Pirosfejű aratinga

madárfaj
(Gvajakil-papagáj szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 31.

A pirosfejű aratinga (Psittacara erythrogenys), korábban Gvajakil-papagáj, a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.[1][2][3]

Pirosfejű aratinga
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Papagájfélék (Psittacidae)
Alcsalád: Araformák (Arinae)
Nemzetség: Ararokonúak (Arini)
Nem: Psittacara
Faj: P. erythrogenys
Tudományos név
Psittacara erythrogenys
Lesson, 1844
Szinonimák

Aratinga erythrogenys

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pirosfejű aratinga témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pirosfejű aratinga témájú médiaállományokat és Pirosfejű aratinga témájú kategóriát.

Rendszerezése

szerkesztés

A fajt René Primevère Lesson angol ornitológus írta le 1844-ben, Psittacara (psittacus) Erythrogenys néven.[4]

Előfordulása

szerkesztés

Dél-Amerika északnyugati részén, Ecuador és Peru területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, száraz erdők és szavannák. Vonuló faj.[5]

Betelepítették az Amerikai Egyesült Államok Kalifornia, Florida és Hawaii államaiba, valamint Puerto Rico területére is.

Megjelenése

szerkesztés

Testhossza 33 centiméter.[6] Tollazata zöld, kivéve a fej nagy részét, a pofák alsó részét, a szárnyéleket, a szárnyszegélyét, a kis- és a közép-alsó szárnyfedőit, valamint a combjait, melyek vörösek.

Életmódja

szerkesztés

Magvakkal és gyümölcsökkel táplálkozik.

Szaporodása

szerkesztés

Fészekalja 3-4 fehér tojásból áll, melyen 23 napig kotlik. A fiókák kirepülési ideje még 50 nap.

Természetvédelmi helyzete

szerkesztés

Az elterjedési területe még elég nagy, de csökken, egyedszáma 6700 példány körüli és szintén csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[5]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. július 28.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2024. március 20.)
  3. Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. 
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2020. július 28.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. július 28.)
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. július 26.)

További információk

szerkesztés