György József

(1813–1862) magyar orvosdoktor, megyei főorvos
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 23.

György József (Sátoraljaújhely, 1813. július 13.Máramarossziget, 1862. december 21.) orvosdoktor, megyei főorvos.

György József
Született1813. július 13.[1]
Sátoraljaújhely
Elhunyt1862. december 21. (49 évesen)
Máramarossziget
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaorvos
SablonWikidataSegítség

Sátoraljaújhelyen született, ahol atyja, György József református lelkész, Kazinczy Ferenc személyes barátja, maga vezette fia nevelését. Középiskoláit Szatmárt és Sárospatakon járta, ahol Kövytől hallgatta a jogtudományokat. Egy évi otthoni joggyakorlata után 1830-ban Pestre ment, hogy a királyi tábla mellett, mint annak felesküdt jegyzője végezze tanulmányait; pár hónap múlva azonban fölvétette magát az orvosi egyetem hallgatói közé. 1835-ben végezte az orvosi tanfolyamot és ekkor mint segédre reá bizatott az egyetemen a növénytannak előadása.

1836. március 15-én orvosdoktori oklevelet nyert. Alighogy letett az orvosi szigorlatot, gróf Vay Ábrahám gondoskodásából Máramaros vármegye főorvosa lett. Hivatala mellett a megye ásványvizeinek felkutatását és növényvilágának megismerését tűzte ki feladatáúl. A létező forrásokat analizálta és róluk értekezéseket írt az akkori egyetlen orvosi szaklapba, az Orvosi Tárba; gyógyjavaslatokat állapított meg és annyira vitte az ügyet, hogy amikor Tognio doktor 1843-ban a megyét meglátogatta, György József irodalmi munkásságában több mint 170 megyei ásványvíznek szemlélhette részint sorozatba vételét, részint leírását. A növényország átkutatását, példányok gyűjtését Kovács Gyula és Gerenday, részint Vagner Lajos egyetértő működésével gyarapította.

A Máramaros megyei történet-természettudományi társaság keletkezésének eszméjét már 1849-ben tervezte, ez azonban az akkori politikai események miatt lehetetlenné vált; de az 1872-ben alakult máramarosszigeti múzeum-egylet elsősorban neki köszöni lételét. Nagy előszeretettel dolgozott egy Növénytanon, melyben tetemes megyei flóráját föl akarta használni; górcsövi vizsgálatokat tett az újabb fölfedezések érdekéből a növényfiziologiában; ebbeli fáradozásait azonban az 1859. augusztus 9-ei nagy tűzvész semmivé tette.

  • Cikke a Zeitschrift für Natur und Heilkundeban (1855. ldeen zur Organisation des öffentlichen Medicinalwesens in Ungarn)
  • Arcképe kőnyomat, rajzolta és nyomt. Grund V. Budapesten. (Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálatai XIX. kötetében. Bpest, 1878.) Sírjára gyermekei 1875. augusztus 27-én emlékoszlopot állítottak.
  • Orvostudori értekezés. A természeti testeknek lépcsőnkénti kifejlődéséről. Pest, 1836 (latin címmel is)
  • http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/05653.htm, György József, 2017. október 9.
  • További információk

    szerkesztés
    • Dörnyei Sándor: Régi magyar orvosdoktori értekezések 1772-1849. I. köt. Bp., Borda Antikvárium, 1998.; II. köt. 2002
    • Dr. Jantsits Gabriella: Magyar orvosok arcképei. Bp., Medicina, 1990
    • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969
    • Sátoraljaújhely lexikona. Szerk. biz. elnöke Fehér József. Sátoraljaújhely, Kazinczy Ferenc Társaság, 2001
    • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub