A Gyeny pobedi (oroszul День Победы, „A győzelem napja”) az egyik legnépszerűbb orosz második világháborús induló, amely május 9-éről, a győzelem napjáról szól. Érdekessége, hogy a háború után csaknem 30 évvel írták. Vlagyimir Sainszkij veterán zenersző szavaival élve, „úgy tűnik, mintha a dal visszafordította volna az időt. Bár három évtizeddel a háború után íródott, most olyan, mintha ez dal segített volna minket a győzelemhez.”

Története

szerkesztés

A második világháborús orosz győzelem 30. évfordulójának megünneplésére a szovjet kormány pályázatot hirdetett a legjobb, háborúról szóló dalra. 1975 márciusában Vlagyimir Haritonov költő, aki részt vett a háborúban, felkereste az ifjú zeneszerzőt, David Tuhmanovot azzal a céllal, hogy egy új dalt írjanak az alkalomra. A törekvés az volt, hogy lényegesen különbözzön az eddigiektől, melyeknek diszkós beütésük volt. Jóval a határidő lejárta előtt Haritonov elvitte az általa írt dalszöveget Tuhmanovnak, és az utóbbi szerzett egy dalt, éppen időben ahhoz, hogy a felesége fel tudja venni, és a zsűri elé lehessen vinni.

A zsűritagok nem voltak túlzottan megelégedve az eredménnyel, ennek ellenére Lev Lescsenko, az egyik legnépszerűbb szovjet énekes vállalkozott az előadására Alma-Atában (mai nevén Almatiban) tartott koncertjén április végén. Ezt követően május 9-én egy tévéshow-ban adta elő egy másik énekes (Leonyid Szmetannyikov), nem túl nagy sikerrel. A dalt nem adták elő a győzelem napi ünnepségeken. Majd november 10-én, Lescsenko élesztette újra egy, a rendőrség napja alkalmából a Kreml Kongresszusi Palotában rendezett nagyszabású koncerten (melyet élőben közvetítettek a szovjet televízióban). Előadása kirobbanó sikerrel zárult, a közönség ráadást követelt.

Azóta a dalt minden győzelem napján előadták (előadják) a Szovjetunióban és Oroszországban. A Komszomolszkaja Pravda szerint Leonyid Brezsnyev szovjet vezető nagyon szerette ezt a dalt, különösképpen Ioszif Kobzon előadásában, és megjósolta Haritonovnak, hogy „a családunk ezt hosszú évekkel a halálunk után is énekelni fogja”.

Dalszöveg

szerkesztés
День Победы, как он был от нас далёк,
Как в костре потухшем таял уголёк.
Были вёрсты, обгорелые, в пыли —
Этот день мы приближали как могли.
Refrén:
Этот День Победы
Порохом пропах,
Это праздник
С сединою на висках.
Это радость
Со слезами на глазах.
День Победы!
День Победы!
День Победы!
Дни и ночи у мартеновских печей
Не смыкала наша Родина очей.
Дни и ночи битву трудную вели —
Этот день мы приближали как могли.
Refrén.
Здравствуй, мама, возвратились мы не все...
Босиком бы пробежаться по росе!
Пол-Европы, прошагали, пол-Земли —
Этот день мы приближали как могли.
Refrén kétszer.

Fordítás

szerkesztés
Mily messze volt a győzelem napja
Mint tábortűzben a csendesen parázsló zsarátnok
Mérföldek vártak reánk, üszkösek és porlepettek
Ahogy csak tudtuk, úgy közelítettük ezt a napot
 
Ez a győzelem napja
Puskaportól szaglik
Ez az ünnep
Ősz halántékkal
Ez az öröm
Könnyes szemmel
Győzelem napja!
Győzelem napja!
Győzelem napja!
Éjjel-nappal a martinkemencéknél
Nem csukódott le hazánk szeme
Éjjel-nappal nehéz harcot vívtunk
Ahogy csak tudtuk, úgy közelítettük ezt a napot
 
Szervusz, anyám, nem mind tértünk vissza,
Mezítláb a réten futni lenne jó!
Fél Európán végigtrappoltunk, a Föld felén
Ahogy csak tudtuk, úgy közelítettük ezt a napot