Hódzsó Szóun

Hódzsó Szóun (1432–1519) a Go-Hódzsó daimjó-család alapítója. Ismert Isze Sinkuró, Nagaudzsi, Moritoki, Szózui néven is. A Szóun élete végén felvett szerzetesi neve volt.

Hódzsó Szóun (北条 早雲)
Hódzsó Szóun
Utódja	Hódzsó Udzsicuna
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Go-Hódzsó ház
Született	1432 Takakoshi Castle
Elhunyt	1519 Nirayama Castle
Nyughelye	Sōun-ji
Édesapja	Ise Morisada
Édesanyja	dcera Sadakuniho Iseho
Testvére(i)	Ise Yajirō Kitagawa-dono
Házastársa	Nan'yōin-dono
Gyermekei	Hōjō Ujitsuna Hōjō Gen'an Hōjō Ujitoki Katsurayama Ujihiro
A Wikimédia Commons tartalmaz Hódzsó Szóun (北条 早雲) témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza

Származásáról a legelfogadottabb elmélet az, hogy a Kinki vidékén birtokos Isze házba született, bár van olyan forrás, amely Biccsú tartományból származónak tartja. E változat szerint apja Isze Moriszada, nevelőapja Isze Szadamicsi volt. Az Ónin-háború idején menekült el Kiotóból s Szurugába, nővére, Kitagava-dono férjéhez, Imagava Jositadához ment.

1476-ban Jositada halála után örökösödési harc tört ki annak fia, Tacuómaru és egy idősebb családtag, Ósika (Imagava) Norimicu között. Sinkuró a vitában Tacuómaru mellé állt s érdemeket szerzett a háború megelőzésében. 1487-ben Ósika Norimicu ismét megkísérelte magához ragadni a hatalmat, Sinkuró nővére kérésére a fővárosból, ahol időközben szolgálatba állt Szurugába tér vissza, ezúttal már katonai erővel elpusztította Norimicut. Kókokudzsi várát kapta jutalmul szolgálataiért.

1493-ban az Izuban kitört válságot kihasználva betört a tartományba és Izu daimjója lett. Székhelyét Nirajamába (Izu) helyezte át. 2 évvel később csellel megszerezte Odavara várát Ómori Fudzsijoritól, megvetve a lábát Szagami tartományban is. Háta fedezése miatt szövetségre lépett a Kai-beli Takeda Nobucunával.

1501-ben behatolt Kai tartományba, összecsapott Takeda Nobucuna csapataival. 1505-ben csapatokat küldött az Ógigajacu-Ueszugik támogatására a Jamanoucsi-Ueszugikkal szemben. Sinkuró céljai szempontjából fontos volt, hogy a két Ueszugi-ág szemben álljon egymással és egyik a másikat gyengítse. Ez indokolta segítségét az akkor már láthatóan leszálló ágban lévő Ógigajacu-vonal részére, megakadályozandó a Jamanoucsi teljes győzelmét. Számítása bevált, a tacsikavai ütközet mindkét fél számára veszteségekkel járt, de nem döntötte el a vetélkedést.

1512-ben megtámadta a Szagamiban birtokos Miura-házat, kiűzte őket Okazaki várából, amivel Kamakura a kezébe került. Folytatta Szagami meghódítását, folyamatosan szorítva vissza a Miurákat és a velük szövetséges kisebb daimjókat. 4 évvel később a Miura-félsziget utolsó erősségei is elestek, Miura Josiacu és fia, Josimoto végleg elbuktak. Sinkuró egész Szagami ura lett.

1518-ban visszavonult, a ház vezetését fiára, Udzsicunára hagyta. Felvette a Szóun szerzetesi nevet. 1519-ben Nirajama várában meghalt.

Források

• Jamagucsi Hirosi: Hódzsó Udzsijaszu to tókoku no szengokuszekai. Jumekóbó, Tokió, 2004.
• John Whitney Hall (ed.): The Cambridge History of Japan, Cambridge University Press, 1991.

Irodalom

• Edwin O. Reischauer: Japán története, Budapest: Magyar Könyvklub, 1995.
• M. Collcutt, M. Jansen, I. Kumakura: A japán világ atlasza, Budapest: Helikon - Magyar Könyvklub, 1997.
• Jamadzsi Maszanori: Japán: történelem és hagyományok, Budapest: Gondolat, 1989.