Wikipédia

Gustaf Idman

(1885–1961) finn politikus, diplomata
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 29.

Gustaf Idman (teljes nevén: Karl Gustaf Idman;[3] Tampere, 1885. december 1. – Helsinki, 1961. április 13.[4]) finn politikus, diplomata, Finnország külügyminisztere 1925-ben, és az első finn követ Magyarországon 1922 és 1927 között.

Gustaf Idman
Született1885. december 1.
Tampere
Elhunyt1961. április 13. (75 évesen)
Helsinki
Állampolgárságafinn
SzüleiGustaf Rudolf Idman
Foglalkozása
Tisztsége
  • finn nagykövet Magyarországon (1922–1927, Finnország koppenhágai nagykövetsége)
  • finn külügyminiszter (1925. március 31. – 1925. december 31.)
IskoláiHelsinki Egyetem (–1914)
Kitüntetései
  • Memorial medal of the War of Liberation[1]
  • Memorial medal of the Winter War[1]
  • Iron Cross 2nd Class (1918)[1]
  • Knight Grand Officer of the Order of the Polar Star (1919)[1]
  • Commander of the Order of the White Rose of Finland (1919)[1]
  • Commander First Class of the Order of the White Rose of Finland (1921)[1]
  • Grand Cross of the Order of the Dannebrog (1924)[1]
  • Magyar Érdemrend (1922) (1925)[1]
  • Cross of Liberty 3rd Division, 1st Class (1925)[1]
  • Knight Grand Cross of the Order of Vasa (1925. június 19.)[2]
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (1926)[1]
  • Knight Grand Cross of the Order of the Falcon (1927)[1]
  • Három Csillag érdemrend nagykeresztje (1930)[1]
  • Grand Cross of the Order of Polonia Restituta (1931)[1]
  • Grand Cross of the Order of Grand Duke Gediminas (1932)[1]
  • Grand Cross of the Order of the Crown (Romania) (1939)[1]
  • a Finn Oroszlán lovagrend nagykeresztje (1944)[1]
SírhelyeHietaniemi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Gustaf Idman témájú médiaállományokat.

Pályafutása

szerkesztés

Apja, Gustaf Rudolf Idman közismert orvos, a Duodecim Finn Orvosi Társaság egyik alapítója, finn képviselő volt. Testvére Niilo Idman finn irodalmár, műfordító.

A Helsinki Egyetem jogi karán végzett 1914-ben,[5] majd ott maradt tanítani az egyetemen 1917-ig, docensi címét pedig 1923-ban szerezte. A finn függetlenség elérésében is szerepe volt: egyike volt annak a három finnek, akik 1917. december 30-án Leninnél jártak delegációban, hogy Finnország függetlenségi nyilatkozatát jóváhagyassák az orosz forradalmi vezetőkkel.[6][7]

1918-ban lépett külügyi szolgálatba,[8] 1919-ben már Finnország koppenhágai követe lett. 1922-ben akkreditálták Magyarországon, június 18-án adta át megbízólevelét Horthy Miklósnak, majd visszautazott Dániába, a finn ügyeket a magyarországi konzulon, Saxlehner Ödönön (annak Andrássy úti irodáján) keresztül intézte.[9] Idman konzervatív politikus volt, foglalkoztatta a fajelmélet, abban a tekintetben legalábbis mindenképpen, hogy a finneket és a magyarokat egy fajnak tartotta.[10]

1925. március 31-én alakult Antti Tulenheimo ideiglenes hivatalnokkormánya, mely Idmant kérte fel a külügyminiszteri poszt betöltésére. Idman 1925. március 31-től az év utolsó napjáig, 1925. december 31-ig, mindössze 276 napig volt külügyminiszter, ezidő alatt követi feladatainak ellátása alól felmentették.[10][11]

1926 első napjától ismét betöltötte dán követi tisztségét, és ekként magyarországi akkreditációját is. 1927. szeptember 14-én adta át visszahívólevelét.[12] 1929-től Finnország bukaresti nagykövete lett, akkreditálva Lengyelországban és Csehszlovákiában.[13] E tisztségeket 1938-ig töltötte be. 1939-től 1945-ig Finnország tokiói nagykövete volt, 1941-től akkreditálva Mandzsukuoban.[14]

A második világháborút követően a párizsi békekonferencián mint nemzetközi jogi szakértő vett részt, 1949-től a Finska gummifabriks Ab från (Finn Gumigyár Kft.) igazgatótanácsának elnöke volt nyugdíjba vonulásáig.[8]

A család tulajdonában van a Pyhäjärvi-tó melletti Hatanpään kastély. Idman jelentős összeget hagyott egy, az ő és apja nevét viselő, máig működő alapítványra (Lääkintöneuvos G.R.Idmanin ja ministeri K.G.Idmanin säätiö), mely Tampere diákjait támogatja anyagilag a tanulmányaik idején.

Művei

szerkesztés
  • Maamme itsenäistymisen vuosilta - Muistelmia (1953)
  • Diplomatminnen 1919-27 (1954)

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p Kansallisbiografia (finn nyelven). Finnish Literature Society
  2. ↑ https://sok.riksarkivet.se/bildvisning/E0000844_00156#?c=&m=&s=&cv=155&xywh=-622%2C-151%2C5153%2C2720, 2023. május 28.
  3. ↑ Számos névvariánst használtak a korabeli magyar lapok: a Gustav Idman mellett előfordult az Idman Gusztáv, Idman Károly forma, de külföldön is gyakori volt a K. G. Idman névhasználat is.
  4. ↑ Miia Ijäs – Maija Ojala: Tuntematon tukija: Opiskelijan takana. Tampere: Lääkintöneuvos G.R.Idmanin ja ministeri K.G.Idmanin säätiö Säätiön historiatoimikunta. 2015. 29., 55. o. arch Hozzáférés: 2019. július 27.  
  5. ↑ Silviu Miloiu: Mindsets and perceptions across Europe: Karl Gustaf Idman’s portray of Romanian corruption in the 1930s. Annales d'Universite "VALAHIA" Targoviste (2009) 95. o. (Hozzáférés: 2019. július 25.)
  6. ↑ Tapaaminen Smolnassa 31.12.1917. History of Finland - Independence (finnül) (Hozzáférés: 2019. július 27.)
  7. ↑ Találkozások: Karl Idman a finn képviselet tanácsosa. Új Szó, XVIII. évf. 44. sz. (1985. november 1.) 3. o.
  8. ↑ a b Idman, Karl. Uppslagsverket Finland (svédul) (2009. május 4.) (Hozzáférés: 2019. július 25.)
  9. ↑ Jaakko Sievers: Rokoni körben: A magyarországi finn képviselet története. (hely nélkül): Finn nagykövetség. 2010. 106. o.  
  10. ↑ a b Radnay Oszkár: Ki kell építeni a finn-magyar testvérvonatkozásokat. Prágai Magyar Hírlap, IV. évf. 824. sz. (1925. április 9.) 2. o.
  11. ↑ Ministerin tiedot - Idman, Karl Gustaf. valtioneuvosto.fi (finnül) (2019) (Hozzáférés: 2019. július 27.) arch
  12. ↑ A kormányzó szerdán este. Magyar Távirati Iroda, (1927. szeptember 14.)
  13. ↑ Román és erdélyi magyar-német lapszemle. Magyar Távirati Iroda, (1929. március 27.) 5. o.
  14. ↑ Napi Hírek. Magyar Távirati Iroda, (1941. október 21.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Gustaf_Idman&oldid=26929608”