Házi pulyka
A házi pulyka (Meleagris gallopavo domesticus) a Meleagris gallopavo gallopavo alfajnak domesztikált változata. Taxonómiai besorolása az idők folyamán többször változott, a mai besorolás alapján a házi pulyka a Tyúkalkatúak rendjébe (Galliformes), a Valódi tyúk-félék alrendjébe (Galli), a Fácán-félék családjába (Phasianidae), a Pulyka-félék alcsaládjába (Meleagridinae) és a Meleagris nembe tartozik. Magyarországi fajtái védettek.
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Bourbon red pulykakakas
| ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
| Háziasított | ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Meleagris gallopavo domesticus | ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Házi pulyka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Házi pulyka témájú kategóriát. | ||||||||||||||||||||||||
Eredete
szerkesztésA házi pulyka őse az Észak-Amerikában ma is megtalálható vadpulyka vagy Mexikói pulyka, a (Meleagris gallopavo gallopavo). A pulyka háziasításáról többféle elképzelés látott napvilágot. Az egyik elmélet szerint miután a spanyol konkvisztádorok Amerikát felfedezték, a spanyol papok a kolostorok körüli gazdaságokba vitték a vadpulykát, megszelídítették, majd, mint házi állatokat tenyésztették. Ezeket a háziasított madarakat azután hazaküldték szülőföldjükre és a domesztikáció lényegében Spanyolországban fejeződött be.
Egy másik teória szerint a felfedezők a pulykát már szelídítve találták Közép-Amerikában. Eszerint a háziasítás nagyon magas színvonalú lehetett, mert a spanyol történetírók különböző színű és tollazatú madarakról írtak, amelyek közt még fehér is volt. Mexikóban a lakosság legfontosabb fehérjeforrása volt a pulyka, tartásuk a közép-amerikai nagy kultúrák határain is túlnyúlt és egészen a kertészkedő, vadászó észak-amerikai törzsek területéig hatolt. A pulyka háziasításának időpontja Mexikóban i. e. 500-ra tehető.
Létezik egy harmadik elképzelés is a háziasításra, mégpedig a pulyka öndomesztikációja. Ebben a folyamatban a pulyka viselkedése jelentős szerepet játszik, ezt a 20. századi megfigyelések támasztják alá. A biológusok ezt az elképzelésüket a vadpulyka újratelepítése során végzett kísérletek tapasztalataira és a pulyka életmódjára alapozzák.
Hazánkba a török közvetítéssel került a 16. században, és indiai tyúknak hívták. II. Lajos király említi is egyik levelében, amit a milánói herceg követének írt. A Duna-Tisza közén a magyar parlagi pulyka két színváltozata, a fekete és a fehér terjedt el, de a nagyobb testű és a jobb tollhasznosítású fehér lassan kiszorította a feketét. Dél-Magyarországon és Boszniában pedig a harmadik változat volt kedvelt, a rézpulyka.
A 20. század elején megnőtt az Amerikából újabban behozott és nagyobb testű bronzpulyka szerepe, és kezdte kiszorítani a hagyományos fajtákat. A második világháború után ez a folyamat felgyorsult. A fajtatiszta szaporítás mellett keresztezték a magyar pulykával, amelynek fajtatiszta változatai már csak szórványosan voltak fellelhetők. Az 1970-es évek közepén, a génbanki állományok létrehozásának folyamán sikerült felkutatni fajtatiszta egyedeket. Debrecenben a bronz- és a fekete pulykából, Bugacon a rézpulykából alakítottak ki állományt.
Ma a fenntartó tenyésztést a Debreceni Egyetemen és Gödöllőn, a Kisállattenyésztési Kutatóintézetben végzik.
Állomány
szerkesztés1.  USA |
72 |
2.  Brazília |
30 |
3.  Chile |
27 |
4.  Franciaország |
17 |
5.  Lengyelország |
15 |
6.  Tunézia |
13 |
7.  Marokkó |
12 |
8.  Oroszország |
8,4 |
9.  Kanada |
5,6 |
10.  Törökország |
4,7 |
| – | |
15.  Magyarország |
2,7 |
| .. | |
| Föld összesen | 245 |
A pulyka tartása világszerte elterjedt mezőgazdasági tevékenység. A pulykákat főként húsuk és tollaik miatt tenyésztik. 2021-ben a pulykából több mint 60 országban tartottak, és az éves állomány nagysága meghaladta a 245 millió darabot.
A világ legnagyobb pulykatartói közé tartozik az Egyesült Államok, Brazília, Chile, Franciaország és Lengyelország. Ezek az országok a 2021-es állományuk alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben az Egyesült Államokban, Brazíliában és Chilében volt az éves világ pulyka állományának az 52%-a.
Magyar pulykafajták
szerkesztésMagyar pulyka
szerkesztésFekete és fehér színváltozata ismert. A fehér pulyka nagyobb testű, a kakas 6–8 kg, a tojó 5–6 kg súlyú. Tolla is értékes volt, kiváltképp a hónalj alatti „marabutoll”. Évente 30-40 tojást rak. A testsúly növelése érdekében egy időben a mexikói fehér pulykával keresztezték. A fekete változat egyöntetű fekete színű. A kakas 6–7 kg, a tojó 4–5 kg súlyú, évi tojástermelése 25-50 db. Mindkét változatot külterjesen tartják, s húsuk kitűnő minőségű. Edzettek, ellenállóak, elsősorban rovarevőek, de a magvakat is előszetetettel fogyasztják. Ezek is, mint az összes parlagi pulykafajta, éjszakára felrepülnek az ólban elhelyezett ülőrudakra, létrákra.[2]
Rézpulyka
szerkesztésMás elnevezés: indiai tyúk
Leírás: A tojók testtömege kifejlett korban 7 kg, a kakasoké 8–10 kg. Színeloszlása a bronzpulykáéhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a bronzpulyka sötét színei a rézpulykánál a sötét rézvöröstől a fakóbb rozsdavörösig változhat. A fehér tollsávok ugyanott találhatóak. A láb rózsaszínű, a bőr fehér. A tojó valamivel világosabb árnyalatú. A szakáll - amely mindig fekete - a világosabb toll miatt jobban szembetűnő. A tojásai változóan pettyezettek, súlyuk 70-90 g. A csőr és a köröm világos csontszínű, a fej színe a világos vöröstől a kékig változhat. A szeme sötétbarna. Nagyon jól tartható a szabadban, edzett, ellenálló, az éjszakát kisebb fákon, kerítésen tölti.
Felhasználás: Húsát és tojását hasznosítjuk, fogyasztjuk. Húsa levesnek, sültnek egyaránt kiváló, combját füstöléssel is tartosítják.
Bronzpulyka
szerkesztés
Az amerikai bronzpulyka a legrégebben kitenyésztett pulykafajták egyike. Honosult fajta. A magyar változat a standard bronzpulykánál kisebb testű, köszönhetően a magyar parlagi fajtával történt keresztezésnek. A kakas 6–8 kg, a tojó 5–6 kg súlyú. Évi tojástermelése 50-80 db. A kakas színe nyakától a háta közepéig világos bronzszínű, melle, törzse és szárnyai bronzárnyalatú feketék. Szintén alkalmas külterjes tartásra, edzett, viszonylag jól repül, igénytelen.
Pulyka elnevezések
szerkesztésA pulykáknak különféle elnevezései vannak kor és ivar szerint. Pulykának általánosan, nemre való tekintet nélkül, a tenyészérett, 28 hétnél idősebb kifejlett egyedet nevezzük. A hímivarú pulyka elnevezése a kakas, egyes vidékeken bak, a nőivarú pulykáé tojó. A tenyésztési fokozatnak megfelelően elit kakast, nagyszülő kakast, szülőpár kakast különböztetünk meg.
- Napospipe
Napospipének vagy napospulykának a 48 óránál fiatalabb pulykát nevezzük, aminek a tömege nem lehet több, mint 42,0 g.
- Kispulyka
A két napnál idősebb pulykákat nevezzük így, egészen addig, amíg az első vedlésen nem estek át. Ez kb. 3 hetes korukig tart, ivartól függetlenül.
- Növendék pulyka
Ezen belül tenyésznövendék és pecsenyenövendék pulykát különböztetünk meg.
- Brojlerpulyka vagy pecsenyepulyka
Azokat a fehér tollazatú hibridpulykákat nevezzük így, amelyeket vágás céljára neveltek, intenzív körülmények között. Ezeket a pulykákat 12-16 hetes korig hizlalják, addig, amíg el nem érik a 2,5 és 6,5 kg közötti vágósúlyt.
Hálaadásnapi pulyka
szerkesztésA pulyka volt az 1621-ben az Újvilágba érkező telepesek első vadászzsákmányainak egyike, s a hagyomány szerint az első hálaadásnapi vacsorára sült pulykát készítettek. Az Amerikai Egyesült Államokban ezért elképzelhetetlen ma is egy hálaadásnapi vacsora a hagyományos sült pulyka nélkül.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)
- ↑ Régi magyar pulykafajtáink. (Hozzáférés: 2013. október 22.)
Források
szerkesztés- Sütő Zoltán: Baromfitenyésztés, 8. fejezet Szerkesztők: Bogenfürst Ferenc, Horn Péter, Sütő Zoltán, Kovácsné Gaál Katalin, Kovács Gellért, Tankönyvtár, Nyugat-Magyarországi Egyetem,
- Brehm: Az állatok világa - A Házi pulykák, MEK, online változat
https://web.archive.org/web/20191006134614/https://momoradio.hu/haziallat-hangok/
További információk
szerkesztés
- Szalay István: Régi magyar baromfifajták, Mezőgazda, 2001.
- A régi magyar baromfifajták tenyésztése és génvédelme a KÁTKI-ban
- A régi magyar baromfifajták szerepe a nemzeti agárkönyezetvédelmi programban Archiválva 2006. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Pulyka tartástechnológia
- Sütő Zoltán: A pulyka kultúrtörténete, tenyésztése és tartása. Jegyzet az Állattenyésztési Kar üzemmérnök és állattenyésztő mérnök szakos hallgatói részére; Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Kar, Kaposvár, 1993
