 36 éven át tartott, és több mint 200 000 ember életét követelte, miközben emberek százezrei váltak földönfutóvá. Az erőszakos eseményeket gyakran jellemezte a civil lakosság elleni széles körű emberi jogi visszaélések sora, beleértve tömegmészárlásokat, kényszertáborokat és az őslakos maja közösségek szisztematikus üldözését.

Guatemalai polgárháború
A hidegháború és a közép-amerikai krízisek része
Dátum	1960. november 13. – 1996. december 29.
Helyszín	Guatemala
Eredmény	békekötés 1996-ban
Harcoló felek
Guatemala Guatemalai Fegyveres Erők Mano Blanca Támogató Egyesült Államok (1962–1996) Argentína (1976–1983) URNG (1982-től) PGT (1998-ig) MR-13 (1960–1971) FAR (1960–1971) Támogató Kuba FMLN Nicaragua (1979–1990)
Parancsnokok
Miguel Ydígoras Enrique Peralta Julio Méndez Carlos Arana Kjell Laugerud Romeo Lucas Efraín Ríos Óscar Mejía Vinicio Cerezo Rolando Morán Luis Turcios † Marco Yon † Bernardo Alvarado † Rodrigo Asturias Ricardo Rosales
Haderő
Hadsereg: 51 600 (1985) 45 000 (1994) Félkatonai: 300 000 (1982) 500 000 (1985) 32 000 (1986) URNG 6000 (1982) 1500–3000 1994
Veszteségek
140 000–200 000 halott és eltűnt (becsült számok)

Előzmények

A polgárháború kiváltó okai az országban meglévő mély társadalmi, gazdasági és politikai egyenlőtlenségek voltak. A konfliktus közvetlen előzménye az Egyesült Államok által támogatott 1954-es puccs volt, amely megdöntötte a demokratikusan megválasztott Jacobo Árbenz Guzmán elnököt. Árbenz földreformjai és más progresszív politikái sértették az amerikai és helyi gazdasági elit érdekeit, ami a hidegháború geopolitikai klímájában a "kommunizmus elleni harc" égisze alatt puccshoz vezetett.

A puccsot követően katonai rezsimek vették át az uralmat Guatemalában, amelyek korruptak és erőszakosak voltak. Az ellenállás különböző csoportjai – köztük baloldali mozgalmak és gerillahadseregek – az 1960-as évek elején kezdték megszervezni magukat, hogy harcoljanak a rezsim ellen.

A konfliktus szakaszai

• Kezdeti szakasz (1960–1970-es évek)

Az első években a gerillacsoportok kisebb katonai akciókkal próbálták aláásni a kormány hatalmát. Ebben az időszakban még főként városi értelmiségiek és egyetemi csoportok alkották a gerillák magját.

• Kiterjedt erőszak (1980-as évek)

Az 1980-as évek voltak a konfliktus legvéresebb időszaka. A katonai kormányok – különösen Efraín Ríos Montt diktatúrája alatt – brutális ellenintézkedéseket vezettek be, amelyek célja a gerillák támogatói bázisának felszámolása volt. Ezt gyakran az őslakos maja közösségekkel szemben hajtották végre, tömegmészárlásokat és "föld-égetési" taktikát alkalmazva.

• Béketárgyalások és lezárás (1990–1996)

A hidegháború végével a nemzetközi közösség nyomására Guatemalában is megkezdődtek a béketárgyalások. Az 1996-ban aláírt békemegállapodás hivatalosan véget vetett a háborúnak. A megállapodások értelmében politikai reformokat és emberi jogi vizsgálatokat ígértek.

Áldozatok és emberi jogi visszaélések

Az ENSZ által felállított igazságügyi bizottság szerint a konfliktus során elkövetett gyilkosságok és emberi jogi jogsértések 93%-áért az állami erők és azok paramilitáris csoportjai voltak felelősek. Az áldozatok nagy része az ország őslakos maja lakosságából került ki.

Következmények

A polgárháború hatásai máig érezhetők Guatemalában. Bár a békemegállapodásokat aláírták, a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak. Az emberi jogi vizsgálatok és az igazságszolgáltatás előrelépései ellenére számos háborús bűnös soha nem került bíróság elé.

Források

• Historical background: Accord Guatemala (angol nyelven). c-r.org. (Hozzáférés: 2024. november 21.)